Kínos blama - 2023 legextrább teljesítményét még csak nem is jelölték az Év legjobbjai közé
Publikálva 16/12/2023 - 17:36 GMT+1
Sifan Hassan azon gondolkodott a rosszul sikerült riói olimpia után, hogy abbahagyja a versenyzést. Aztán megtanulta, hogy a vereség ugyanúgy része a játéknak, mint a győzelem, és azóta teljesen másként tekint az életre is. Olyan kihívásokat vállal, amelyek a lehetetlennel határosak. Bár a szezonja tele volt extra teljesítményekkel, érthetetlen módon mégsem választották be az Év atlétái közé.
Sifan Hassan minden idők második legjobb idejével nyerte a Chicago Marathont
Videó forrása: Eurosport
A végtelen elszántság, a mérhetetlen eltökéltség talán az, ami elsőként eszünkbe jut Sifan Hassanról. Még Etiópiában, jóval azelőtt, hogy 15 évesen Hollandiába menekült volna, valaki kihívta egy versenyre. A céltudatossága ekkor mutatkozott meg először.
„Emlékszem, minden távon, 100-on, 400-on, 800-on is addig versenyeztem, míg végre nyerni tudtam” – mesélte nevetve Hassan az olympics.com munkatársának. „Ha kellett, addig futottam, amíg a lábam vérezni nem kezdett.”
Tokióban három számban, 1500-on, 5000-en és 10000-en is rajthoz állt, és utóbbi kettőben aranyérmet, míg az elsőben bronzot szerzett.
Két évvel később, idén tavasszal részt vett élete első maratonján, Londonban. Eléggé hektikus versenyt futott, de még így is győzni tudott. Augusztusban a budapesti atlétikai világbajnokságon is három számot vállalt, kettőben, köztük 1500-on bronzot szerzett, a harmadikban is csak azért bukta el az aranyat – szó szerint -, mert a győzelemre ment rá.
Alig néhány héttel később már Chicagóban indult egy újabb maratonon, ahol ismét győzött. Ráadásul minden idők második legjobb idejével, amely, ha két héttel korábban futja, világcsúcs lett volna.
A számos siker mellett, jó néhányszor került padlóra is. Szó szerint és átvitt értelemben is. A sok pofon is kellett ahhoz, hogy mostanra egy mosolygós, csupaszív, nagy bajnok legyen belőle.
2016-ban, a riói olimpia kudarcát követően majdnem abbahagyta. Ötödikként zárt 1500 méteren, 23 évesen.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2023/10/09/3800709.jpg)
Sifan Hassan
Fotó: Getty Images
A riói döntő előtt sérüléssel küzdött, de az előfutamokban olyan jól mozgott, hogy úgy tűnt, lehet esélye a győzelemre. Ez végül nem sikerült, talán túledzés miatt, vagy talán csak azért, mert elizgulta a versenyt.
„Iszonyúan fájt. Hétszer tusoltam le, hogy megnyugodjak, de még az sem volt elég.”
Két hónapig egy métert nem futott, az önmagába vetett hite pedig a darabjaira hullott.
„Ha valaki Rio után megkérdezte tőlem, hogy van-e esély arra, hogy olimpiai bajnok legyek, azt mondtam, hogy nincs. Teljesen kizárt. Azóta van két aranyérmem és egy bronzom. Azóta tudom, hogy az élet mennyire kiszámíthatatlan. Ez komoly tanulság volt a számomra.”
Miután magához tért a sokkból, visszatért, és a 2019-es dohai világbajnokságon szerzett két aranyat 1500-on és 10000 méteren. Ezután jött a covid, aminek eredményeként egy évvel elhalasztották a tokiói játékokat. Ennek először nem örült, később azonban új kihívásként tekintett a dologra, és úgy döntött, három számot vállal.
„Amikor először előhozakodott nekem valaki a három számmal, azt mondtam neki, hogy nem normális.”
Az ötletből aztán kihívás lett, abból pedig rögeszme. Egyre kevésbé az eredményesség, hanem sokkal inkább maga a teljesítés kezdte érdekelni.
„Azt mondtam magamnak, hogy az élet nem az aranyról szól. Szerencsés vagyok, hogy ott lehetek az olimpián, hisz sokan csak álmodnak róla. Én ott leszek, ráadásul három versenyszámban, és ha nem nyerek aranyérmet, akkor nem nyerek. Vállaltam a kockázatot.”
Tokióban aztán történelmet írt. Ő lett az első atléta, aki ugyanazon az olimpián nyert érmet 1500-on, 5000-en és 10000-en is. Teljesítette a kihívást, elérte, amit akart, és ezután úgy érezte, új motivációt kell találnia. Ekkor jött képbe a maraton.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2023/04/23/3689613-75082193-2560-1440.jpg)
London Marathon : Sifan Hassan's race moments
Videó forrása: Eurosport
Londont választotta, ahol némi túlzással csak esett és kelt. Többször úgy tűnt, hogy megsérült, megállt nyújtani, végül azonban kivágott egy sprintet, és megnyerte a versenyt.
Hassan nem csak hogy elfogadta, hogy egyszer fenn, egyszer lenn, hanem kifejezetten szereti és élvezi is a kiszámíthatatlanságot.
„Néha mindent tökéletesen csinálsz, de a dolgok a hibádon kívül félresiklanak. Máskor meg nem teljesítesz olyan jól, és úgy is nyerni tudsz.”
Jó példa a budapesti 10000 méter, ahol versenyben volt az aranyért, de nem sokkal a vége előtt elfogyott, összeesett, és érmet sem nyert.
„Tudtam, hogy lehetne rosszabb is. Elvesztettem a kezem? Nem. Egészséges vagyok, amiért hálásnak kell lennem.”
„Mindannyiunknak van fent és lent is. Ettől szép az élet. Attól, hogy elesel, és utána felállsz. Ha minden tökéletes, az inkább unalmas.”
Néhány héttel a budapesti vb után lefutotta élete második maratonját Chicagóban, ismét győzött, ráadásul egy olyan brutálisan jó idővel, ami két héttel korábban még világcsúcs lett volna.
„Ha nem adod fel, a nehézségek után szép dolgok jönnek majd.”
/origin-imgresizer.eurosport.com/2023/09/11/3782949.jpg)
Sifan Hassan és Faith Kipyegon
Fotó: Getty Images
A szezon végén a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (WA) nyilvánosságra hozott egy 11 fős listát, amely azon atlétanők nevét tartalmazta, akik szerintük a legjobbak voltak 2023-ban.
Kerestük rajta Sifan Hassan nevét, de nem találtuk. Ezt megelőzően írtunk már a témában, és bedobtuk a nevét a lehetséges győztesek közé. Sejtettük, hogy nem fog nyerni, amivel nincs is semmi gond. De hogy vannak emberek, állítólag szakértők, akik szerint Sifan Hassan nincs ott 2023-ban a legjobb 11 atlétanő között, az teljességgel érthetetlen. Ez komoly blama a szövetség részéről.
Röviden összefoglalva: megnyert két major maratont, az egyiket minden idők második legjobb idejével, és a kettő között szerzett egy vb-bronzot 1500 méteren. Ez minimum egy jelölést megért volna. Megérdemelte volna, hogy ott legyen a diskurzusban, még ha nem is őt hozzák ki győztesnek.
Pláne, hogy három győztest avattak mindkét nemnél. Faith Kipyegon teljesen megérdemelten lett a legjbb pályán, Yulimar Rojas az ügyességi számokban, az új maratoni világcsúcstartó Tigst Assefa pedig a stadionon kívül között lett az Év Atlétanője.
Az rendben van, hogy nincs összetett verseny futószámokban, ahogy az alpesi sízőknél vagy a tornászoknál. Sőt, ugye a Tour de France-t is az nyeri, aki a 21 szakasz időeredményei alapján összetettben a legjobb.
Szóval ez rendben van, de legalább a díjak odaítélésekor figyelembe lehetne venni, hogy mekkora teljesítmény augusztusban a világ harmadik legjobbjának lenni 1500-on, majd hat hét múlva minden idők második legjobb idejével maratont nyerni.
Egészen brutális teljesítmény. Aki a specialisták korában két, egymástól ennyire távol eső versenyszámban is ott van a világ közvetlen élvonalában, az megérdemelte volna, hogy beválasszák a világ legjobbjai közé.
Világcsúcsokat fognak még döntögetni, olimpiai és világbajnokokat is avatunk majd hamarosan Párizsban, illetve Tokióban. De olyan maraton-1500-maraton triplát, amit Hassan az idén összerakott, nem sűrűn fogunk látni a jövőben.
Az is lehet, hogy már sohasem.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2023/08/22/3767977.jpg)
Sifan Hassan
Fotó: Getty Images
Már Viberen is megtaláltok minket! Csatlakozzatok a csatornánkhoz, ha nem szeretnétek lemaradni a legjobb tartalmainkról!
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés