Már most ő a legjobb, mégis arra készül, hogy egy nap sokkolja az egész világot

Kálmán Laci

Publikálva 02/04/2022 - 09:37 GMT+2

Grant Holloway még csak 24 éves, de már fedett pályás és szabadtéri világbajnok is. A tokiói olimpiának is ő volt a legnagyobb favoritja, azonban végül „csak” ezüstérmet szerzett. Ő azonban nem elégszik meg azzal, hogy a jelen egyik legjobbja, amikor majd sok év múlva összeállítják minden idők legjobb 110 gátasainak képzeletbeli döntőjét, ott akar futni a középső pályák egyikén.

Grant Holloway

Fotó: Eurosport

Alább Grant Holloway írásának magyar fordítását közöljük.

Ahogy én látom, bárki, aki 12.9 környéki időt tud, ott van gátfutó hírességek csarnokában.

Az, hogy ott leszek-e majd minden idők legjobbjai között, a legszűkebb elitben, az már egy másik kérdés.

Atlétika

Egy világcsúcs megdőlt, egyet beállítottak az amerikai nemzeti bajnokságon

17/02/2024 - 12:41

Számomra fontos, hogy a legjobb nyolc egyike legyek. Sok év múlva, amikor majd összeállítják ezt a képzeletbeli döntőt, és eldől, hogy kik futhatnak a középső pályákon, ott akarok lenni a szóba jöhető sprinterek között.

És hogy hogyan érhetem ezt el? Fegyelemmel és következetességgel.

Gyerekkoromban a szüleim két dolgot akartak mindenképp látni. Egy katonás apával és egy tanító anyával éltem együtt, úgyhogy otthon mindig megvoltak a keretek. Apu úgy nevelt, hogy kemény legyek mindenben, amit csinálok. Anyuban persze ott volt az anyai szeretet, ugyanakkor azt tanította, hogy igenis meg kell küzdenünk a céljainkért. A rendszer ugyanakkor nem volt merev. Hagyták, hogy hibázzak, és hogy tanuljak belőlük.

A sikereim egy jó részét nekik köszönhetem. Ők tettek azzá, aki ma vagyok.

Sok ember ismeri az eredményeimet, de nem tudja, ki vagyok a pályán kívül. Próbálok sokat tenni a közösségemért. Nem azért, hogy jobban érezzem magam, hanem hogy hatással legyek a következő nemzedékre. A szüleim arra is megtanítottak, hogy mennyire fontos inspirálni a fiatalokat, és hogy ahol lehet, segítsünk.

Edzésnapokon azt mondom a srácoknak: azok lehettek, amik csak akartok. Űrhajósok, szakácsok, atléták, vagy akár ti lehettek az USA következő elnöke.

Azt is megpróbálom neki megmutatni, hogyan. Két szó fontos csak: fegyelem és következetesség.

Gyerekként fociztam. Mi az atlétikát csak arra használtuk, hogy gyorsabbak legyünk. Apu volt az első edzőm, aki jóval szigorúbb volt velem, mint a többiekkel. Vigyázott rám, kihívások elé állított, és hajtott előre ezerrel. Nagyon köszönöm mindazt, amit értem tett.

Az első tetoválásaimon anyutól kapott idézetek vannak: Vedd körül magad pozitivitással.

Mindig ezt mondogatta nekem, ami eddig jól be is vált. Nagy igazság van ebben a mondatban, még egy egyéni sportágban is rengeteget jelent.

Jó darabig a foci és az atlétika között vacilláltam, sőt egyszerre akartam mindkettőt, de aztán Mike Holloway azt mondta nekem, hogy lehet az ember jó két sportágban is, de nagyszerű csak egyben lehet.

Az ő hatására választottam a Floridai Egyetemet, ahol ő egy remek gátast és egy jobb embert faragott belőlem. Egyfajta apa figura lett a számomra, akivel együtt tanuljuk ezt a sportot a mai napig. Mindenen együtt dolgozunk, és így együtt tudunk fejlődni.

Mindenki azt mondta, hogy az egyetemtől kezdve munkává válik az, ami addig a szenvedélyed volt. Én szeretném ezt a normát megtörni, számomra ugyanis nem munka az, amit szeretek csinálni. Én ezt egy hobbinak érzem, csakúgy, mint a videójátékozást, a golfozást vagy a borozást.

Grant Holloway

Fotó: Getty Images

Ha megtartom ezt a hozzáállást, úgy érzem, nagy dolgokat érhetek el.

Könnyedén veszem a sportot, ahogy minden mást is a világon. Ne értsetek félre, amikor bele kell adnom mindent, beleadok, de ez a sport annyi örömöt és szeretetet adott nekem, és nem csak a futás, hanem az emberek, akik körülvesznek engem.

A versenyzésünk összehozza az embereket. Az, hogy láthatod anyukád és apukád mosolyogni egy verseny után, a tesóidat, a barátaidat, ráébreszt valami nagyon egyszerű dologra. Arra, hogy a futás képes rengeteg ember számára örömöt okozni.

De ennek előfeltétele a kemény munka és az elkötelezettség.

Tizenévesen is gyors voltam, de nem olyasvalaki, aki bekerül az U20-as válogatottba. 2019-ben futottam először a válogatottban, a dohai világbajnokságon.

Ezt is elmondom a fiataloknak. Nem kell, hogy juniorként rekordokat dönts, lehet, hogy felnőtt leszel, mire beérsz.

Az, hogy mostanra sok mindent nyertem, elvárásokkal jár, de a nyomás kiváltság. Azt jelenti, hogy számítanak rád. Ki kell mennem a pályára és következetesnek, fegyelmezettnek kell lennem. Legyen az a világ legnagyobb versenye, de legyen akár csak egy edzés.

A versenyeken a többiekkel ellenfelek vagyunk, de nem ellenségek. Én egyáltalán nem vagyok egy negatív srác. Amikor látom, hogy valaki elér egy nagy eredményt, még örülök is neki.

Sasha Zhoya

Fotó: Getty Images

Ezért kerestem meg Sasha Zhoyát is tavaly, miután megdöntötte az U20-as világrekordot. Mondtam neki, hogy Liévinben csapjunk egy közös edzést, hogy megmutassuk a világnak, képesek vagyunk segíteni egymásnak jobbá válni.

Döntsük meg együtt a rekordokat.

A pályán a céljaim nem csak rólam szólnak.

Fontos számomra, hogy a sportág növekedjen, erősödjön. Hogy egyre többen ismerjék meg szerte a világon. Az is fontos, hogy a legjobbak hatalmas show-t tegyenek oda a nézők elé. A közelgő világbajnokság is egy jó alkalom lesz erre.

Maga a verseny egyelőre nem nagyon foglalkoztat, napról-napra, hétről-hétre megyek előre. Azon dolgozom, hogy amikor végleg elteszem a szögesem, ott legyek a világ valaha volt legjobb gátasai között.

Tudom, ha kitartó leszek és fegyelmezett, minden jól alakul, és egy nap sokkolom majd magam és az egész világot.

Forrás: Spikes

Atlétika