Egy tinédzser végigverte a világot 800 méteren, jamaicai címvédés 200-on

Karsten Warholm egészen brutálisan emberfeletti 400 gátas világcsúcsa után nehezen tértünk magunkhoz, tán nem is sikerült igazán. Pedig kifejezetten izgalmas női futódöntők vártak ránk, magyar idő szerint a kora délután folyamán.

Elsőként jött a női 800, ami több szempontból is érdekesnek ígérkezett. Egyrészt ez volt az első olyan olimpiai döntő ezen a távon, amelyben nem indulhattak a természetesen magas tesztoszteronszinttel rendelkező atlétanők, így például Caster Semenya sem.

Itt volt viszont a szokatlanul, de talán azt sem bántó mondani, hogy pimaszul könnyedén futó, alig 19 éves Athing Mu, aki komoly esélyesnek számított. Már csak azért is, mert 400-ról is kiváló eredményei vannak, úgyhogy sejthető volt, hogy, ha kell, gyors tud lenni a végén.

A vélt legnagyobb ellenfelei közül többen nem is jutottak el a tokiói döntőig. A legkomolyabb fenyegetésre a jamaicai Natoya Goule-től, valamint a Keely Hodgkinson – Jemma Reekie – Alexandra Bell brit különítmény felől számíthatott.

Mu nem vacakolt sokat, rögtön az élre állt, a kezébe vette a sorsát, és a saját versenyét futotta. Egyenletesen gyors tempót diktált, éppen olyat, hogy senkinek még csak eszébe se jusson megelőzni őt.

Nagyjából 600-ig haladtak együtt szorosan, innentől azonban szépen fokozatosan elfogyott mindenki mögüle. Leglátványosabban a jamaicai Goule, talán azért is, mert ő volt az, aki megpróbálta felvenni Mu-val a versenyt. Ez lett azonban a veszte, végül ugyanias a dobogóról is lemaradt.

Az utolsó százon már mindenki a Mu által diktált iramot nyögte, legtovább a két brit, Hodgkinson és Reekie tartott ki, valamint a másik amerikai, Raevyn Rogers, aki az utolsó métereken elfutott a dobogóra. Mu 1:55 elejét futott, ami új amerikai csúcs, és egy olyan idő, ami egy 19 éves lánynak finoman szólva is a becsületére válik.

Végeredmény, nők, 800m
Athing Mu (USA)
Keely Hodgkinson (GBR)
Raevyn Rogers (USA)

Jöhetett a 200. Eddig minden kétséget kizáróan Shelly-Ann Fraser-Pryce-t tartottunk minden idők legjobb versenyzőjének a sprinternők között. Elképesztő arányban hozta le a nagy világversenyek döntőit, és mindig megfutotta azt, ami benne volt.

Persze attól, hogy itt, Tokióban nem nyerte meg a 100 métert, és elmaradt idei legjobbjától, alapvetően nem tartjuk kevésbé jó versenyzőnek. Azonban Elaine Thompson rövidebb távon aratott győzelmével a dolgok kétségtelenül más megvilágításba kerültek.

A fiatalabb jamaicai ugyanis Rióban megcsinálta a 100-200-duplát, és benne volt a pakliban, hogy ismételni tud, ami szintén nem akármilyen versenyzői adottságokra vallott volna. Persze, az elmúlt évek relatív sikertelenségét amúgy sem a fejének, vagy a tehetség hiányának lehetett betudni, hanem a folyamatos sérüléseknek.

Igaz, nem csupán kettejükről szólt ez a verseny, annál is inkább, mivel az amerikai Gabrielle Thomasnak volt idén a legjobb ideje, még ha nem is volt túl meggyőző az elődöntőben. Aztán ott volt a mindig éremesélyes Marie-Joee Ta Lou, az U20-as világcsúcstartó Christine Mboma, valamint az a Shaunee Miller-Uibo, aki talán meglepő módon döntött a 200 mellett a 400 ellenében.

Fraser-Pryce szokásához híven nagyot rajtolt, és 50-nél egyértelműen ő vezetett. Még a kanyarból is jól jött ki, utána azonban sebességben nem tudta felvenni a versenyt Thompsonnal és Thomasszal. Sőt, a végére megérkezett Mboma is, olyannyira, hogy ő jött be másodiknak.

Thompsonnak azonban nem volt ellenfele, majd’ három tizedet vert az ismét U20-as világcsúcsot futó namíbiaira, és még ennél is többet Thomasra. A jamaicai minden idők második leggyorsabb 200-as sprinternője lett, csak Florence Griffith-Joyner futott ennél jobbat.

Végeredmény, nők, 200m
Elaine Thompson Herah (JAM)
Christine Mboma (NAM)
Gabrielle Thomas (USA)