Usain Bolt óta nem volt ennyire izgalmas személyisége az atlétikának

Sha’Carri Richardson a legizgalmasabb, legmeghökkentőbb és legérdekesebb sprinter Usain Bolt óta – csak még nem ismeri őt a világ. Nem csak arról van szó, hogy a 21 éves futó szédületesen gyors - nemrég Floridában 10.72-t ért el 100-on, ami a valaha volt hatodik legjobb idő – és hogy lenyűgöző gyorsulással rendelkezik. A sportolói erényei mellett számos tulajdonságát említhetnénk: a megjelenését, a háttértörténetét, a hozzáállását.

Immáron 25 éve, hogy utoljára amerikai nyerte a női 100 méter olimpiai döntőjét, ám a nemzetközi eredmények hiánya ellenére Richardson amolyan titkos esélyesnek számít. Az idáig vezető út nem nevezhető átlagosnak: anyja elhagyta őt, a középiskolában pedig megpróbált véget vetni életének, mentális problémáiról azóta is nyíltan beszél. Mindezek ellenére kiemelkedően sikeres volt az atlétikapályákon – egyetemi címek és junior világrekordok fűződnek hozzá.

A világelittel szemben először a gatesheadi versenyen mérettette meg magát, ahol már a két legnagyobb riválisa is rajthoz állt, Shelly Ann Fraser-Pryce, a 100 méter aktuális bajnoka, illetve a brit Dina Asher-Smith, a 200 méter bajnoka. Richardson végül Asher-Smith mögött a második helyen zárt, két év után először kapott ki versenyen, Fraser-Pryce némi meglepetésre lemaradt a dobogóról, és negyedikként végzett.

„Úgy gondolom, hogy még nem kaptam meg a nekem kijáró tiszteletet” – mondta a versenyt megelőző zoomos sajtóeseményen. „Amikor jó időt futok, mindig próbálnak valamit kitalálni. ’Amerikai létemre gyors vagyok. Azért vagyok gyors, mert fiatal vagyok.’ Úgy érzem, hogy mindig gyártanak valami kifogást a sikereimre. Nem engedhetem meg magamnak, hogy sztárként viselkedjek a versenyen” – mondta.

Az egyik újságírótól megkapta azt a kérdést is, mi teszi az immáron anyukaként versenyző 34 éves Fraser-Pryce-t kiváló sprinterré. „Ez az interjú Sha’Carriról szól” – vágott vissza. „Van kérdés rólam is?” Végül aztán megenyhült. „Jobb szeretek nem beszélni másokról. De persze büszke vagyok, hogy fekete nőként folytatja a karrierjét a családja mellett. Ő egy igazi kiválóság, akit nagyon tisztelek” – majd kitért Asher-Smithre is.

Richardson csak mosolygott, amikor felvetették neki, hogy hosszú körmeivel, festett hajával és a tetoválásaival – a bal vállán egy sárkány díszeleg – meglehetősen extravagáns a megjelenése. Külseje miatt sokan a 100 méter aktuális rekorderével, a megosztó Florence-Griffith Joynerrel hasonlítják össze, ő azonban inkább Bolt útját szeretné bejárni, és a nyolcszoros olimpiai bajnok jamaicaihoz hasonlóan az atlétikapályáról szép lassan elindulna a nemzetközi ismertség felé.

Erőteljes szavak. Sokan azonban arra is felhívták a figyelmet, hogy amikor Richardson két évvel ezelőtt profinak állt, azt a Dennis Mitchellt választotta edzőnek, akit 1998-ban pozitív doppingminta miatt két évre eltiltottak. Mitchell egyébként minden idők egyik legviccesebb magyarázatával állt elő: azt mondta, hogy megivott öt üveg sort, majd legalább négyszer szexelt a feleségével, mert „a hölgynek születésnapja volt, megérdemelte a törődést.” Nem hatotta meg az IAAF-et.

A bizalmatlanságot tovább növelte az a tény, hogy Mitchell egyébként Jastin Gatlinnak is segít edzőként, akit két alkalommal tiltottak már el doppingvétség miatt. Richardson a kritikákra azt felelte, Mitchell mindig is nyíltan beszélt a múltjáról. „Nem kell amiatt aggódni, hogy doppingügyekbe keveredek. 1000%-ban mellette állok.” Szerinte mindez nincs hatással a hírnevére: „Ismerem ezeket az embereket, tudom, milyenek.”

Richardson dicséretére mondhatjuk, hogy – legalábbis kezdetben – készségesen válaszolt a kérdésekre. „Nagyon transzparens embernek tartom magam. A kívülállók, akik felteszik ezeket a kérdéseket és a megjegyzéseket fűzik hozzá, nincsenek tisztában azzal, mennyi munka van ebben. Bármit elhisznek, amit az interneten olvasnak.” Mitchell múltjáról viszont nem szívesen beszélt hosszabban: „Már elnézést, de ez most nem róluk szól. Nem tetszik ez a kérdés.”

„Határozottan úgy érzem, hogy célkeresztben vagyunk, amire nem feltétlenül mondanám, hogy helytelen, elvégre megértem. Szeretném, ha tudnák az emberek, hogy nem szedek szteroidot, nincs szükségem doppingszerekre. Az eredményeim valóban a tehetségnek és a kemény munkának köszönhetőek. Nem mindig értek egyet azzal, ahogyan a magánéletünkben kutakodnak” – jelentette ki a sprinter.

Még provokatívabb kifejezések hangzottak el, amikor szóba került Christian Coleman, akit azért tiltottak el, mert az ellenőrök nem találták meg a megadott tartózkodási helyen. „A tartózkodási hely mindig fontos. Ami arra vezethető vissza, hogy elit sportolók vagyunk. A nyomunkban vannak, jönnek értünk, ébernek kell maradnunk” – jegyezte meg Richardson, akit megkérdeztek, hagyott-e ki doppingtesztet. „Bocsi, srácok, de ezek az adatok csak rám tartoznak” – mondta nevetve.

Az interjút követően ő maga vonta le a konklúziót: „Néhányan eléggé érdekesek vagytok, és nem a jó értelemben.” Maradjunk annyiban: nem túl valószínű, hogy Richardson valaha is részt vett médiatréningen – amennyiben mégis, valószínűleg széttépte a tankönyvet.

Forrás: Guardian

Minden reggel hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.