David Rudisha bal lábából másfél év után távolítottak el egy beültetést, úgyhogy legalább most már újra futhat. Hogy meddig juthat, és egyáltalán, mik a céljai, arról még korai volna beszélni. Mindenesetre reménykedhetünk.

„Legalább újra futhatok!!!!” – írta Rudisha így, négy felkiáltójellel a Twitteren. Ebbe a négy felkiáltójelbe feltétlenül kapaszkodhatunk mi, akik szeretnék még őt újra versenyezni látni.
Persze, hogy mit enged majd a teste, és hogy ő maga mennyire akarja még az élsportot, és az azzal járó elképesztő mennyiségű munkát, az még a jövő zenéje. A jelenlegi helyzet azonban feltétlenül biztató.
Atlétika
"Elköszöntem Leonidasz királytól" - Közel 7 órát faragott a pályacsúcson a magyar ultramaratonista
22/11/2021 14:37
Rudisha 1:40:91-gyel a 800 méter világcsúcstartója, nem mellesleg kétszeres olimpiai és világbajnok. Az elmúlt négy évben sérülésekkel, mentális nehézségekkel és magánéleti gondokkal is küzdött.
Ha valakiben felmerülne, milyen lehet egy tökéletes 800 méter, az kérdezze meg Rudishát. A Voiced Athletics munkatársai ezt meg is tették nemrégiben.
„Bár sok 800-at futottam, számomra a tökéletes verseny a londoni olimpia döntője volt, ahol világcsúcsot futottam, és aranyérmet nyertem. Sebastia Coe a ’pazar’ jelzőt használta a versenyt követően.”
„Azért is tartom a legnagyobb futásomnak, mert az elejétől kezdve erős tempót diktáltam és 49 másodperccel zártam az első kört. Ezután nagyon megnyomtam a következő 200-at és 1:14-nél jártam 600 méternél. Majd célba értem 1:40:91-gyel, ami új világcsúcsot jelentett a számomra. De nem csak ezért volt ez a legnagyobb verseny, hanem azért is, mert mindenki nagyot futott a döntőben. Tele voltunk egyéni és országos csúcsokkal.”
Lehet vitatkozni, hogy a 400 vagy a 800 a keményebb szám. Ha abból indulunk ki, hogy valaki keményen megfutja mindkettőt, akkor valószínűleg az utóbbi. De vajon mi zajlik mondjuk Rudisha fejében a táv vége felé, amikor a teste már csurig úszik a savban?
„A futás a fizikális és a mentális erőről szól, a kettő kombinációjáról. Csak akkor futhatsz jó versenyt, ha mindkettőben erős vagy. Ami engem illet, én mindig kikalkuláltam a résztávokat, a részidőket, ez volt a legfontosabb.”
„Az első 200 mindig nagy kihívás, mert mindenki erős és gyors. A következő 200 az arról szól, hogy jól egyensúlyozva fenntartsd a megfelelő tempót. Számomra 49-50 másodperc volt egy jó első 400. A következő 200 alatt már elkezd jönni a sav, ilyenkor érezned kell a tested és koncentrálnod kell arra, hogy fenntartsd a ritmust. Az utolsó 200-on pedig beleadsz mindent, ami még maradt, és próbálsz kitartani a végéig.”
Rudisha korábban sprinter volt, 400-as, úgyhogy sosem szerette a hosszú edzéseket. Aztán persze 800-asként elég sok időt kellett a pályán töltenie. És hogy mi volt a kedvenc edzéstípusa?
„Mindenképpen a 300 méter. Itt tudtam leginkább megtalálni a ritmust a 800-ra.”
Rudisha az elmúlt években többször is beszélt a mentális problémáiról. Most azt is elmondta, szerinte hogyan lehetne jobban teljesíteni ezen a területen.
„A sport is csak egy hivatás, úgyhogy fontos, hogy jól megtudj birkózni a feladataiddal. Főleg a pályán kívülről érkező rengeteg nyomást és elvárást illetően. Az emberek ugyanis gyakran nem értik, az atléták min mennek keresztül. Például, ha megsérülsz, és nem tudsz edzeni, akkor gyakran jön a kérdés, ’Miért nem futsz? Visszavonultál?’ Mindenki, mindig, mindent tudni akar.”
„Meg kell tanulni kezelni ezeket a helyzeteket. Baromi nehéz, de nincs mese, a saját érdekedben meg kell birkóznod ezekkel a dolgokkal. Egy atléta pályafutása nagyon rövid, ezt mindenképp fejben kell tartanod. Mivel az életed nagy része a pályán kívül zajlik majd, meg kell tanulnod megfelelően kapcsolódni a pályán kívüli emberekhez és helyzetekhez.”
A tokiói olimpia fókuszba hozta (végre!), hogy az élsportolók számára milyen komoly nehézséget jelent a pszichés terhekkel, az elvárásokkal való megküzdés.
„Először is fontos tisztában lenni azzal, hogy élsportolóként a teljesítményed nagyban függ a mentális állapotodtól. Nekem az edzőm mindig azt mondta, hogy egy atléta nem pusztán a gyors lábaitól lesz sikeres, hanem attól is, mennyire erős mentálisan.”

David Rudisha

Fotó: Reuters

„A fegyelem és a megértés a legfontosabb. Bár az atléták gyakran elfelejtik, de mi is emberek vagyunk. Ugyanúgy részei vagyunk egy közösségnek, mint bárki más. Civilben legyél szerény, ne járkálj fennhordott orral, hogy ’Én olimpiai bajnok vagyok.’ Ha bárki felismer, az tök jó, légy hálás érte, de vedd lazán a dolgokat, és akkor minden rendben lesz.”
Szóba került Rudisha legkeményebb, legméltóbb ellenfele is. Sőt igazából többen is, hisz több generáció kiválóságai ellen is versenyzett.
„Jó ideig a szudáni Abubaker Kaki volt a legnagyobb riválisom. Emlékszem egy oslói versenyre 2010-ből, ahol fej-fej mellett futottunk. Ráfordultunk az utolsó 100-ra, iszonyú kemény volt a tempó, ő picivel mögöttem volt, de úgy éreztem, hogy a lábaim nem visznek előre. Valahogy kitartottam, de kemény volt nagyon. Elég sok álmatlan éjszakát köszönhetek neki” – mondta nevetve.
„Később jött Mohamed Aman és Nijel Amos. Volt szerencsém több generáció legjobbjai ellen is futni, és mindenkivel komoly versenyeket vívtunk.”
via részben Voiced Athletics
Atlétika
Egy másodperccel megdöntötték a férfi félmaraton világcsúcsát
21/11/2021 13:04
Atlétika
Halálos ítélet vagy legyőzendő akadály? – a világbajnok vallomása a betegségéről
20/11/2021 13:37