Tehetséges, mint az ágyú - Olyan, mint Michael Phelps és Usain Bolt

Bolt nem hivatalosan, de átadta neki a stafétát azzal, hogy számos interjúban elmondta, ezzel a sráccal bizony számolni kell. De Grasse azóta túlvan a második olimpiáján, és most már egyértelműen látszik, esélye van arra, hogy ő legyen a világ következő leggyorsabb embere. Nem véletlenül mondták tehát róla a szakértők, hogy akkora tehetség, mint Michael Phelps vagy Usain Bolt.

Markhamben nőtt fel, és az első pillanattól kezdve borzasztóan atletikus volt. Édesanyja, Beverly De Grasse mesélte, hogy a fiát 4-5 évesen folyamatosan vitte le a parkba, hogy valahogy megpróbálja levezetni annak végtelen energiáit.

Beverly, aki maga is sprinter volt, rögtön észrevette, hogy Andre rettenetesen gyors. Szerette volna, ha ő is rákap az atlétikára, neki azonban más tervei voltak.

Számára ugyanis az első szerelem a kosárlabda volt. A gimiben annyira jól ment neki a játék, hogy úgy tűnt, egyenes út vezet a számára addig, hogy bekerüljön az egyetemi csapatba. A középsuli utolsó évében azonban akadt egy kis probléma: nem voltak elegen, hogy csapatot alkossanak.

Így aztán maradt a szokásos gimis élet a számára, egészen addig, amíg egy barátja, Mikhile Jeremiah nem mesélt neki egy közelgő atlétikaversenyről. De Grasse úgy döntött, elmegy, de nem csak nézni fogja, hanem rajthoz is áll. így aztán egy kölcsönszögesben, kosaras gatyában, de lefutotta élete első versenyét 100 méteren, és második lett.

A nézőtéren ott ült a korábbi olimpikon Tony Sharpe, aki az egyik saját tanítványát ment el megnézni. A verseny után odament De Grasséhoz, és megkérdezte tőle, volna-e kedve csatlakozni a klubjához.

A tehetségéhez kétség sem férhetett, technikailag azonban komoly lemaradásban volt. Nem tudta használni a rajtgépet, de a saját testét sem megfelelően. Mivel azonban gyorsan tanult, hihetetlen fejlődésnek indult. Mire befejezte a gimit, már olyan eredményei voltak, hogy egy főiskola ösztöndíjat ajánlott a számára.

Előbb Kansasban, majd a Dél-kaliforniai Egyetemen döntött meg minden rekordot. Utóbbi hely, Caryl Smith Gilbert útmutatásainak hatására ugrásszerű változásokat hozott a pályafutásában. Új módszerekkel edzett, kipróbálhatta a legújabb technológiát, és kialakult benne egy olyan szintű elköteleződés a sport iránt, amit sosem tapasztalt korábban. A 2015-ös szezonban már látszott, hogy a kemény munka kifizetődik.

Ekkor Kanadában már verhetetlen volt, a pánamerikai játékokon megnyerte a 100 és a 200 métert is, a pekingi világbajnokságon pedig szerzett két bronzot. Egyet a 4x100-as váltó tagjaként, egyet pedig 100-on, egyéniben.

2016-ban Rióban 100-on harmadik, 200-on pedig második lett. Mindenki tudta, hogy Bolt a játékok után visszavonul, úgyhogy arra készült, hogy a következő években megpróbál majd ő a legjobb lenni.

„Rio az első olimpiám volt, úgy voltam vele, lesz, ami lesz” – mondta De Grasse. „Nem vettem annyira komolyan, amennyire talán kellett volna. Ennek ellenére, érmekkel tértem haza. Fiatal voltam, még éppen, hogy csak bekerültem a legjobbak közé, nem voltak nagy elvárásaim magammal szemben. Ott egyszerűen csak jól éreztem magam. Most már sokkal elszántabb és fókuszáltabb vagyok.”

2017-ben azonban egy súlyos sérülés elkaszálta a terveit. Egy rutingyakorlat során, amikor kijött a rajtgépből, egy pattanást érzett a hajlítójában. Frusztrált volt, rémült, de leginkább komoly fájdalmai voltak. Eddig minden hihetetlenül könnyen ment a számára, nehézségek nélkül. Ez volt az első alkalom, amikor a karrierje komoly akadályba ütközött.

Képzeljük el, akkoriban már a világ egyik legjobbja volt, és egyik pillanatról a másikra, legalábbis látszólag, hirtelen elvettek tőle mindent. Mire 2018-ra felgyógyult annyira, hogy neki tudott állni edzeni, szinte mindent elölről kellett kezdenie. Ezúttal azonban tényleg mindent beleadott. Nemcsak fizikálisan, mentálisan is meg akarta magát gyógyítani.

2019-ben visszatért, jött egy újabb, de ezúttal egy kisebb sérülés, de ekkor már a tokiói olimpiára készült. Kedvese, Ali Nia megszülte első gyermeküket, és nem sokkal később már együtt edzettek a 2020-as játékokra.

Az olimpiát végül egy évvel elhalasztották, de Andrét ez az egy év mentálisan csak még erősebbé tette. Favoritnak számított 100-on és 200-on is, ami fontos különbség volt Rióhoz képest. Ezúttal ugyanis voltak elvárások, nem is kicsik. Egy egész nemzet várta tőle az aranyat Tokióban.

De Grasse történelmet írt. Első kanadaiként nyerte meg a 200 métert, 100-on és a 4x100-as váltóval pedig szerzett egy-egy bronzérmet mellé. Kanadában ő minden idők legeredményesebb atlétája és férfi olimpikonja. Eddig két olimpián, összesen hat számban állt rajthoz, és mind a hatszor érmet szerzett.

A következő fontos cél nem lehet más, mint a 2024-es párizsi olimpia. Az idő dönti majd el, hogy lesz-e belőle a világ leggyorsabb embere, hogy megnyeri-e a 100 métert, de az esélye egyértelműen megvan rá.

Immáron kétgyermekes apaként az offszezonban minden bizonnyal szülőként is igyekszik majd szerepet vállalni. Emellett persze nem felejt el beleállni olyan fontos ügyekbe, mint a mentális egészség, vagy a rászorulók támogatása.

Aztán jöhet az alapozás, majd a Párizsig vezető úton az első fontos állomás, a jövő évi oregoni világbajnokság.

via viewthevibe.com