Erre a 10 atlétára érdemes lesz odafigyelni, mert történelmet írhatnak az olimpián
Publikálva 07/07/2021 - 18:26 GMT+2
Klasszisok, akikre egy egész ország súlya nehezedik, és Tokióban legendákká válhatnak.
Neeraj Chopra
Fotó: Getty Images
Éremesélyes atlétákat ezúttal sem csak a hagyományosan nagyhatalomnak számító nemzetek küldenek Tokióba, rájuk már csak ezért is érdemes odafigyelni.
Kevesebb mint egy hónap múlva meggyújtják az olimpiai lángot a Tokiói Nemzeti Stadionban, elindítva ezzel az első olimpiát, amit egy világjárvány során próbálnak lebonyolítani. Nem ez lesz azonban az egyetlen dolog, ami új fejezetet nyithat az olimpiák történetében, számos olyan klasszis áll rajthoz, akik nem atlétikai nagyhatalomnak számító országból vagy klasszikus sportnemzetből jutottak messzire, így egy jó szereplés az esetükben nagy mérföldkő lenne.
Lonah Chemtai Salpeter, maratonfutás, Izrael
Lonah Chemtai Salpeter az elmúlt pár szezonban a világ egyik legjobb hosszútávfutójává érett. 2018-ban megnyerte az Európa-bajnokságot 10 ezer méteren, nem sokkal később nemzeti csúcsot állított fel a félmaratonban (1:06:09) és a maratonban (2:17:45). Ott volt már a 2016-os olimpián is, ám akkor nem ért célba a maratonisták között, és hasonlóan járt a 2019-es világbajnokságon is, pedig a verseny korai szakaszában az elöl lévő csoportban haladt.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2018/08/08/2392395.jpg)
Lonah Chemtai Salpeter
Fotó: Getty Images
Az a tény viszont jelentősen növeli az esélyeit, hogy az idei olimpiát Japánban rendezik, mivel tavaly megnyerte a Tokió Maratont, méghozzá a Japánban valaha futott legjobb idővel, 2:17:45-tel. Izraelnek nincs még olimpiai érme atlétikában, egészen mostanáig a legjobb helyezés az ötödik volt, amit a hármasugró Hannah Knyzyeva-Minneko ért el 2016-ban, illetve a magasugró Konstantin Matusevich 2000-ben.
Neeraj Chopra, gerelyhajítás, India
Az előző öt év végtelenségnek tűnhetett Neeraj Chopra számára. 2016-ban, mindössze 18 évesen robbant be a nemzetközi elitbe, amikor megnyerte az U20-as világbajnokságot, és az U20-as rekordot is megdöntötte 86,46-cal. Pechére, ez a nagy dobás 11 nappal az olimpiai kvalifikáció lezárulása után szakadt ki belőle, így Rióban még nem lehetett ott a mezőnyben. Azóta viszont a mezőny egyik legjobbja lett, 2017-ben Ázsia-bajnok lett, 2018-ban a nemzetközösségi és az ázsiai játékokat is megnyerte.
Ebben a szezonban is jól ment neki, amit a 88.07-es egyéni csúcsával is jelzett (ez persze országos csúcs is egyben), és legutóbb 2018 szeptemberében kapott ki, igaz, a 2019-es idényt kénytelen volt sérülés miatt kihagyni. India olimpiai eredményei tulajdonképpen vita tárgyát képezik. Eddigi egyetlen érmüket atlétikában Norma Pritchard szerezte (1900-ban két ezüstöt), egyes történészek szerint viszont ő egy gyarmati család tagja volt, tehát hiába született Indiában, valójában inkább britnek tekinthető.
Az viszont egészen biztosan kijelenthető, hogy az 1,3 milliárd lakossal rendelkező ország soha nem nyert olimpiát atlétikában.
Joseph Fahnbulleh, 200 méter, Libéria
Az NCAA-ben elért győzelméről készült felvételek vírusként söpörtek végig az internet atlétikára fogékonyabb szegleteiben, Joseph Fahnbulleg ugyanis sokakat meglepett azzal, ahogyan a végén mindenkit lehajrázott. 19.91-es eredménye annak fényében igazán lenyűgöző, hogy csupán 19 éves sportolóról beszélünk. Életének nagyobb részét az USA-ban töltötte, de libériai állampolgársággal rendelkezik, és végül az afrikai ország színeiben vehet részt az olimpián.
Libériából egyetlen atléta sem zárt a legjobb nyolcban, értelemszerűen az éremhez még csak közel sem kerültek. Az ország legjobb eredményével a tízpróbázó Jangy Addy büszkélkedhet, aki 19.-ként zárt 2008-ban.
Kimberly Garcia, 20 km gyaloglás, Peru
Kimberly Garcia a 2016-os riói olimpián perui sporttörténelmet írt, 14. helye ugyanis a legjobb volt, amit perui nő valaha elért a játékokon. Azóta még kiemelkedőbb eredményekkel hívta fel magára a figyelmet, a 2017-es vébén hetedik lett, bronzérmes lett a Dél-Amerika-bajnokságon és ezüstérmes a pánamerikai játékokon, közben az országos csúcsot 1:28:56-ra faragta. Peru korábban sosem nyert érmet az olimpián, a legjobb eredménye a 12. hely, ami az 1948-as olimpiához és a diszkoszvető Eduardo Julvéhoz kötődik.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2021/07/07/3169127.jpg)
Kimberly Garcia
Fotó: AFP
Thea LaFond, hármasugrás, Dominika
Thea LaFondnak nincsenek túlságosan szép emlékei az első olimpiájáról, ugyanis a verseny előtt elszenvedett combhajlítóizom-sérülése miatt közelében sem volt a legjobbjának, és végül csak 37. helyen zárt. Öt év elteltével az immáron 27 éves dominikai sokat erősödött: a 2018-as nemzetközösségi játékokon szerzett bronzérmét követően szabadtéren (14.38 méter) és fedett pályán (14.54 méter) egyaránt megdöntötte az országos csúcsot.
Közben a legnagyobb versenyeken is versenyképesnek bizonyult, a dohai Gyémánt-liga állomáson – rendkívül erős mezőnyben – a negyedik helyen végzett. Dominikának egészen mostanáig semmilyen számban nem sikerült érmet szereznie az olimpián, de Thea LaFond már jóval korábban történelmet írhat, ehhez már az is elegendő, ha a selejtezőt sikerrel teljesíti. Az országnak ugyanis még csak olimpiai döntős sportolója sem volt eddig.
Kyron McMaster, 400 gát, Brit Virgin-szigetek
A legtöbb érában Kyron McMaster számítana az egyik legnagyobb aranyvárományosnak a sportágán belül, csakhogy a 24 éves sportolónak a 400 gát a fő száma, amely az atlétika egyik legszínvonalasabb szakága jelenleg: a négy valaha volt leggyorsabb versenyző közül három is ott van a mezőnyben. Ez persze akár jó dolog is lehet McMasternek, mert így valamivel kevesebb lesz a nyomás a Brit Virgin-szigeteket képviselő sportolón.
Számára a 2017-es év hozta meg az igazi áttörést, amikor országos csúcsot állított fel 47.80-nal, ami ráadásul a szezon leggyorsabb ideje is volt egyben. Habár a világbajnokságon kizárták, a Gyémánt-liga döntőjében nyerni tudott. Azóta tovább faragott egyéni csúcsán (47.50), a dohai Gyémánt-liga-versenyen pedig 47.82-es idejével a harmadik helyen zárt. McMaster számára a tokiói döntő minimális célkitűzésnek számít, és már ez is történelmi lenne a Brit Virgin-szigeteknek.
Az aprócska karibi országnak ráadásul soha nem volt még érmese az olimpián, így az már tényleg csak a hab lenne a tortán.
Alex Rose, diszkosz, Szamoa
A tokiói olimpia lesz Alex Rose karrierjének hatodik nagy nemzetközi versenye, és a szamoai diszkoszvetőnek a felkészülés alapján most a legjobbak a kilátásai. Idén már kétszer is megdöntötte az országos csúcsot, márciusban 67.17 métert dobott, májusban pedig 67.48-at, de kiválóan szerepelt európai versenyeken is, Sollentunában harmadik, Kladnóban második lett. 2016-ban, a riói olimpián a 29. helyen zárt, ezúttal viszont az a célja, hogy ő legyen Szamoa történetének első atlétája, aki olimpiai döntőbe jut. Ha pedig már ott van, ki tudja, mi minden történhet…
Amel Tuka, 800 méter, Bosznia-Hercegovina
Komoly meglepetés volt, hogy 2016-ban Amel Tuka lemaradt az olimpiáról. Alig egy évvel korábban a 800-as futó 1:42.51-et futott, ami az év addigi legjobb ideje volt, a pekingi világbajnokságot pedig bronzzal zárta. 2016-ban azt a célt tűzte ki maga elé, hogy ő legyen hazája történetének első olimpiai érmese, ám nem így alakult. Az előjelek most is jók, hiszen a 2019-es dohai vb-n ezüstérmes lett, és mivel a mezőny egyik legnagyobb taktikusáról van szó, aki a nagy versenyeken általában hozza magát, számolni kell vele az éremesélyesek között.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2021/07/07/3169130.jpg)
Amel Tuka
Fotó: AFP
Andrea Vargas, 100 gát, Costa Rica
Andrea Vargas már jóval a világjárványt megelőzően próbált ideális edzéskörülményeket teremteni maga körül: többnyire az otthonához közel lévő betonpályán készül, saját készítésű gátakkal. A Costa Rica-i atléta 2018-ban tűnt fel a színen 12.90-es országos csúcsával, egy évvel később pedig aranyat szerzett a pánamerikai játékokon – hazájából ő volt az első nő, akinek ez sikerült – majd a világbajnokságon valamennyi fordulóban faragott az országos csúcson, végül 12.64-gyel ötödik lett.
Amennyiben megismételné ezt az olimpián, vagy akár csak bejutna a döntőbe, már Costa Rica történetének legjobb eredményét érné el atlétikában. Ott lesz az olimpián húga, Noelia is, aki a 20 kilométeres gyaloglásban állhat majd rajthoz.
Hugues Fabrice Zango, hármasugrás, Burkina Faso
A hármasugró Hugues Fabrice Zango nevéhez már most számos első kötődik Burkina Faso sporttörténetében. Fedett pályán és szabadtéren egyaránt övé az országos és az Afrika-csúcs, 2019-ben pedig hazájából elsőként sikerült éremmel zárnia egy atlétikai világbajnokságon. Ebben az évben ő lett az első burkina fasói sportoló, aki világcsúcsot ért el, amikor fedett pályán 18.07-et ugrott Aubiere-ben.
A 2019-es világbajnokság óta nagy sorozatban van Zango, 17 versenyéből 16-ot megnyert, állandó jelleggel maga mögött tudta tartani a világ legjobb hármasugróit. Tokióba a szám egyik legnagyobb favoritjaként áll majd rajthoz, és amennyiben felfér a dobogóra, ismét átírja a burkina fasói sport történetét, az országnak ugyanis még soha nem volt érmes sportolója az olimpiákról.
Forrás: World Athletics
Minden reggel hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés