Feltámadt az orosz medve

Gyakorlatilag az történt, hogy alulról kezdtek el építkezni, hiszen az elmúlt évtized nagyjait, szinte kivétel nélkül pellengérre állították. Mivel Oroszországban rendkívül népszerű a sportág, a merítési lehetőség óriási volt. De amíg kineveltek újabb versenyzőket, a húzónevek lassan kikoptak. Mint Anton Sipulin, aki hosszú időn át rágódott amiatt, hogy az olimpián nem indulhatott hazája színeibe, s végül egy felkészülési időszak végén adta fel a további küzdelmet, és szögre akasztotta a fegyverét.

Ezeket az „apróságokat” is figyelembe kell venni, amikor értékeljük az Oberhofban történteket. Alexander Loginov győzelme a meglepetés erejével hatott, hiszen Martin Fourcade és – különösen – Johannes Boe akkora fölényt élvez a mezőny fölött, hogy a többiek az esélytelenek nyugalmával szerepelhetnek. Loginov sprintet nyert, megtörve a hosszú orosz hallgatást. Ám ekkor még nem volt vége a hétnek. Jöttek a váltók, ahol mindkét nemben az oroszok diadalmaskodtak.

Valóban diadal volt ez, ugyanis az időjárás könyörtelen állapotokat támasztott a váltók elé. Jekatyerina Jurlova nem titkolta meghatódottságát a futam után. „Köszönet jár az egész csapatnak, hogy ilyen sokáig kitartottak mellettünk, és ennyi év után újra felállhatunk a dobogó legfelső fokára. Nagyszerű nap ez a csapatunk és az országunk számára. Ugyanakkor számomra is boldogság, mert a kislányom éppen ma ünnepli a születésnapját. Mindenkinek nagyszerű ajándékot adtunk.”

A férfiak váltója során az időjárás fordulatot vett, és szakadni kezdett az eső. A győztes Jevgenyij Garanijcsev el is árulta, hogy „ronggyá áztam, annyira, hogy a versenyruhámat alig tudtam levenni magamról.” Alexander Loginov a következőkkel értékelte a sikert. „Mi mindig a legjobbat akarjuk kihozni magunkból, 100 százalékot. Viszont ahhoz, hogy ma nyerjünk, 110-et kellett.”

(Vörös Csaba)