Bolt másik trónja még kiadó: jöhet az újabb meglepetés?

A férfi atlétikai sprintermezőnyben a generációváltásról szól az idei olimpia. Usain Bolt évtizedes uralma után idén ismét nyílttá vált a küzdelem az aranyéremért mind 100, mind 200 méteren, a korszakos eséllyel pedig sokan szeretnének élni. A 100 méter vasárnapi döntőjében már láthattuk, hogy a kiegyenlített mezőny milyen meglepetéseket eredményezhet – az olasz Marcell Jacobs győzelmére egy lyukas garast nem tettünk volna – most pedig a hosszabb számon van a sor, hogy hasonló módon megdöbbentsen minket.

A helyzet mondjuk annyiban más, mint volt a 100 méter döntőjében, hogy itt előzetesen könnyebb rámutatni a legnagyobb esélyesekre. Korábbi eredmények alapján Rió ezüstérmese, a százon idén harmadik helyen záró Andre de Grasse és a világbajnoki címvédő Noah Lyles egyértelműen kiemelkedik a mezőnyből. A páros az utolsó, 2019-es vb-t is dominálta - akkor az egész mezőnyből rajtuk kívül csak egyvalaki fért be 20 másodperc alá – most viszont mindkettejük kapcsán merülnek fel kételyek, amik izgalmasabbá tehetik a versenyt.

De Grasse elődöntős formája mondjuk semmi estre sem ilyen. A kanadai versenyző úgy futott külső pályáról országos rekordnak számító 19.72-es időt, hogy az utolsó métereken egyáltalán nem erőltette meg magát. Ez alapján akár favorit is lehetne a döntőben, de érdemes megjegyezni, hogy a 26 éves sprinter még egy világeseményen sem tudott nyerni. Négy olimpiai és négy világbajnoki érme már van, a kérdés, megvan-e benne a győzelemhez szükséges extra.

Lyles esetében ehhez világbajnoki címvédőként nem fér kétség, nem véletlen volt előzetesen az amerikai futó a fogadóirodák favoritja az olimpiai arany megszerzésére. Az elődöntőben ellenben kicsit túlságosan is kényelmesre vette a figurát, az utolsó métereken kiengedve kicsúszott az automatikusan döntőt érő első két helyről és csak 19.99-es idejével kvalifikált a fináléba. Este élesebbnek kell lennie, ha győzni szeretne.

Kettejük mögött ugyan van egy kisebb szakadék, de az amerikaiak nem csak Lyles jó szereplésében bízhatnak. A világbajnoki címvédő két honfitársa is bejutott ugyanis a döntőbe, köztük az alig 17 éves Erriyon Knighton. Ilyen fiatalon joggal gondolhatnánk rutintalannak egy olimpiai fináléhoz, kiengedése az elődöntőben azonban koránál jóval érettebb gondolkodásról árulkodik, az pedig, hogy így is 20.02-t futott, mutatja, hogy a tempója is meglehet legalább az éremhez.

Harmadik amerikaiként ott lesz Kenny Bednarek is, aki mellett az idei remek formája szólhat. Az országos válogatón még Lylest is megszorította, az elődöntőben pedig ugyan De Grasse-hoz nem került közel, de simán szerezte meg a második helyet. Idén 19.78 a legjobb ideje, ezt megismételve egy éremben legalább reménykedhetne, az aranyhoz viszont valószínűleg javítania kell.

Már egy éremmel is történelmi tettet érne el a libériai Joseph Fahnbulleh. Az Amerikában született és ott is készülő futó hazája történetének első olimpiai érmét szerezhetné meg, ehhez az idén futott 19.91-es ideje és az elődöntőben mutatott szintén 20 másodpercen belüli futása szolgálhat jó alapul.

A döntő mezőnyét még egy kanadai, Aaron Brown, illetve a trinidadi Jereem Richards és a jamaicai Rasheed Dwyer teszik teljesé. Brown annyival van a másik két versenyző előtt, hogy egyéni legjobbja - amitől ráadásul csak négy századdal maradt el az elődöntőben - 20 másodpercen belül van, de mindhármuktól komoly meglepetés lenne akár már a dobogó is.

Látható tehát, hogy a 100 méter döntőjéhez hasonló teljes bizonytalanság ezúttal nincs meg, az esélyek nagyjából körvonalazódni látszanak a döntő előtt. Olimpia aranyért azonban az előző bő egy évtizedben nem futhatott a mezőny, Bolt mögött legfeljebb a második hely volt kiadó. Az ezzel járó nyomás önmagában megkavarhatja annyira az erőviszonyokat, hogy egy, a vasárnapihoz hasonló meglepetést láthassunk ismét.

Forrás: részben Olympics.com