Nyulak után futott, világcsúcsot repesztett, de sajnos korán távozott közülünk

Tokióban Elaine Thompson-Herah és Shelly-Ann Fraser-Pryce óriási harcot vívott az aranyéremért 100 méteren. A küzdelemből előbbi került ki győztesen egy 10.61-es idővel. A jamaikai itt nem állt meg, ugyanis néhány héttel később 10.54-es egyéni csúcsot repesztett a jövő évi világbajnokság helyszínén, Eugene-ben.

Ez ugyan egy elképesztően nagy idő, öt századdal azonban elmarad Florence Griffith Joyner 10.49-es világcsúcsától, melyet az 1988-as amerikai válogatón futott. Az amerikai tartja a világrekordot 200-on is, amit a szöuli olimpiai döntőben ért el.

A Flo Jo becenévre hallgató sprinternő védjegye a hosszú haja, a szinte még annál is hosszabb körmei, és az egylábas futódressze volt.

Viszonylag rövid, de hihetetlenül eredményes pályafutás fűződik a nevéhez. 1998. szeptember 21-én, tragikus hirtelenséggel hunyt el, mindössze 38 évesen. Egy héttel ezelőtt ünnepelte volna 62. születésnapját.

Los Angelesben született 1959. december 21-én. Hétévesen kezdett el futni, a sebességét úgy igyekezett növelni, hogy nyulakat üldözött. Elég korán kiderült, hogy borzasztóan tehetséges.

Tizennégy évesen megnyerte a Jesse Owens Nemzeti Ifjúsági Játékokat, majd a következő évben megvédte címét.

1980-ban kvalifikálta magát a moszkvai olimpia válogatójának döntőjébe, azonban az utolsó helyen végzett. A 200 jobban sikerült, ott a negyedik helyen zárt, úgyhogy kis híján kvalifikálta magát a játékokra, melyet később az Egyesült Államok bojkottált.

1982-ben egyetemi bajnok lett 200-on, majd egy évvel később 400-on. Ebben az időszakban kezdett el együtt dolgozni Bob Kersee-vel.

A nyilvánosság először az 1984-es Los Angeles-i olimpián figyelt fel rá, ahol 200-on ezüstérmet szerzett. Rikító, vibráló stílusa csak úgy vonzotta a tekintetet. Nem sokkal a játékok után azonban úgy döntött, egy kicsit háttérbe szorítja az atlétikát az életében.

1985 úgy telt el, hogy egy bankban dolgozott, és szabadidejében hajakkal dolgozott és műkörmöket épített. 1987-ben feleségül ment Al Joynerhez, a hármasugrás olimpiai címvédőjéhez, Jackie Joyner-Kersee, a későbbi hétpróbázó és távolugró olimpiai bajnok bátyjához.

Ebben az évben már ismét teljes gőzzel ott volt az atlétikapályán is. A római világbajnokságon szerzett egy ezüstöt 200-on, és világbajnok lett a 4x100-as váltóval.

1988-ban aztán minden megváltozott. Joyner és Kersee felkészítésének köszönhetően az amerikai olimpiai válogatón brutális világcsúccsal utasított mindenkit maga mögé 100 méteren. A rekord kapcsán sok vita dúl a mai napig, ugyanis a széljelző jó eséllyel meghibásodott. Teljes szélcsendet mutatott, ugyanakkor a 10 méterrel arrébb lévő hármasugróknál egy másik berendezés 4,3 m/s-os szelet mért, ami majdnem duplája a megengedettnek.

Ettől függetlenül a Nemzetközi Atlétikai Szövetség hitelesítette a rekordot, mely a mai napig érvényben van.

Griffith Joyner három aranyérmet nyert a szöuli olimpián, győzött 100-on, 200-on és a 4x100-as váltóval. Sőt 4x400-on szerzett egy ezüstöt is.

Ő volt az olimpia egyik legnagyobb sztárja. Az Associated Pressnél ő lett az Év Atlétanője a Track and Field magazinnál pedig az Év Atlétája.

1989 februárjában bejelentette visszavonulását, azt mondta, a továbbiakban inkább az üzleti életben szeretne helytállni. Kétségtelenül elfoglalt volt az ezt követő időszakban, az NBA-ben játszó Indiana Pacers csapatának gyártott mezeket, elnökhelyettese volt egy kormányzati szervezetnek, mely fitnesszel foglalkozott, és rengeteget szerepelt különböző TV-show-kban is.

Korai visszavonulása, és az azt megelőző hirtelen feljavulása sokakban doppinggyanút keltett. Egy volt csapattársa, Darrell Robinson azt állította, hogy Flo Jo növekedési hormont adott el neki 1988-ban. Robinson azonban az állításait sosem tudta bizonyítani.

A sprinternő mindvégig kitartott a mellett, hogy tisztán versenyzett, a CNN információi szerint csak 1988-ban 11 alkalommal vettek tőle mintát, melyek eredménye mindannyiszor negatív lett.

1998. szeptember 21-én éjjel, álmában érte a halál egy súlyos epilepsziás roham következtében, mely fulladást okozott nála. Boncolás után derült ki, hogy egy veleszületett rendellenesség miatt volt hajlama az agyi rohamokra.

A teljes igazság valószínűleg sosem derül ki a pályafutásával kapcsolatban. Ami tény, hogy mindkét világrekordja áll, még bő 33 év múltán is.

via givemesport.com