Meet The Mets, Greet The Mets

A Chicago Cubs kedd este óta pihen és várja ellenfelét a ligadöntőben. Nos, a kérdésre (magyar idő szerint) péntek hajnalban kaptuk meg a választ, ellenfelük a New York Mets csapata lesz. A többi csapat szurkolói piszkálódásának két legnagyobb célpontja közül az egyik tehát biztosan döntőt fog játszani.

A Division Series-ben a Mets ellenfele a játékosok fizetésére toronymagasan legtöbbet költő Los Angeles Dodgers volt, akik két nem kisebb névvel szálltak csatába, mint Clayton Kershaw és Zack Greinke. Mondjuk dobók terén a New York-iak még jobban álltak, ők a Jacob deGrom, Noah Syndergaard, Matt Harvey hármast tolták a frontvonalra. Az első meccs rögtön nagy dobópárbajt hozott, Clayton Kershaw egymaga 11, míg deGrom 13 strikeout-ot osztott ki, így az MLB rájátszás történetének első olyan párosává váltak, akik külön-külön is legalább 11 K-t értek el. A Mets pedig csendben megnyerte a meccset, köszönhetően Daniel Murphy hazafutásának és David Wright két pontot érő szimplájának.

A második meccs már sokkal hangosabbra sikerült, Chase Utley becsúszását azóta is mindenki emlegeti. A mérkőzésen ezúttal a Dodgers ásza, Greinke diadalmaskodott, a Mets hiába szerezte meg a vezetést Yoenis Céspedes és Michael Conforto szóló hazafutásával. A Dodgers előbb egy Justin Turner-Andre Ethier kombinációból (mindketten duplát ütöttek) egyenlített, majd a hetedik inningben előnyhöz jutott és ezzel a győzelmet is magának tudhatta. A hetedikben egy kiesőnél emberük állt az egyes és hármas bázison, viszont Howie Kendrick ütéséből akár duplajátékot is lehetett volna csinálni. Ám Utley nagyon keményen csúszott a bázisra (vagyis inkább a bázison álló Mets védőre, Ruben Tejada-ra) amivel elsöpörte ellenfelét. A visszajátszásból az is kiderült, hogy Tejada a kettest sem érintette meg, így egy kiejtést sem sikerült megcsinálnia, a Dodgers pedig egyenlített. Ennél azonban jobban zavarhatja az, hogy Utley eltörte a szárkapocscsontját, az egész jelenet vitákat generált.

Az teljesen megszokott a baseballban, hogy a duplajátékot megelőzendő, a kettes bázison álló védőre keményen rácsúsznak, ám itt Utley egy kicsit átlépte a határt. Jóformán a bázis mellől indítja a lábsöprést, egyértelműen Tejada-t vette célba. Persze abban nagyjából mindenki egyetértett, hogy nem a csonttörés volt a cél, egész egyszerűen csak a győzelmi vágy hajtotta, a lényeg azonban az, hogy a bírók szabályosnak ítélték meg. A volt Philadelphia Phillies játékos Utley amúgy sem volt a Mets szurkolók kedvence, de akciójával nagyban hozzájárult csapata fordításához. Mivel a játékrész folytatódott tovább, és előbb Adrián González, majd Justin Turner ütött pontokat jelentő duplát, a Dodgers végül 5-2-re nyerte a mérkőzést.

Utley-t egyébként a mérkőzés után kétmeccses eltiltással sújtották, mely döntés ellen fellebbezett, így annak elbírálásáig még játszhatott a széria többi meccsén is. A Mets végül az édes bosszúval vigasztalódhatott.

New Yorkban remek hangulat és ponteső fogadta a csapatokat, az október 12-én lejátszott négy meccsen csak úgy hullottak a pontok, amiről már a Cubs-ról szóló fent hivatkozott cikkben is beszámoltam. A Mets 13-7-re nyerte a harmadik meccset, világosan látszott a Dodgers gyenge pontja: Kershaw és Greinke után nincs egy olyan harmadik dobó, aki megbízhatóan le tudna hozni egy playoff találkozót. A hazaiak ugyanis a meccset kezdő Brett Anderson-t, valamint az "alapszakasz körülmények közt" szintén rotációember Alex Wood-ot is szétütötték, kettejükről összesen tíz pontot tettek fel az eredményjelzőre. A Mets-nél Harvey kezdett és az első megingás után féken tartotta az ellenfél ütőit. Még az is belefért, hogy a bullpen később négy pontot is elszórakozzon az előnyből, a hazai offenzívát ezúttal Curtis Granderson, Yoenis Céspedes és Travis d'Arnaud irányította.

A negyedik meccsen így nem volt más választás, Kershaw-t kellett a dobódombra állítani, akinek az eddigi rájátszás-szereplésétől jóval jobbat kellett nyújtania ahhoz, hogy a Los Angeles-iek versenyben maradjanak. A nyomást azonban simán elbírta, 3-1-es győzelmükkel a zsebükben mehettek vissza Kaliforniába. Kershaw igazán nagyszerűen dobott, egyedül Daniel Murphy talált rajta fogást, aki ismét hazafutást ütött róla. Ezen kívül viszont csak két további bázisütést engedett a Mets-nek, míg González és Turner megint pontokat hoztak be csapatuknak.

Az ötödik, mindent eldöntő meccsen két korábban nyertes dobó, deGrom és Greinke feszült egymásnak, felmerült a kérdés: meg lehet-e verni egy szérián belül két ilyen jó formában lévő dobót, mint Kershaw és Greinke? A válasz: meg! Történt ugyanis, hogy Murphy nemes egyszerűséggel megnyerte a Mets-nek a meccset és a szériát...no persze kellett ehhez a jó teljesítményt nyújtó deGrom, valamint a mérkőzést gond nélkül lezáró Syndergaard-Jeurys Familia páros. Familia impresszív, két inningen átivelő mentést mutatott be. A meccs hőse mégis Murphy lett, aki három bázisütést, két beütött pontot, valamint egy szemfüles ellopott bázist is fel tudott mutatni, Kershaw után Greinke-ről is vágott egy home run-t. Azzal került 3-2-es előnybe a Mets. A Dodgers már az első játékrészben ellőtte a puskaport, pedig Turner ezúttal is nagyot játszott, két duplával, egy beütött ponttal és egy ellopott bázissal fejelte meg addigi teljesítményét, a szériát végül csapatrekordnak számító hat duplával fejezte be. A ligadöntőbe azonban a Mets jutott, a szezon előtt még rájátszásba sem nagyon várt csapat ezzel két nagy esélyest, a Washington Nationals-t és a Los Angeles Dodgers-t is kiütötte a versenyből.

A Dodgers-nek idén sem jött össze, hiába az erős keret, valami mindig hiányzik. Kíváncsian várom, hogy a télen nagytakarítást tart-e a Farhan Zaidi-Andrew Friedman vezette agytröszt; jómagam az igenre fogadnék.

A ligadöntő magyar idő szerint vasárnap hajnal fél kettőtől indul, Matt Harvey és Jon Lester vezetésével feszülnek majd egymásnak a csapatok. Megtippelni is nehéz, hogy ki jut majd a World Series-be, de minden fontos eseményről beszámolok majd.