Egy lepukkant hokicsarnok és gimis tanárai segítségével lett olimpiai bajnok
Publikálva 06/10/2021 - 15:21 GMT+2
Számos világbajnoki és olimpiai érem után Tokióban végre csúcsra ért a kanadai tízpróbázó.
Damian Warner
Fotó: Getty Images
Nagyjából egy évvel a tokiói játékok előtt Damian Warner attól félt, az olimpiai álmainak annyi. A világ tele volt bizonytalansággal, ő pedig kezdte azt érezni, hogy mindennek vége.
2012-ben ötödik lett az első olimpiáján, négy évvel később pedig már dobogóra állhatott. Minden jel arra mutatott tehát, hogy a 2020-as tokiói játékok lehet pályafutása csúcsa. Az elmúlt négy világbajnokságból háromszor is dobogós volt, ő volt a legkiegyensúlyozottabb tízpróbázó a mezőnyben. Egy nagy győzelem azonban még hiányzott a pályafutásából.
Hihetetlen elszántsággal készült Tokióra, aztán jött a világjárvány.
„Amikor beütött a covid, a dolgok egy időre bezártak, és nem tudtunk hová menni edzeni. Szerencsére a helyi közösség létrehozott egy ideiglenes létesítményt, amit használhattunk. Ez sem nyugtatott meg azonban teljesen, és többször volt, hogy kitört belőlem a sírás, mert úgy éreztem, az álmaim kezdenek szertefoszlani. Ráadásul tehetetlennek éreztem magam.”
„Mondtam is az edzőmnek [Gar Leyshon], hogy nem hiszem, hogy ebből lehet olimpiai arany. Biztos voltam benne, hogy a többiek jobb körülmények között készülnek, edzőtáborozni sem tudtunk menni, nem láttam, hogy fog ez az egész működni.”
„Szerencsére Gar és a segédedzőm, Dennis Nielsen is makacs és kitartó, úgyhogy nem hagyták, hogy feladjam. Gondoskodtak róla, hogy elvégezzem a kellő edzésmunkát. Én pedig azt mondtam magamnak, ’Olimpiai bajnok akarok lenni, a rendelkezésemre álló lehetőségekből fogom kihozni a maximumot.”
Ettől a pillanattól kezdve Warner fókuszáltabb volt, mint valaha. Egy 66 éves, lepukkant, fűtetlen egykori jéghoki arénában készült. Nem volt ideális, de beérte ezzel, és megtett minden tőle telhetőt. Tudta, hogy a többiek is hasonló kihívásokkal néznek szembe.
Mire májusban, Götzisben rajthoz állt egy 20 hónapos versenymentes időszak után, a formája már teljesen rendben volt. 100 méteren két századdal maradt el a tízpróba közben futott legjobbjától, távolugrásban pedig 8.28-ra repült. A második napon is remekül versenyzett, olyannyira, hogy kis híján 9000 pont fölé került a végére. Ő lehetett volna a negyedik tízpróbázó, akinek ez sikerül.
„Mindig is képesnek éreztem magam a 9000 pont teljesítésére. Az eredmény jelezte, hogy jó formában vagyok, ugyanakkor féltem is, hogy elúszott a nagy esélyem, hogy elérjem ezt a mérföldkövet. Nem véletlen, hogy ez a teljesítmény csak ilyen keveseknek sikerült.”
Aztán jött az olimpia, ahol a három kedvenc versenyszámában ismét extrát nyújtott. 100 méteren beállította az egyéni csúcsát, 8.24-et ugrott távolban, 110 gáton pedig 13.46-ot futott. A dobó- és ugrószámokban jobban teljesített, mint Götzisben, így aztán az 1500 méter előtt 8280 ponttal állt az élen. Ez azt jelentette, hogy ismét belátható közelségben volt a 9000 pont elérése.
Ehhez 4:33.8-at kellett futnia 1500-on.
„Rióban azt hittem, olimpiai bajnok lehetek. Igazából nem volt rá esélyem, mégis csalódottan meredtem magam elé az utolsó szám után. Bronzot nyertem, de én aranyért mentem.”
„Azóta rengeteget dolgoztam. Úgy mentem ki az 1500-ra, hogy tudtam, mindent bele fogok adni. 1200-nál gyengébben álltam jóval, mint ahogy azt terveztük, úgyhogy onnantól kezdve beleadtam mindent. Semmi, de semmi nem maradt a tankban. Elképesztő élmény volt.”
A 4:31.08, amit futott, 9018 pontot jelentett neki a végén, ami minden idők negyedik legjobb eredménye Kevin Mayer, Ashton Eaton és Roman Sebrle mögött.
Ami igazán különleges az ő olimpiai győzelmében, hogy két középiskolai tanára készítette fel Tokióra.
„Nem ismerem a többi olimpikon történetét, de valószínűleg kevesen készültek a gimis angol-, és tesitanárukkal. Ez így szerintem egy egészen hihetetlen történet.”
/origin-imgresizer.eurosport.com/2021/08/05/3195123.jpg)
Damian Warner.
Fotó: Getty Images
Layshon és Nielsen figyeltek fel rá, és csábították el őt a suli atlétika csapatába. A kezdetektől fogva és azóta is folyamatosan ők edzik Warnert, tehát idestova már tizenöt éve. Az sem szokványos, hogy annak idején még az edzők sem tudtak sokat a tízpróbáról.
„Tele voltunk ambcíióval és célokkal, de alig tudtunk valamit a szakágról. Így aztán az edzőimmel együtt a youtube-hoz fordultunk.”
Eleinte inkább sprinterként és távolugróként jeleskedett, de a 2010-es kanadai bajnokságon már ezüstérmet nyert tízpróbában. Már ekkor elkezdtek olimpiai aranyról, meg 9000 pont fölötti eredményről álmodozni.
2013-ban a moszkvai vb-n már boronzérmet nyert, rá nyolc évre pedig felért a csúcsra, és olimpiai bajnok lett Tokióban.
„Találj valakit, aki jobban hisz benned, mint te saját magadban. Bízz benne és kövesd őt, és akkor bármi lehetségessé válik.”
Gyakran mondják, hogy aki a tízpróbát megnyeri egy olimpián, az a világ legjobb sportolója. Warner azonban még a saját sportágán belül sem magát tartja a legjobbnak.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2021/08/05/3194237.jpg)
Damian Warner
Fotó: Getty Images
„Ott van Kevin [Mayer], akinek 9126 pont az egyéni csúcsa. Én meg éppen, hogy 9000 fölé kerültem, ami azt jelenti, hogy van köztünk 100 pont. És hát ott van még Ashton [Eaton] is, aki nem sokkal marad el tőle.”
„Kár, hogy nem egyszerre vagyunk a csúcson, ugyanis még jobb eredményeket hozhattunk volna ki egymásból. Érdemes megnézni, mi van a 400 gátasoknál, mind a férfiaknál, mind a nőknél.”
Warner fontosnak tartja a körülötte lévő csapatot, amely jóval több emberből áll, mint Layshon és Nielsen. Van, aki a futásával foglalkozik, van, aki az ugrásaival, a rúdugrásra ráadásul külön ember van. És akkor ott van még az erőnléti edzője, az orvosai és a fiziói. És persze nem szabad elfeledkezni a család támogatásáról sem.
„Tiszta őrültség rám egyéni sportolóként gondolni. Rengeteg ember dolgozott azért, hogy az álmaim valóra váljanak. Kivételes helyzetben vagyok és rendkívül szerencsés.”
„Sajnálom, hogy Tokióban nem lehetett ott mindenki velem. De tudom, hogy otthonról drukkoltak nekem. Akármikor tapsot kértem az ugrásaim előtt, tudtam, hogy legalább száz ember tapsol nekem otthon. Nélkülük nem sikerülhetett volna.”
/origin-imgresizer.eurosport.com/2021/08/05/3195126.jpg)
Damian Warner
Fotó: Eurosport
Támogatás ráadásul nem csak a csapatától és a szeretteitől, de még a versenytársaktól is érkezett.
„Borzasztóan tiszteljük egymást, és pontosan tudjuk, mire képes a másik. Az 1500 előtt Kevin odajött hozzám, és azt mondta, ’Nyomjad, ez a te versenyed. Büszke vagyok rád.’ Az ilyen pillanatok rendkívül különlegesek a számomra. Imádom ezt a nagy családot, a többpróbázók nagy családját.”
„Nincs is bennem olyan, hogy a tízpróba helyett inkább specialista legyek. Imádom a 110 gátat, az a kedvenc számom, de az évek során valamennyit megszerettem, az 1500-at leszámítva. Azt szerintem sosem fogom tudni.”
Warner szerint az, hogy valaki ennyi mindenben jó, kétélű fegyver.
„Van, amikor azt érzem, jó lenne csak egy valamiben versenyezni. Ahogy megy a verseny, és közeledsz a vége felé, felteszed magadnak a kérdést, hogy mégis mi a fenének csinálod te ezt. Aztán vége lesz, és már alig várod a következőt.”
Forrás: World Athletics
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés