Az a bizonyos cipőorr

Immáron négyszeres ötkarikás győztes a franciák zsenije, akinek ezúttal nem Johannes Boe, hanem Simon Schempp nehezítette meg az életét. A mínusz két fokos hidegben parádés, és örökké emlékezetes versenyt vívtak egymással, a befutó pedig megismételhetetlen lett. Schempp az utolsó körben végig szorongatta Fourcade-ot, sőt voltak olyan pillanatok, amikor úgy tűnt, esetleg képes maga mögé utasítani. Következett azután a célegyenes, s olyan közel értek be egymáshoz, hogy csak a célfotó tudta eldönteni a végeredményt.

Fourcade a futam utáni nyilatkozatában őszintén elmondta, hogy nem számított a sikerre. „Biztos voltam benne, hogy Simon megcsinálta, ő nyert – mondta –, hiszen Szocsiban ugyanez történt, és akkor Emil Hegle Svendsen legyőzött. Arra gondoltam: a történelem ismétli önmagát. Megpróbáltam gyorsabb lenni a kör elején Simonnál, de nem ment, ott volt mögöttem, pedig mindent kiadtam magamból. Tudtam, hogy Simon jobb sprinter nálam és bajban vagyok. Összeszorított foggal harcoltam az utolsó métereken, behunytam a szememet és azt mondtam magamban: nem bánok semmit. Arra gondoltam, büszkének kell lennem, mert nyolc és négy évvel ezelőtt is második lettem ebben a számban. Nagyon büszke vagyok, és igyekszem megmaradni szerénynek.”

A másik érintett, Simon Schempp számára nem ismeretlen a hajrá Fourcade ellen, hiszen legutóbb a hochfilzeni üldözésesben kellett vele hasonló csatát vívnia. Schempp a tömegrajtosban a második olimpiai ezüstérmét szerezte meg. „Komoly tapasztalataim vannak ezen a téren – ismerte el a német –, tudom, milyen Martinnal sprintelni. Azt hiszem, azért vesztettem, mert túl későn választottam magamnak sávot. Tudtam, hogy figyel engem, meg akartam lepni, nehogy feltartson. Sajnos ma öt méterrel rövidebb volt a pálya a kelleténél.”

(Vörös Csaba)