Andy Díaz Hernandez hihetetlen útja a bevándorlási hivataltól a hármasugrás csúcsáig és minden idők negyedik legjobb eredményéig

A kubai születésű, majd olasz színekre váltó Andy Díaz Hernández 2026. augusztus 15-én a birminghami Európa-bajnokságon 18,15 méteres eredményével a világ valaha volt negyedik legjobbja lett hármasugrásban.

A fedett pályás világbajnok Díaz Hernández a második kísérletével érte el a rendkívüli eredményt, és ezt követően már senki sem tudta megszorongatni. A harmadik sorozatban 17,78 métert ugrott, de ami még ennél is beszédesebb volt, az rögtön a legelső kísérlete volt, ami tényleg hatalmasnak tűnt. Mivel azonban minimálisan belépett, így érvénytelen lett az ugrása, de már ekkor látszott, hogy komoly távolság van a lábában.

A 30 éves Díaz Hernández a szezon során 17,87 méteres egyéni idénycsúccsal érkezett Birminghambe, így az Európa-bajnokság egyik legnagyobb esélyesének számított. Ezt a szerepet minden képzeletet felülmúló módon váltotta aranyéremre, megszerezve első szabadtéri világversenyen szerzett címét.

"Mindig is a világcsúcs volt a cél, ezen a bajnokságon is" - mondta a Jumpers Worldnek adott verseny utáni rövid interjújában.

Andy Díaz Hernández néhány éve még egy római bevándorlási hivatal előtt, a járdán töltötte az éjszakáit, hogy ne veszítse el a helyét a sorban.

Díaz Hernández 1995. december 25-én született Havannában. Kilencéves korában az édesanyja vitte először atlétikai pályára, és bár először a magas- és távolugrással is próbálkozott, hamar megtalálta a számát: a hármasugrást.

Kubában azonban nem mindenki hitt benne. Egy atlétikai iskolából például azért küldték el, mert alacsonynak tartották, később pedig a válogatottnál is azt mondták neki, hogy nem elég tehetséges. Díaz Hernández ennek ellenére eljutott a 2017-es világbajnokságig, ahol hetedik lett, de egyre inkább úgy érezte, hogy az olimpiai éremhez szükséges szintet nem Kubában fogja elérni.

Díaz Hernández a tokiói olimpia után nem tért vissza Kubába. A kubai küldöttséggel Madridban szállt át, ott pedig meghozta élete egyik legnehezebb döntését. Felhívta a családját.

”Anya, apa, én nem megyek haza Kubába” – mondta nekik.

A szülei sírtak, ahogy a nagymamája és több rokona is, de végül támogatták a döntését. Díaz Hernández később arról beszélt, hogy tudta: hosszú ideig nem térhet majd vissza hazájába, mégis úgy érezte, ez az egyetlen út, amelyen elérheti az olimpiai álmát.

Olaszországba gyakorlatilag az ugrócipőjével és néhány holmival érkezett. Nem volt otthona, nem volt pénze, és a szükséges dokumentumok sem álltak rendelkezésére.

Rómában egy időre az utcára került. A bevándorlási hivatal előtt, a járdán aludt, hogy ne veszítse el a helyét a sorban, miközben az ügyintézéshez szükséges papírokra várt. Díaz Hernández később úgy fogalmazott: ”az utcán éltem, semmim sem volt.”

Ám ekkor jött a következő fordulópont.

Díaz Hernández Instagramon írt példaképének, a 2012-es londoni olimpia bronzérmes hármasugrójának, Fabrizio Donatónak, és segítséget kért tőle, Donato pedig nem fordított hátat neki.

A korábbi olasz klasszis és felesége, Patrizia Spuri befogadták Díazt az otthonukba. A Gazzetta dello Sportnak Donato később elmondta: 2021 novemberében kapta a telefonhívást a kubai atlétától, akiről akkor még alig tudott valamit. Három hónapig az otthonukban lakott, majd megkapta az első dokumentumait, később pedig egy laktanyába, majd egy lakásba költözött.

Donato nemcsak tetőt adott a feje fölé. Edzeni is kezdte.

A kapcsolatból edző-versenyző viszony, majd egy sokkal szorosabb emberi kötelék alakult ki. Díaz Hernández ma már "a bátyjaként" beszél róla, Donato pedig többször hangsúlyozta, hogy számára az egész történet legfontosabb része nem is az olimpiai érem, hanem az emberi kapcsolat, amely kialakult közöttük.

Díaz 2023 februárjában megkapta az olasz állampolgárságot sportérdemeire tekintettel. Még ugyanabban az évben 17,75 méteres olasz rekorddal megdöntötte éppen Donato országos csúcsát.

2024-ben már az olasz válogatott színeiben versenyzett. Első versenyén a kék mezben rögtön olimpiai bronzérmet nyert Párizsban, 17,64 méteres eredménnyel. A dobogón két másik, Kubában született, de már más országot képviselő versenyző állt mellette: a spanyol Jordan Díaz és a portugál Pedro Pichardo.

A története azóta is tovább íródott.

2025-ben fedett pályás Európa-bajnok lett, majd Nancsingban megnyerte a fedett pályás világbajnokságot is, ráadásul 17,80 méteres olasz rekorddal. 2026 márciusában Toruńban megvédte fedett pályás világbajnoki címét, aztán jött most Birmingham.

Díaz Hernández második ugrása az Eb-döntőben elég volt a győzelemhez, nem is csoda, ezzel az örökranglista negyedik helyére lépett, Jonathan Edwards 18,29 méteres világcsúcsa, Christian Taylor 18,21 méteres eredménye, valamint Jordan A. Díaz Fortun két évvel ezelőtti, a római Eb-n elért 18,18 méteres győztes ugrása mögé érkezett meg.

A regnáló világbajnok portugál Pedro Pichardo saját szezoncsúcsával sem tudott lépést tartani vele. Első kísérletével 17,76 métert ugrott, ami ezüstérmet ért.

Olaszország kettős dobogós helyezéssel zárt: Andrea Dallavalle 17,37 méterrel bronzérmes lett, így a legutóbbi kontinensbajnokságnak otthont adó ország két versenyzővel is bekerült az első háromba. A római Eb bronzérmese, a francia Thomas Gogois 17,21 méterrel a negyedik helyen végzett, a török Can Özüpek 16,73 méteres szezoncsúccsal az ötödik lett, míg a magyar Szenderffy Dániel 15,88 méterrel a 10. helyen zárt.

Forrás: European Athletics, Athletics Weekly