Az megvan, hogy a sprinter, a humorista, a modell és a színész elmegy a párizsi olimpiára?
Publikálva 09/12/2024 - 11:01 GMT+1
Mostanság szinte mindenki rááll valamire, és egy általa választott szűk területen igyekszik kiemelkedőt alkotni. Akad azonban valaki, aki szembemegy ezzel a trenddel. Jerome Blake kanadai sprinter, aki olimpiai bajnok lett Párizsban a 4x100-as váltóval, amellett, hogy világklasszis atléta, modell, színész és humorista is.
Elváltották magukat az amerikaiak, meglepetésgyőzelem férfi 4x100-on
Videó forrása: Eurosport
Jerome Blake nem volt mindig a leggyorsabb srác.
Pedig a jamaicai születésű kanadai fiú élete, ahogy a sprinterek földjén gyakorlatilag mindenkié, szinte teljes egészében a pályaatlétikáról szólt.
Ehhez képest, amikor részt vehetett az első igazi világversenyén, a 2021-es tokiói olimpián, már 26 éves volt.
Most pedig már ott tart, hogy négy érme van a világversenyek sprintszámaiból, amelyek közül ráadásul kettő arany.
A 2024-es párizsi olimpiára Blake és kanadai csapattársai világbajnokként érkeztek, mégsem számítottak esélyesnek a 4x100-as döntőben. Ehhez képest megnyerték a versenyt, megszerezték hazájuk egyetlen atlétikai aranyérmét a játékokon, annak ellenére, hogy voltak előtte gondjaik bőven, fizikális és érzelmi vonalon is.
Ez a győzelem óriási eredmény volt Blake számára, aki bár egész életében imádta ezt a sportágat, egy kicsit mindig kívülállónak is érezte magát.
"Egy olyan országból származom, ahol a sprint a minden, elképesztő hagyományai vannak, és némi túlzással vallásnak számít" – mesélte Blake.
Bennem pedig mindig is volt egy elfogódottság érzés, majdhogynem féltem sprinterként felmenni a pályára.
"Mielőtt Kanadába költöztem, nem én voltam a leggyorsabb srác, és nem voltam a legjobb egyik atlétikai számban sem. Úgyhogy hihetetlen dolog számomra, hogy ekkora eredményt tudtam elérni. Ez egy nagyon-nagyon nagy dolog nekem."
"Én mindig úgy vagyok vele, hogy megcsinálom a futóedzést, mert az fontos nekem, utána pedig jöhet a modellkedés meg a színészet."
/origin-imgresizer.eurosport.com/2024/12/07/image-d0445878-206a-4492-a974-7544d5277536.jpeg)
Andre De Grasse, Brendon Rodney, Jerome Blake és Aaron Brown of team Canada celebrate after the men's 4x100m relay final.
Fotó: Getty Images
Blake a 190 cm-es magasságával kiemelkedik társai közül. A magassága persze nem is igazán az atlétikapályán jelent előnyt, hanem sokkal inkább a kifutón és a színpadon.
A többi sprintertől nem is a testi adottságai, hanem a története különbözteti meg. A sztorija hajaz egy kicsit a Jég veled című klasszikusra, amely egy csapat jamaicai sprinterről szól, akik nem jutottak ki az olimpiára. A srácok úgy döntenek, hogy nem bánkódnak, hanem sportágat váltanak, és ők lesznek hazájuk történetének első bobcsapata a téli játékokon.
A története ugyanakkor A szív bajnokai című filmmel is mutat hasonlóságokat. Ott egy hátrányos helyzetű srácból sztárfocista lesz, nem utolsósorban egy együttérző, támogató nőnek köszönhetően, aki pártfogásába veszi őt.
A 29 éves Blake Buff Bayben született egy jamaicai tengerparti kisvárosban, ott, ahol a hegyek és a tenger találkozik. Tizenévesen mindent megtett, hogy profi atléta legyen, sprintelt, gátazott, de kipróbálta magát magas- és távolugrásban is.
"Tényleg mindenben kipróbáltam magam, amiben csak lehetett. Az egyetlen dolog, amit nem csináltam, az az 1500 méter volt."
"És az egyetlen verseny, ahol legalább valamennyire közel kerültem a győzelemhez, az az Eastern Championships volt Jamaicában. Ötödik lettem. Ez sem volt egy igazán jó eredmény, de nagyon szerettem sportolni."
Nem sokkal később Kanadába ment, hogy csatlakozzon az édesanyjához, aki hat évvel korábban költözött Észak-Amerikába, hogy munkát keressen. A család tehát végre újra együtt lehetett.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2024/12/07/image-a3fd3c49-2dca-4c8c-90fd-7ff1d3b5adbc.jpeg)
Jerome Blake
Fotó: AFP
"Apu brit születésű és az Egyesült Királyságban él. De legalább anyu, az öcsém és a bátyám újra együtt élhettünk. Viszont az új helyen nem voltak barátaim, úgyhogy szerencsésnek mondhatom magam, hogy otthonra leltem az Okanagan Atlétikai Klubban."
Ekkor 2013-at írtunk, és a klubban az edzői természetesen felismerték a tehetségét.
"Amikor Kanadába költöztem, találkoztam Pattel [Sima-Ledding] az edzéseken, aki azt mondta, ’lehet belőled sprinter, jó hosszú lábaid vannak’."
Akkor én már ott tartottam, hogy bármi lehetek, de sprinter biztosan nem.
"Itt jön be A szív bajnokai-szál az életembe, Pat ugyanis nagyon sokat tett értem. Már azelőtt hitt bennem, hogy hinni kezdtem magamban. 2016-ben volt a riói olimpia, ami után ő azt mondta, ’ne aggódj, Tokióban biztosan ott leszel 2020-ban’. Én nem hittem neki."
Nem véletlen, hogy kételkedett magában, 23 éves koráig ugyanis, amíg meg nem kapta a kanadai állampolgárságot, nem indult versenyeken.
"Nem úgy nőttem fel, hogy közben megvolt az az élményem, hogy junior bajnokságokon indulok. Ez nekem hiányzott."
"Az első alkalom, amikor nemzetközi versenyen futhattam, az az olimpia volt 2021-ben. Bedobtak a mélyvízbe, én pedig próbáltam nem megfulladni. Mindent megtettem azért, hogy helytálljak a vb-n."
/origin-imgresizer.eurosport.com/2024/12/07/image-dd0708c0-71ea-4d7e-bd3e-d580de869fd7.jpeg)
Jerome Blake és a kanadai 4x100-as váltó
Fotó: Getty Images
Tokióban ezüstérmet szerzett a 4x100-as kanadai váltóval, később azonban kiderült, hogy ez még csak amolyan ízelítő volt a számára a későbbi, ennél még komolyabb sikerek előtt. Előbb jött a vb-arany Eugene-ben, majd jött a párizsi olimpia és élete legfontosabb futása.
Aaron Brown, Andre De Grasse és Brendon Rodney voltak a társai, ő futotta a hosszú egyenest. Az amerikaiak betliztek, a címvédő olaszok elmaradtak a legjobbjuktól, így végül Kanada győzött a dél-afrikaiak és a britek előtt.
"Nem mindenki mondhatja el magáról, hogy olimpiai bajnok. Számomra ez egy baromi menő dolog. Főleg azért, ahogy megnyertük…"
Egy kicsit mindenki szereti, amikor az esélytelenek odaérnek.
"Amikor hazaértünk Kanadába, mindenki egy csapásra tudta, hogy kik vagyunk. Amikor sétálok az utcán, hallom, ahogy az emberek a nevemet kiabálják. Ez valahogy vicces nekem."
Blake őszintén mesélt arról is, hogy az olimpia előtt úgy érezte, nincs abszolút csúcsformában. Az olimpiai aranyig vezető útja tele volt hullámhegyekkel és völgyekkel.
Néhány héttel a májusi váltó-világbajnokság előtt, ahol aztán ezüstöt nyertek, megsérült, nem tudott nyomást helyezni a lábfejére.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2024/12/07/image-a8fe90c5-e6d9-4945-b4cf-964722f83d5d.jpeg)
Jerome Blake
Fotó: Getty Images
"A zűrös az a szó, amely a legjobban jellemezte a szezonomat" – mesélte, miközben hangosan nevetett. Jó érzéke van ahhoz, hogy a nehéz helyzetekből is viccet csináljon, ahogy az egy jó stand-uposhoz illik.
"A váltó-vb előtti héten csúnyán megsérült a nagylábujjam. Nyáktömlőgyulladásom volt, ami töréshez vezetett a szezámcsontomban, amely a lábujj alatt található. Azt hittem, vége mindennek, de aztán összeraktuk a szezont. Bíztam a rendszerben, és bejött."
Közben a pályán kívüli élete is szépen alakult, bár nem gondolta volna korábban, hogy modell és színész lesz belőle.
Az már nagyon fiatalon látszott, hogy az a fajta ember vagyok, aki szinte minden helyzetet viccessé tud tenni.
"Aztán Vancouverben bemutattak egy ügynöknek, aki azt mondta, hogy lehetnék modell, de akár színész is."
"Elkezdtem fotózásokra járni, megtanultam pózolni, meg minden ilyesmi. A legnagyobb cégeknek készítettem anyagokat, és ott voltam a kifutón a New York Fashion Weeken."
/origin-imgresizer.eurosport.com/2024/12/07/image-0e0e5940-f236-4884-9802-7898a4f04940.jpeg)
Jerome Blake és a kanadai 4x100-as váltó
Fotó: Getty Images
Nem csoda, hogy Blake elfoglalt ember, hisz rengeteg szerepet és munkát egyeztet össze. Nagy kérdés viszont, hogy hogyan tud mindenhol maximálisan helytállni.
"Elég hosszúak a napjaim, mert sok különböző dolgot kell összehangolnom. De az edzés elsőbbséget élvez. Abban a pillanatban, amikor elkezdődik az edzés, minden másodlagossá válik. Ha lenne olyan meló, ami hosszú időre elvonná a figyelmem a futástól, nem vállalnám el."
Egyelőre tehát az atlétika a prioritás. Annak ellenére, hogy világ- és olimpiai bajnok, bőven vannak még céljai.
"Négy év alatt nagyon sokat elértünk, de sok minden áll még előttünk is. Most az a cél, hogy még versenyképesebb legyek a saját távjaimon, 100 és 200 méteren. Kimenni a pályára, jól teljesíteni, kiegyensúlyozottan, gyorsan futni, és nagyobb nevet szerezni magamnak."
Nem kisebb legenda inspirálja őt, mint a korábbi 100-as világ- és olimpiai bajnok Donovan Bailey, aki a kanadai váltót is győzelemre vezette az atlantai játékokon, 1996-ban.
"Ő is Jamaicában született, és ő is viszonylag későn kezdett el profi szinten versenyezni. Elképesztő dolgokat tett Kanadáért, világbajnok lett, majd olimpiai bajnok, világcsúcstartó is volt."
Maximálisan felnézek rá, és tök jó, hogy sok ember azt mondja ránk, hogy úgy futunk, mint ő.
via olympics.com
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés