Hét nagy pillanat a tokiói világbajnokságról, Armand Duplantis új világcsúcsa, Sydney McLaughlin-Levrone zseniális 400 métere, Noah Lyles címvédése
Publikálva 22/09/2025 - 15:19 GMT+2
A 2025-ös tokiói világbajnokságon egyetlen percig sem unatkoztunk, így nem könnyű listát összeállítani a legemlékezetesebb pillanatokról. Armand Duplantis új világcsúcsa természetesen nem maradhatott ki az összeállításból, mint ahogyan Sydney McLaughlin-Levrone zseniális 400 métere sem, de nem csak a legnagyobb sztárok tették emlékezetessé a versenyt.
Világcsúcs! Armand Duplantis Tokióban ismét megdöntötte a rúdugrás rekordját
Videó forrása: Eurosport
7. Célfotó 42 km után
Sok minden történt a férfi maratonfutó versenyen, amihez nem nagyon szoktunk hozzá a hosszútávfutásban. Kezdetnek mindjárt az, hogy újra kellett lőni a rajtot egy kiugrás miatt, aztán szép lassan kihullottak a kenyaiak és az etiópok, a legvégén pedig egy német és egy olasz küzdött az első helyért egy tanzániai futóval.
Illiass Aouani tulajdonképpen már a stadionba érve kiszállt az aranyért zajló csatából, miután nem tudta átvenni Amanal Petros támadását. A német futóval Alphonce Felix Simbu próbálta tartani a lépést, de a Boston Marathon idei ezüstérmesének sem esett jól a ritmusváltás.
Már-már biztosnak tűnt, hogy német arannyal zárul a férfi maratonfutás, amikor Simbu – ki tudja, honnan – talált még magában elég erőt egy sprinthez, és az utolsó centimétereken utolérte Petrost. Mindketten dobták magukat, Simbu pedig egy hajszállal – három századdal – előbb ért célba, így az ő nyakába került az arany.
Mindent elmond erről a klasszikus befutóról, hogy a maratonfutóknál kisebb volt a különbség az első két helyezett között, mint a 100-as sprintereknél.
6. Noah Lyles ismét címet véd
Az amerikai sprinter egyike volt azon favoritoknak, akiket a felkészülés során sérülések hátráltattak. 100 méteren – a gyengébbik számában – érződött is, hogy nincs tökéletes állapotban, végül 9.89-es idővel a harmadik helyen zárt a két jamaicai, Oblique Seville és Kishane Thompson mögött.
200-on azonban – főleg, hogy az olimpiai bajnok Letsile Tebogo sem csúcsformában érkezett Tokióba – ő számított a legnagyobb esélyesnek. Lyles már az elődöntőben 19.51-et futott (később elismerte, hogy jó nagy marhaságot csinált), és a döntőben is nagyon hasonló idővel zárt, ami elég volt a címvédéshez.
Kenny Bednarek az amerikai válogatóhoz hasonlóan most is csak megszorongatni tudta, így sorozatban negyedszer is Lyles lett a 200 világbajnoka. Ezzel egyébként Usain Boltot érte utol a 200-as vb-címeket tekintve, két év múlva Pekingben pedig már az lesz a célja, hogy túl is szárnyalja a jamaicai legendát.
5. Ki a legjobb? Ki a legjobb? Ki a legjobb?
Pedro Pichardo. Legalábbis a férfi hármasugrásban.
A portugál fantasztikusan versenyzett, gyakorlatilag végig a mezőny előtt járt, az utolsó sorozatban azonban az olasz Andrea Dallavalle hihetetlen egyéni csúcsot ugrott. A 17.64-es eredménnyel ráadásul a vezetést is átvette, így Pichardo abban a tudatban állt oda az utolsó kísérletére, hogy ha nem javít, akkor az arany helyett ezüst kerül a nyakába.
Pichardo azonban az olaszhoz hasonlóan az utolsó sorozatra tartogatta a legnagyobb dobását (elnézést a képzavarért: ugrását). A nap messze legjobb kísérletét bemutatva 17.91-gyel zárt, így pedig a végeredményt tekintve nem is lett igazán szoros a verseny, közel harminc centit vert az ezüstérmes olaszra.
4. Drámai hajrá 800 méteren
Női 800-on a Budapesten ezüstérmes, a párizsi olimpiáról már aranyéremmel távozó Keely Hodgkinson számított a legnagyobb esélyesnek, de a verseny nem egészen úgy alakult, ahogyan azt a brit tervezte. A címvédő Mary Moora, aki a világbajnokságra remek formába lendült, megpróbálta meglepni a mezőnyt, és hatalmas tempót diktált az élről.
Hodgkinson az utolsó 200 méteren látta meg az esélyt az előzésre, belül el is ment a kenyai mellett, de mint utóbb kiderült, túl korán indított. Az olimpiai bajnok a végére elsavasodott, és ketten is megelőzték: a kenyai Lilian Odirában maradt a legtöbb erő, aki világbajnok lett 800-on, az ezüst pedig a Párizsban még 1500-on bronzérmes Georgia Hunter Bell nyakába került.
3. Új sprintkirálynő a csúcson
2025-ben Melissa Jefferson-Wooden uralta a sprintszámokat a nőknél, ebben a műfajban azonban a legkisebb hiba is elegendő, hogy a legnagyobb esélyesek is elszálljanak. A 24 éves amerikai azonban tökéletes világbajnokságot hozott le, megnyerte a 100 és a 200 métert, majd a 4x100-as váltóval is aranyérmes lett.
A 100-on elért 10.61-es ideje minden idők negyedik leggyorsabb futása volt, és ha még tovább fejlődik az amerikai sprinter, akár Florence Griffith Joyner világcsúcsát is célba veheti. Ráadásul stílusosan azon a világbajnokságon tűnt fel egy új sztár, amelyen egy legenda búcsúzott: a 38 éves Shelly-Ann Fraser-Pryce ugyanis befejezi a pályafutását, és egy ezüstérmet Tokióban is összehozott a váltóval.
2. Duplantis megint megcsinálta
Mondo Duplantis évek óta külön ligában versenyez, szinte minden alkalommal az a legnagyobb kérdés, célba tudja-e venni a saját világcsúcsát. Mindezt persze elmondani sokkal könnyebb, mint újra és újra megvalósítani, különösen nagy téttel bíró helyzetekben, márpedig Tokióban is volt olyan pillanat, amikor nyomást helyeztek rá az ellenfelei.
A görög Emmanouil Karalis 2025-ben magabiztosan hozott 6 méter körüli eredményeket, augusztus elején a 608 centivel ért el új egyéni csúcsot. Karalis Tokióban is nagyszerűen teljesített, előbb jutott át a 6 méteren Duplantisnál, de ez sem zavarta meg a svédet, aki 615 centiig hibátlan teljesítménnyel jutott el.
Miután Karalis leverte a lécet 620 centin – előtte volt két biztató kísérlete a 610 és a 615 centis magasságon – Duplantisnak maradt három ugrása a 630 centiméterre. A svéd zseni pedig meg is csinálta, két rontott kísérlet után harmadjára már fent maradt a léc, Duplantis pedig ismét új dimenzióba helyezte a sportágát.
1. Sydney McLaughlin-Levrone kockáztatott és nyert
Az amerikai egyeduralkodónak számított a fő számában, 400 gáton, így egy kvázi biztos aranyérmet kockáztatott azzal, hogy ezen a világbajnokságon a 400 síkra összpontosított. McLaughlin-Levrone évek óta gondolkozott a váltáson, és Tokióban bebizonyította, hogy teljes joggal: nem csak, hogy megnyerte a világbajnokságot, de minden idők második legjobb idejével tette meg.
Az amerikai a döntőben az olimpiai bajnok Marileidy Paulinót győzte le, aki új egyéni csúccsal zárt a második helyen, a korábbi világbajnok Salwa Eid Naser pedig harmadik lett. McLaughlin-Levrone 47.78-as ideje ugyan elmaradt Marita Koch 1985-ös világcsúcsától (47.60), ám figyelembe véve, hogy zuhogó esőben érte el ezt az időt, egyértelműen bizonyította, itt is benne van a világcsúcs.
Forrás: TNT Sports
Ez is érdekelhet:
- Elköszönt Fraser-Pryce: „Különleges érzések fogtak el, megtisztelő volt így búcsúzni”
- „Szard le azokat, akik azt mondják, nem vagy elég alázatos” - Noah Lyles üzent riválisának
- A mennyből a pokolba, majd vissza – hihetetlen dráma és érzelmi hullámvasút férfi 400 gáton
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés