Elaine Thompson-Herah azóta küzdött a problémával, amióta 2016-ban, Rióban megnyerte a 100 és a 200 méter aranyérmét. Úgy tűnt, sosem tud már megszabadulni a sérüléstől, és nem tudja megfutni azt a karriert, amire a tehetsége amúgy képessé tette volna.

A kiújult fájdalom kifejezetten intenzív volt, így aztán a kétségek egyre komolyabban úrrá lettek rajta. Attól félt, hogy ki kell hagynia a válogatót, ami egyszersmind azt is jelentette volna, hogy a címvédési esélyei már az olimpia előtt semmivé válnak.
Miközben pihent és jegelte a fájdalmas részt, tudta, hogy ez nem elég. Tudta, hogy tennie kell még valami mást is.
Atlétika
Megműtötték a világcsúcstartó olimpiai bajnokot, van remény, hogy újra láthassuk versenyezni
24/11/2021 17:04
„Fejben nem voltam rendben. Olyan gondolatok cikáztak bennem, amelyeken változtatnom kellett” – mesélte Thompson-Herah a BBC podcastjében.
Ébredés után minden reggel imádkozott és a Bibliát olvasta. Ezután újra és újra meghallgatta a nigériai gospelénekes, Mercy ChinwoAnywhere you lead me, I will go című spirituáléját.
Az Istenbe vetett hite elkezdte erősíteni az önmagába vetett hitét is. Minden edzésen elővette a telefonját, megnyitotta a jegyzeteit, és beleírt, majd felolvasott egy sor állítást.
„10.5-öt fogok futni, 21.5-öt fogok futni. Meg tudom csinálni. Győztes vagyok. Bajnok vagyok” – kezdte a felsorolást.
„Én leszek a valaha élt leggyorsabb nő a világon. Mondd ki, higgy benne, dolgozz és imádkozz érte. Kétszeres olimpiai bajnok leszek. A mai nap az én napom. Én vagyok a legnagyobb” – így zárultak a sorok.
„Leírod, kimondod, és előbb utóbb természetessé válnak, és el fogod hinni őket” – magyarázta.
Persze nem csak magának, sok mindenki másnak is szeretett volna bizonyítani. A londoni és a dohai világbajnokságon ugyanis érem nélkül maradt egyéniben, 200-on még döntőt sem futott.

Elaine Thompson-Herah

Fotó: Eurosport


A válogatón végül megfutotta azt, ami elég volt a tokiói induláshoz, de épphogy. 100 méteren harmadik lett úgy, hogy időközben Shelly-Ann Fraser-Pryce a valaha volt leggyorsabb élő nő lett a világon, és még az amúgy inkább 400-as Shericka Jackson is megelőzte őt.
Egy hónappal később aztán sok minden megváltozott.
Thompson-Herah 10.71-et futott az olimpia előtti utolsó versenyén, egy olyan időt, amelynél négy éve nem futott gyorsabban. Tokióban 10.82-vel kezdett az első körben, majd az elődöntőből 10.76-tal jutott tovább a döntőbe.
Miközben ő egyre erősebb, gyorsabb és magabiztosabb lett, jó néhány ellenfél, így Dina Asher-Smith, Sha’Carri Richardson és Blessing Okagbare is kiesett a versenyből, ilyen-olyan okokból.
A fönt említett mantrák kezdtek beérni. Egyre inkább kinézett neki egy hely a halhatatlanok klubjában, azonban az utolsó akadályt még meg kellett ugrania.
„Baromi feszült voltam, feszültebb, mint általában” – emlékezett vissza a 100-as döntő estéjére. „Úgy éreztem, menten felrobbanok. Alig vártam, hogy betérdelhessek a rajtgépbe, és végre futhassak.”


„De előtte még jött az, hogy kialudt az összes fény a stadionban, és elkezdték bemutatni a döntősöket. Bemutatták a kettes pályán futó lányt, majd azt, aki a hármasról indul, ezután azonban kihagytak engem, akié a négyes volt, és átugrottak a kilencesre.”
„Fogalmas sem volt, miért, de utoljára hagytak engem. Ezután két másodperc csend következett, majd a rajtvonalhoz szólítottak minket. Tudtam, hogy már nem változtathatok semmin, már nem tudok semmit kijavítani. Még egy nagy lélegzetvétel, és kész.”
Nem kellett semmit kijavítani. Sőt, egy szinte tökéletes futást rakott össze, és egy olyan időt repesztett, amivel ő lett minden idők második leggyorsabb sprinternője. Thompson-Herah 10.61-es győztes idejénél csak a legendás Florence Griffith-Joyner futott jobbat.
Az idő ráadásul úgy lett 10.61, hogy a jamaicai az utolsó tíz méteren már integetett és ünnepelt.
Hogy visszanézte-e azóta a versenyt?
„Legalább egy milliószor” – mondta nevetve. „Lehetett volna 10.5 is, ha nem ünnepeltem volna a végén. A testem nem bírta ki. Tudta, és jelezni akarta, mennyire akartam ezt a győzelmet.”
„Ha visszapörgethetném a dolgokat, végigfutnám a versenyt a célvonalig. Ez az egyetlen dolog, amit kijavítanék. A rajt nagyszerű volt, a gyorsítás is, csak az az utolsó 10 méter…”

Elaine Thompson-Herah

Fotó: Imago

Sok ideje nem maradt pihenni, három nap múlva jött ugyanis a 200 méter. Itt szintén megvédte címét, amivel ő lett az első női sprinter, aki megcsinálta a dupla-duplát, azaz két egymást követő olimpián is megnyerte a 100 és a 200 métert is.
Az apró dolgok, az önmagában való hit, a végtelen elszántság tették lehetővé, hogy történelmet írjon 2021-ben, Tokióban. De ezek a dolgok végigkísérték az egész pályafutását is.
A juniorok között jó eredményeket ért el, de nem volt extra. Még Jamaicában sem ő volt a legjobb, világszinten meg pláne nem.
„Nem nyertem sokat fiatalkoromban. Nem jártam nemzetközi versenyekre. De kitartottam a sportág mellett, mert szerettem csinálni. Ez a szeretet juttatott egyre feljebb. Nem voltam bajnok a gimiben, több lány is gyorsabb volt nálam. De mindig is iszonyú szorgalmas voltam és motivált, aminek ahhoz is köze van, ahonnan jövök.”

Elaine Thompson-Herah

Fotó: Eurosport

Thompson-Herah azt mondja, még nem érte el karrierje csúcsát. A soron következő világbajnokságokon újabb érmekre pályázik. A világcsúcsok pedig elég közel vannak ahhoz mindkét számban, hogy esetleg megdöntse őket.
Annak pedig kifejezetten örül, hogy a női sprintszámok újabban ekkora figyelmet kapnak, amiben persze fontos szerepet játszik az, hogy egyre többen képesek extra időeredményekre.
„Építeni akarjuk a nők sportját. Sokáig a férfiak jöttek elő kimagasló eredményekkel, most rajtunk a sor.”
via BBC
Atlétika
"Elköszöntem Leonidasz királytól" - Közel 7 órát faragott a pályacsúcson a magyar ultramaratonista
22/11/2021 14:37
Atlétika
Egy másodperccel megdöntötték a férfi félmaraton világcsúcsát
21/11/2021 13:04