Megdöbbentő módon lemaradt az olimpiáról, öt évet várt, hogy javíthasson

Publikálva 26/05/2021 - 17:20 GMT+2

Kevesebb mint egy hónap múlva rendezik az amerikai válogatót, ahol eldől, ott lehet-e az aranyra is esélyes Keni Harrison.

Keni Harrison - Harry How/AFP

Fotó: AFP

Keni Harrison elképesztő formát mutatott a 2016-os szabadtéri szezonban, egyetlen rossz nap azonban mindent beárnyékolt. Öt évet kellett várnia, hogy végleg lezárhassa a múltat.

2016-ban Harrison ihletett formában versenyzett, megdöntötte például a női 100 méteres gátfutás 28 éve fennálló rekordját, miután 12.20-as idővel teljesítette a számot. A vereség ízét egyetlen versenyen volt kénytelen megízlelni, amikor az elődöntőben második, a döntőben pedig hatodik lett. Pechére az a nap az amerikai olimpiai csapat válogatója volt, így Harrison – általános megdöbbenésre – lemaradt a riói játékokról.

Olympic Games

Zuhanás: Lavillenie sokkoló pillanatot okoz az edzésen

00:01:02

06/01/2023 - 13:37

Az élsport kegyetlensége, hogy a sportág akkori egyeduralkodójaként, az olimpiai arany legfőbb várományosaként kénytelen volt elfogadni a szomorú tényt: legalább négy évet kell várnia, hogy álmait beteljesítve részt vehessen a játékokon. A koronavírus-járvány miatt ebből végül öt lett, így a következő erőpróba 2021 június 18-án vár a kiváló gátfutóra, ekkor dől el ugyanis, hogy kik kerülnek be a Tokióba utazó amerikai csapatba.

„Olyan emlék ez, ami nem nagyon kopik meg, egészen addig, amíg úgy nem tudok ott futni, ahogyan szeretnék” – mondta Harrison, aki a válogatót megelőzően a Boost Boston Gamesen áll rajthoz. „Az az érzés, hogy akkor nem sikerült, arra sarkall most, hogy keményen melózzak az edzéseken, az jár a fejemben, hogy ’Most itt van megint a lehetőség, és ezúttal készen állok rá’. Egyértelműen feltüzel egy kicsit belülről” – fogalmazott a sprinter.

Az a tűz már a válogatót követően is ott lobogott benne, amikor a londoni Diamond League versenyen megdöntötte Yordanka Donkova 12.21-es világcsúcsát. Valami ilyesmit vártak volna Harrisontól az amerikai válogatón is, nem sokkal korábban ugyanis közel ját a csúcshoz, amikor a válogató helyszínén, az oregoni pályán 12.24-et repesztett. Hogy akkor mi siklott félre? Harrison ma már úgy érzi, egyszerűen rossz felfogással állt a rajthoz.

Ezt a hibát ezúttal nem fogom elkövetni. Minden versenynek azzal a céllal vágok neki, hogy nyerjek. Az nem fog működni, hogy a top 3-at célzom meg, mert ma már tudom, hogy ez rosszul sülhet el.

Harrison az előfutamát magabiztosan, 12.57-es idővel nyerte meg, az elődöntőben viszont már voltak aggasztó jelek: csupán 12.91-et ért el, ami az idény leggyengébb teljesítménye volt tőle. A döntőben Brianna Rollins 12.34-gyel ért célba, Kristi Castlin 12.50-nel, míg a harmadik helyen Nia Ali zárt 12.55-tel. Harrison még csak a Harrisonok közt sem volt első aznap: Queen Harrison 12.57-et ért el, őt Sharika Nelvis követte 12.60-nal, és csak utánuk következett Keni Harrison 12.62-vel.

„Nem tudom, mi történt” – értékelt csalódottan Harrison a futamot követően. „De abban biztos vagyok, hogy ezek a lányok nagy dolgokra hivatottak, és büszkévé fogják tenni Amerikát.” Ebben igaza is volt. Augusztusban Harrison a tévén keresztül maga is szemtanúja lehetett, hogy az amerikai csapat mindegyik érmet besöpörte a 100 méteres gátfutásban, először a történelem során. Rollins lett az olimpiai bajnok (12.48), Ali nyerte az ezüstöt (12.59), Castlin pedig a bronzot (12.61).

„Nézni akartam” – mondta Harrison. „Ami engem illet, mindig erősebben szeretnék visszatérni. A tudatalattimban ott van a motiváció, hogy teszteljem a határaimat és soha ne adjam fel.” Az amerikai atléta azóta is keresi az idő és a verseny tökéletes kombinációját. Ugyan 2018-ban fedett pályán világbajnoki címet szerzett 60 gáton és megnyerte az amerikai bajnokságot is (2017 és 2019 között zsinórban háromszor), szabadtéri világbajnoki címmel még nem rendelkezik.

Kendra Harrison, Danielle Williams, Nia Ali - Yewel Samad/AFP

Fotó: AFP

A 2015-ös pekingi vébén kizárták az elődöntőben. 2017-ben a világbajnokságra veretlenül érkezett meg, és korábban futott 12.28-as idejével topfavoritnak számított, ám csak negyedik lett, miközben honfitársa, Dawn Harper Nelson ezüsttel zárt. 2019-ben Ali egyéni csúccsal, 12.34-gyel nyerte az aranyat, Harrison pedig 12.46-tal a második lett, amivel begyűjtötte első dobogós helyezését a szabadtéri világbajnokságokról.

„Próbálok nem gondolni az elvárásokra. Tisztában vagyok azzal, mire vagyok képes. Ez segített át az előző néhány éven, odaálltam és betartottam a tervet. Nem gondolhatok a nyomásra, mert az negatív hatással lehet a teljesítményemre. Gyengíthet fejben. Szóval igyekszem arra gondolni, hogy megvan a tervünk, ezt és ezt fogom tenni, majd a pályán igyekszem ennek megfelelően dolgozni” – magyarázta Harrison.

A járvány kitörését követően Harrison viszonylag szerencsésnek mondhatta magát, mivel ki tudott menni a pályára és folytathatta az edzéseket. A 100 gáton nem rendeztek versenyeket abban az évben, így nagyobb hangsúlyt fektethetett a sprintekre, ami egy átlagos idény során szóba sem jöhet. Két sprinterrel, a 2016-os olimpikon Jenna Prandini és Teahna Daniels társaságában, Edrick Floreal irányításával készült ebben az időszakban.

Megtanultam, hogyan kell sprinterként futni, próbáltam tökéletesíteni a futótechnikámat, mert az csak segíthet a gátak között. Edzésen sem szeretek veszíteni, így hát mindent beleadtam, próbáltam tapadni rájuk, szerintem ez csak gyorsabbá tett.

Lehet benne valami, mert a szabadtéri szezont 12.38-as idővel és győzelemmel kezdte a floridai Miramar meghívásos versenyen. „Amint elkezdődött a futam, úgy éreztem, hogy ott folytatom, ahol abbahagytam” – nyilatkozott a futó. A gyorsulásnak azonban megvolt az ára, a következő versenyén, a Drake Relaysen ugyanis nagyot bukott, pályafutása során először, de szerencsére kisebb horzsolásokkal megúszta az esést.

Kendra Harrison a világcsúcsát követően.

Fotó: AFP

„Nagyon gyorsan történt. Visszanéztem a felvételeket, ami alapján azt mondom, a rajt elég jól sikerült, de aztán nem feszítettem be eléggé a lábam. És egyszer csak megtörtént, a következő pillanatban már a földön voltam.” A szerencsés végkimenetelű esést követően Harrison nagyobb hangsúlyt fektetett az edzéseken a lábmunkára, mivel az eset emlékeztette rá, hogy „Jobban kell figyelni és többet dolgozni a technikára, nem szabad megfeledkezni róla.”

Azóta egyetlen versenyt sem veszített el, a texasi meghívásost és a USATF Golden Gamest egyaránt megnyerte, az éves rangsorban pedig csak a Puerto Ricói Jasmine Camacho-Quinn előzi meg (12.32). Az amerikaiak között Harrison rendelkezik a legjobb idővel, őt Tonea Marshall követi 12.52-vel. Bostonban a nigériai Tobi Amusan (12.48), a jamaicai Danielle Williams, valamint Nelvis és Christina Clemons lehetnek Harrison a fő riválisai.

„Nagyon erős mezőnyben futhatok itt, és nagyon várom már, hogy ez is felkészítsen a következő versenyekre” – mondta. Tervei szerint Austinban folytatja az edzéseket, ahol a Texas Longhornsnál önkéntes segédedzőként is dolgozik. Elsősorban az erején és az állóképességén próbál fejleszteni még, hogy felkészüljön a három sorozatból álló versenyre. A rossz emlékű 2016-os versenye óta először fogja lefutni a 100 gátat a frissen felújított Hayward Fielden.

Amikor újra rajthoz áll – immáron világcsúcstartóként – egészen biztosan eszébe fog jutni az az öt évvel ezelőtti nap. „Azt hiszem, hogy az ottani csalódottság hozta ki belőlem a világcsúcsot, de csak annyi volt a célom, hogy megszerezze az aranyérmet.”

Már csak egy jó napra van szüksége.

Forrás: teamusa.org

Reggelente elküldjük a legérdekesebb híreket a sportvilágból, válogatunk a legjobb cikkeinkből és elemzéseinkből, hogy mindegyik nap sporttal indulhasson. Az Eurosport napi hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.

Olympic Games