A 2015-ben szupertehetségként berobbant amerikai úgy véli, mindenkinek más az útja, és ez rendben is van így. Pont, mint a pályán, ahol minden futónak a számára kijelölt úton kell haladnia.

Nem túlzás azt mondani, hogy Candace Hill fénylő üstökösként tűnt fel az atlétika egén, amikor 10.98-as idejével, ő lett a legfiatalabb nő, aki be tudott menni 11 másodperc alá.
Mindössze 15 évesen.
Olympic Games
Az utolsó pillanatban visszalépett az olimpiától az 1500 méter londoni bajnoka
10 ÓRÁJA
Nem csoda, hogy sorra jöttek az aranyérmek a korosztályos világversenyeken. Ezt követően logikus és magáról értetődő döntés volt, hogy profinak álljon, azonban az átmenet a középiskolás évekből az egyetemi létbe a vártnál komolyabb kihívás elé állította őt. Ennek az lett a következménye, hogy kicsúszott a talaj a lába alól. Hill ma már tudja, hogy az ekkor elvesztett egyensúlyát előbb vissza kellett állítania, csak úgy térhetett vissza a pályára.
Most Los Angelesben él, ahol Caryl Smith Gilbert irányítja az edzéseit. A legfontosabb azonban, hogy úgy érzi, végre minden újra kezd összeállni számára – fizikálisan, mentálisan és lelkileg is.
„Az idei és a tavalyi évem közt ég és föld a különbség. A legjobb értelemben” – mesélte Hill, aki 2020-ban nem versenyzett, viszont idén már van egy 7.16-os egyéni csúcsa 60 méterről, és 11.13-mal mutatkozott be 100-on, ami 2016 óta a legjobb eredménye.
„Ez egyfajta megkönnyebbülés a számomra, hogy a dolgok végre kezdenek újra összeállni. Már látom a fényt az alagút végén. Szeretek erre úgy tekinteni, hogy mindez része az utamnak, része a folyamatnak, amiben vagyok.”
„A dolgoknak, amik megtörténtek, meg kellett történniük. Tanulási tapasztalatokat adtak nekem, alakítottak rajtam, segítettek azzá az emberré válnom, aki ma vagyok. Ha nem lettek volna azok a megpróbáltatások, azok a lelki küzdelmek, most nem érezném magam ilyen erősnek.”
Hill szerint fontos, hogy mindenki a saját útját járja, mindenki azt az utat kövesse, ami a számára van kijelölve.
„Szokták nekem mondani, hogy ’nem kellett volna olyan korán profinak állnod, nem kellett volna ezt meg azt csinálnod’. Én ezzel nem értek egyet. Ez volt az én utam, ennek így kellett lennie. Mindannyian mások vagyunk, az életre vonatkozó céljaink is mások, amiket különböző úton-módon érhetünk el.”
„Beletelt egy kis időbe, hogy ezt megértsem, mert az emberek folyamatosan mondogatták nekem, hogy rossz döntést hoztam. Én meg emiatt újra és újra megkérdőjeleztem önmagam. Ezért aztán elkezdtem magam tudatosan emlékeztetni minden egyes nap, hogy az én utam más, az az enyém, rám van szabva, az én igényeimhez igazodik.”
Hill azért is beszél a mentális egészségéről és a saját útjáról ilyen szenvedélyesen, mert fontosnak tartja, hogy ezzel esetleg a segítségére lehet másoknak is.
„Ha fejben nem vagy jó állapotban, arra a tested is reagálni fog. Úgy érzem, hogy a fejemben lévő gondolatok okozták a fájdalmakat a testemben. A terapeutám mondta nekem, hogy a bennünk zajló érzelmi folyamatok fizikai fájdalmakban mutatkozhatnak meg, és ez pontosan így van.”
„A mentális egészségnek kellene a legfontosabb dolognak lennie. Az embereknek időt kellene szakítaniuk arra, hogy megnézzék, hogyan is vannak érzelmileg, és csak utána kellene foglalkozni a fizikai szinten megjelenő tünetekkel. Többnyire ugyanis kéz a kézben jár a két dolog. A mentális oldal képes lehet kontrollálni és akár kiváltani a fizikális fájdalmakat.”

Candace Hill

Fotó: AFP

Légy önmagad és mások barátja

„Tekints barátként magadra, és beszélgess magaddal úgy, mintha egy barátoddal beszélgetnél. Ez sokat tud segíteni. Nagyon sok ember saját magát szabotálja, saját maga elé gördít akadályokat. Igazságtalanul, méltánytalanul viselkednek magukkal szemben. A saját életük legrosszabb időszakát állítják szembe mások legjobb pillanataival. Ez egy helytelen összehasonlítás.”
„Le kell ülni és azt mondani, hogy oké, megteszem a legtöbbet, amit tudok. Minden nap felkelek, azt teszem, ami helyes, csinálom a dolgom, és próbálom kézben tartani mindazt, amit irányítani tudok. Az is rendben van, ha az ember nem érzi jól magát, ha fél, ha dühös. Ezek olyan normális érzések, amiket az emberek igyekeznek elnyomni, vagy amiktől próbálnak minél előbb megszabadulni. Pedig ezek ugyanolyan emberi érzések, mint amikor valaki jól van. Csak hagyni kell, hogy mindez áramoljon bennünk.”
„Persze, ha a negatív érzelmek túl sokáig állnak fenn, és alapvetően befolyásolják a mindennapokat, akkor segítséget kell kérni.”
„Sokat képeztem magam a mentális egészség területén, így aztán tudom, hogy sok a tennivaló előttünk, főleg a fejlődés korábbi időszakaiban. Az iskolákban tanítani kellene, hogyan legyünk elfogadóak magunkkal, és hogy fogadjuk el, hogy mindenkinek más az útja.”
Ami Hill saját útját illeti, a futás mellett visszatér az iskolába, hamarosan újra pszichológiát fog tanulni, és továbbra is törekszik az egyensúly fenntartására.
„Az iskola volt a menekülés a pályától és fordítva. Ha úgy vesszük, volt egyfajta egyensúly a kettő között. Amikor két évre otthagytam a sulit, jóval több figyelmet kapott az atlétika, ami ugyanakkor felborította a meglévő egyensúlyt.”
„Szépírással és olvasással is foglalkozom mostanság, plusz egy rendkívül egészséges környezet, egy borzasztóan inspiráló edző biztosítja számomra a kiegyensúlyozott körülményeket. Mindig is vele akartam készülni, már középsulis koromban is. Szerencsére eljutottam ide is, a kör bezárult, minden okkal történt.”
Hill csatlakozott Johnny Gregorek középtávfutó, valamint egy egészségmegőrző szervezet kezdeményezéséhez, melynek célja, hogy felhívja a figyelmet a mentális egészség fontosságára.
„Ez a szervezet engem is támogat az utam során. Esélyt és időt adnak számomra a fejlődéshez. Nem siettetnek, nem helyeznek rám nyomást, hagyják, hogy fokozatosan kiteljesedjek és kihozzam magamból, ami bennem van.”
via World Athletics
Olympic Games
Édesanyja mágikus mantrája teheti olimpiai bajnokká a masszív aranyesélyest
11 ÓRÁJA
Olympic Games
„A tüntetés alapvető jog” – a világbajnok sprinter szerint nem szabad büntetni a sportolókat
23/07/2021 10:00