„Eldöntöttem, hogy ha kell, belehalok a futásba, de elmegyek a falig”

Kálmán Laci

Publikálva 07/01/2022 - 13:18 GMT+1

Amikor harmadik versenyszámát is teljesítve Sifan Hassan a földre zuhant a tokiói olimpiai stadionban, nem tudhattuk, milyen érzelmek dúlnak benne. Vajon örült, hogy ő lett a második olyan nő az olimpiák történetében, aki megcsinálta az 5 ezer – 10 ezer duplát? Esetleg sajnálta, hogy előtte való este nem jött össze az 1500, és ezzel a történelmi tripla?

Az is lehet, hogy leginkább megkönnyebbülést érzett, hogy a végére ért annak az elképesztő küldetésnek, melynek során lefutott több, mint 24 kilométert nyolc nap alatt. Persze a legvalószínűbbnek az tűnt, hogy mindhárom érzés egyszerre kavargott benne.

---

Pedig igazából egyik sem. Egy sokkal alapvetőbb, egy sokkal zsigeribb érzés járta őt át akkor.

Atlétika

Kínos blama - 2023 legextrább teljesítményét még csak nem is jelölték az Év legjobbjai közé

16/12/2023 - 18:24

„Őszintén szólva, abban a pillanatban egyszerűen csak boldog voltam, hogy túléltem” – mondta Sifan Hassan, az 5 és a 10 ezer méter tokiói bajnoka.

„Mindenem fájt, iszonyúan szenvedtem. Ömlött rólam a víz, égett az arcom, a kezeim, az egész testem. Úgy éreztem, teljesen kiszáradtam. Azt hittem, el fogok ájulni. Abban a pillanatban nem érdekelt semmilyen érem, csak élni akartam és egészséges lenni.”

Az olimpiai küldetése a legvégsőkig repítette őt. Egészen az erőtartalékai teljes kiürüléséig.

Brutális programot állított össze magának az olimpiára, rajthoz állt 1500-on, 5000-en és 10000-en is. A leghosszabb szám maradt a végére, ráadásul az iszonyatosan párás tokiói éjszakában.

Olympics - Sifan Hassan

Fotó: Getty Images

Hihetetlen menetelésen volt túl addigra, fizikálisan, mentálisan és mindenhogyan. Augusztus 2-án reggel, az 1500-as előfutamának utolsó körében megbotlott, és egy pillanatra azt is hihettük, a három aranyért folyó küldetése még azelőtt véget ér, hogy igazából elkezdődött volna.

Szerencsére azonban gyorsan felpattant, a mezőny után eredt, és nagyjából 25 méter előnnyel megnyerte a futamát.

Este aztán visszatért az olimpiai stadionba az 5 ezer döntőjére. Faképnél hagyta a mezőnyt, benne világbajnok Hellen Obirival, és megszerezte első olimpiai bajnoki címét.

Az ijedtség után jött az öröm és a győzelem. A második aranyát azonban teljesen más érzésektől fűtve nyerte meg, 10 ezer méteren a harag vitte őt előre és adott neki üzemanyagot.

Gold medallist Netherlands' Sifan Hassan poses prior to attending the ceremony of the Dutch medal winners of the Olympic Games 2020

Fotó: Getty Images

A dolog előzménye az 1500 döntője volt előző éjjel. Hassan nem bírta el azt a tempót, amit a brit Laura Muir és a kenyai Faith Kipyegon diktált, így be kellett érnie a harmadik hellyel.

„Borzasztóan dühös voltam, amiért kikaptam. Éreztem az eredményhirdetésen, és aztán amikor visszamentem a szobámba, tudtam, hogy valami feszít belülről. Akkor döntöttem el, hogy másnap, ha kell, belehalok a futásba, de elmegyek a falig.

Másnap, a 10 ezer döntőjében mindenét otthagyta a pályán. A frusztrációját, a csalódottságát, az erőtartalékainak utolsó cseppjeit is.

Ott állt a rajt előtt a riválisai között, akik erre a 10 ezerre összpontosítottak, akik csak ebben az egy számban akartak bizonyítani.

Persze, mielőtt a döntését meghozta, ezernyi kérdést feltett magának. Lehetséges ez? Logisztikailag, mentálisan, fizikálisan? Le tud nyomni három versenyszámot a legmagasabb szinten ilyen fájdalmasan rövid idő alatt?

A választ megkapta: megcsinálta. És megcsinálhatja újra, vagy akár megpróbálhatja valaki más is.

„Ha Isten majd úgy akarja.” Ezt válaszolta Hassan arra a kérdésre, hogy bevállalja-e ezt az iszonyatos erőpróbát még egyszer, egy következő világversenyen.

Sifan Hassan

Fotó: Getty Images

„De szerintem nem lesz olyan kemény, mint Tokióban, mert egyszer már megcsináltam. És a többieknek sem, hisz most már egyértelmű, hogy ez lehetséges.”

Vannak azonban más tervei is. Arra készül, hogy pályán és az utcai versenyeken is bizonyítson, össze akarja hangolni a kettőt. Azt reméli, hogy elindulhat maratonokon, miközben benn a stadionban is ki tudja hozni magából a legjobbat.

Nem akármilyen kihívás, de ha valaki, ő képes lehet rá. Persze Mo Farah példája bizonyítja, hogy a pályán szerzett tapasztalat és önbizalom könnyen semmivé válhat az utcai versenyeken. Még úgy is, ha az illető csak és kizárólag a maratonra koncentrál.

Hassan ugyanakkor megmutatta Tokióban, hogy képes elmenni a szakadék legszéléig, a végsőkig kitolni a határait, ha a történelmet akarja üldözni.

via BBC

Atlétika

Lehet-e Sifan Hassan az Év atlétanője világcsúcsok és világbajnoki aranyérem nélkül?

10/10/2023 - 13:18

World Championships

Szívet formált a kezeiből Sifan Hassan, úgy köszönte meg a drukkolást a magyaroknak

27/08/2023 - 14:24

World Championships

Sifan Hassan: „Rabja vagyok a fájdalomnak, vágyom arra, hogy kitoljam a határaimat”

24/08/2023 - 10:24