A tokiói klíma a maratonfutók számára túl soknak bizonyult, a sprintereknek viszont még segíthet is, sőt, egy kis eső sem árt.


A maratonisták a futás autóversenyzői, próbálják elkerülni, hogy a pályán töltött több mint két óra alatt felforrjanak. A sprintereknek ellenben nem kell a hőség vagy a páratartalom miatt aggódniuk, hiszen nekik pár másodpercig kell kifejteniük azt a hatalmas erőt, amivel végig tudnak robogni a kijelölt távon.
Olympic Games
Veszélyben a brit sprintváltó olimpiai ezüstje, Ujah a B próbán is megbukott
14/09/2021 18:05
A férfi és női maratonfutó számokat Szapporóban rendezik, a Tokiótól mintegy 800 kilométerrel északabbra fekvő városban, hogy megkíméljék a sportolókat a fővárosra jellemző augusztusi hőségtől. Ilyenkor a minimumhőmérséklet 25, a maximum 31 szokott lenni, ami a 73%-os páratartalommal olyan, mintha 38,5 fokos hőségben kellene sportolni.
Sprintben viszont a versenyzők többsége kedveli ezt az időjárást, amit a kilencszeres olimpiai bajnok sprinter és távolugró Carl Lewis úgy jellemzett: „Pont mint a Karib-szigetek, csak a szél nélkül.”
„A sprinterek 99%-a imádja ezt, különösképpen az amerikaiak” – jelentette ki Lewis, aki mostanság a University of Houston atlétikai csapatának másodedzőjeként dolgozik. Akár azt is hozzátehette volna, hogy a másik domináns sprinternemzettel, a jamaicaiakkal egyetemben.
Történelmileg a 100 méter és az 1500 méter közötti távokon, illetve a távolugrásban, az év legmelegebb időszakában, július és augusztus között bonyolítják le a legnagyobb nemzetközi eseményeket.

Carl Lewis 1991-es rekordja

Fotó: Getty Images

Ha a múltat kiindulási alapnak tekinthetjük, Tokióban is számíthatunk néhány kiemelkedő eredményre, különösképpen a sprint- és ugrószámokban, ahol számos tényezőt figyelembe kell venni, köztük a gyorsabb izomösszehúzódást, illetve kisebb mértékben a csökkentett légellenállást is.
„Nagy intenzitással kell dolgoztatni azokat az izmokat” – mondta az amerikai Rai Benjamin, aki aranyesélyesnek számít a férfiak 400 méteres gátfutásában. „Hidegben sokkal óvatosabb vagy. Van, amikor ez még csak nem is tudatos, egyszerűen csak ott van az ember fejében, hogy hideg van, nem akarok sérülést összeszedni.”
Van még egy időjárással összefüggésbe hozható jelenség, amiről gyakran beszélnek, és amit mégsem értenek igazán: a legnagyobb rekordok egy része viharos időjárás előtt vagy után született.
„Ha esik a futam előtt, akkor gyors leszek” – mondta Noah Lyles, a férfi 200 méteres síkfutás egyik legnagyobb esélyese.
Csak a véletlen műve lenne? Vajon van összefüggés a teljesítmény és a viharos időjárás között, amikor is a légkör feltöltődik elektromossággal a negatív ionok miatt? Biztosan ezt senki sem tudja megmondani.
A negatív ionok szív- és érrendszerre gyakorolt hatásait, pszichológiai és kognitív előnyeit régóta vizsgálják, és ugyanolyan régóta vita tárgyát képezik a tudósok között. Egyesek a „levegő vitaminjaiként” emlegetik, a szkeptikusok viszont áltudománynak tartják az állítólagos előnyöket taglaló kutatásokat. Az eredmények mindenesetre ellentmondásosak.

Noah Lyles

Fotó: Getty Images

„Ha valaki elő tudna állni a tényleges információval, az érdekes lenne” - mondta Lance Braumann, Lyles és még néhány éremesélyes olimpikon edzője. „Ezek a srácok neuromuszkuláris gépek. Elméletben bármi segíthet, ami az emberi test elektronikus rendszerét képes stimulálni.”
A meleg idő előnye a sprintereknél relatíve alacsony, kutatók nagyjából 1 és 2 százalékra becsülik, és más tényezőknek, így a biomechanikának és a doppingnak nagyobb hatást tulajdonítanak. A versenyek végeredményét számos dolog befolyásolhatja: az, hogy fej-fej mellett futnak, a fejlett cipőtechnológia, a nézőtérről érkező energia hiánya, a startpisztoly utáni reakcióidő, a lépéshossz és frekvencia, a talajra kifejtett erő, a pálya keménysége és rugalmassága, a szél iránya és ereje.
Ezekre nem minden atléta reagál egyforma módon, de befolyásolni fogják a végeredményt. A sprint- és ugrószámokban gyakran tizedek és milliméterek döntenek akár az arany és a dobogón kívüli helyezések között is.
„Ez lehet az az apró különbség a teljesítményben, amely segít a gyorsaságban és a dobogós helyezés elérésében” – mondta Olivier Girard fiziólógus, aki kifejezetten a sprint és a hőség közötti összefüggés vizsgálatával foglalkozik. „Tokió lehet a valaha volt legmelegebb olimpia, biztosan láthatunk majd érdekességeket.”
Amikor legutóbb rendeztek Tokióban jelentősebb atlétikai versenyt, Mike Powell világcsúcsot ért el távolugrásban, amelyet azóta sem sikerült megdönteni. Lewis, aki azon a versenyen Powell egyik riválisa volt, 100 méteren megfutotta a világcsúcsot 100 méteren 9.86-tal. Felállítottak egy olyan rekordot is, amelyet azóta többször sikerült megjavítani, mégis mérföldkőnek bizonyult: először fordult elő, hogy egy futamon belül hat sprinter is 10 másodperc alá jutott.
A melegebb hőmérséklet rendszerint segít a világszintű sprinthez szükséges rövidtávú erőkifejtéshez. A tudósok azt állítják, hogy létezik egy optimális hőtartomány a vázizomokban található adenozin-trifoszfát nevű energiatermelő anyag felszabadításához, amely segít aktiválni a motoros idegeket, ezáltal gyorsabb izomösszehúzódást eredményezve.

Mike Powell 1991-ben Tokióban

Fotó: Imago

„Ehhez a valamivel magasabb, 27 és 32 fok közötti hőmérséklet sokkal alkalmasabb a 15-20 fokhoz képest” – magyarázta el Robert Chapman, az Indiana egyetem fiziológusa. A legjobb amerikai sprinterek és más nemzetközi sztárok is próbálnak Floridában, Texasban és Kaliforniában edzeni. Jamaicának is hasonlóan kedvező a klímája a sebességhez. A hő gyakorlatilag egy passzív bemelegítőeszközként szolgál az izmok számára, így aztán nem vesz sok időt igénybe, hogy elérjék a versenyek előtt kívánt rugalmasságot.
„Amikor melegebb az idő, akkor könnyebben tudok csak a versenytervre és a taktikára összpontosítani” – mondta Trayvon Bromell, akit a 100 méter egyik esélyesének tartottak. „Hidegebb időben azt érzem, hogy az agyam elsősorban arra tereli a figyelmet, hogy a testem kellően meleg legyen. Így aztán másként kell felépítenem a versenyt is.”
A forró, párás levegő ráadásul kevésbé sűrű, mint a hideg levegő, így aztán egy kicsivel csökken a légellenállás, itt elég csak a teniszre gondolni, ahol szemmel láthatóan gyorsabb a játék jó időben. Amint a hőmérséklet emelkedik, a levegő gázrészecskéi gyorsabban mozognak és jobban szétoszlanak, ezáltal csökken a mozgó objektumokkal szembeni ellenállásuk. Ráadásul ellentétben a közhiedelemmel, a párás levegő valójában könnyebb a száraznál, mivel a gőz kiszorítja a nehezebb nitrogén és oxigén részecskéket.
Egy tengerszint közelében fekvő területen, mint amilyen Tokió, a hő és a páratartalom kettőssége nagyjából 3%-os csökkenést jelent a légellenállás tekintetében (csak összehasonlításképp: a 2200 méter körül elhelyezkedő Mexikóvárosban, vagyis az 1968-as olimpián, ez 25% volt).
„Hogy ez az 1-3%-os légellenállás-csökkenés hatással lesz-e a teljesítményre? Annak kell lennie. Az a kérdés csupán, hogy milyen mértékben, és hogy ez hogyan viszonyul a többi 57 dologhoz, ami hatással van az atléták teljesítményére, kezdve a mentális aspektustól minden egyébig.”
Tokióban leginkább arra kell figyelniük a sprintereknek, hogy megfelelően hidratáltak maradjanak, pihenjenek, elkerüljék a napot, amennyire csak lehetséges, és csak annyi energiát használjanak fel a továbbjutáshoz, amennyit feltétlenül szükséges.

Bob Beamon

Fotó: Getty Images

És talán egy kis esőt sem bánnának.

1968-ban Bob Beamon rekordot érő ugrására, amely mintegy 60 centivel volt jobb a fennálló világcsúcsnál, épp egy vihar előtt került sor. Wyomia Tyus női 100-on elért rekordjára szintén. Nyilván ezeket a magasság is befolyásolta, de Powell 1991-es csúcsa, ami pedig Beamon rekordját adta át a múltnak, szintén egy vihar előtti ugrás volt – ráadásul Tokióban, ami csak 40 méterrel van a tengerszint felett.
Usain Bolt első világcsúcsdöntése vihar után született New Yorkban, nem sokkal a 2008-as pekingi olimpia előtt. 100-on futott 9,58-as idejét követően nem sokkal Berlinben is rákezdett az eső a beszámolók szerint.
Mindig arra koncentráltam, hogy megcsináljam a futamot, és nem nagyon foglalkoztatott az időjárás – mondta Bolt.
Az 1970-es években szovjet és keletnémet tudósok nem találtak bizonyítékot a negatív ionok teljesítményre gyakorolt pozitív hatására, mondta Alferd Nimmerichter, osztrák fiziológus. Saját, 2014-es tanulmányában arra jutott, hogy a kerékpárosoknál nem nőtt az oxigénfelvétel mértéke.
Kapásból azt mondanám, hogy a teljesítmény és a viharos idő közötti kapcsolat csak a véletlen műve, legalábbis fiziológiai szempontból – mondta.
Más kutatások arra jutottak, hogy a negatív ionok hatással vannak az emberek hangulatára és éberségére, csökkentik a stresszt és stimulálják az „üss vagy fuss reakciót” azzal, hogy növelik a szívverést, így gyorsabban áramlik a vér az izmok felé.
Ettől függetlenül sokan szkeptikusan maradnak. Lewis felidézett egy történetet, amikor egy indianapolisi verseny előtt izgatottan ment az apjához, majd közölte vele: „Úristen, megint ugrania kell. Jók az ionok. Ott voltam Mexikóvárosban, és pont ilyen volt Beamonnak.”
Hogy mi volt a válasz?
Haver, komolyan mondom, kopj már le.
Forrás: New York Times

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.
Olympic Games
Lengyel válogatott lenne az olimpiáról hazájába vissza nem térő belorusz atlétanő
19/08/2021 17:05
Olympic Games
Botrány Semenya ügyében: félrevezető állítások miatt tiltották el az atlétanőt
19/08/2021 08:26