Allyson Felix: "Az, hogy sportoló vagyok, a munkám, az, hogy aktivista, kiváltság és felelősség"

A weboldalát három szó határozza meg: atléta, édesanya, aktivista

"Amikor tavaly karácsonykor a kórházban voltam, nem hittem volna, hogy itt lehetek majd Dohában és érmekért harcolhatok" - mondta Felix. "Abban a pillanatban, amikor boldognak kellett volna lennem, az voltam ugyan, azonban mellette tele voltam félelemmel és bizonytalansággal is."

Áttörés a Nike GYES-politikájában: Nem büntetik tovább a terhes vagy szülés után álló sportolónőket | HosszabbításSzupersztár sportolónők nyomására megenyhült és megtört az egyik legnagyobb sportszergyártó vállalat várandós női sportolóik támogatása kapcsán. Tavasszal és kora nyáron sorozatos kritikák érték a Nike-t, amikor szponzorált sportolóik közül többen is jelezték, hogy várandósságuk idejére és a szülés után a vállalat csökkentette vagy éppen teljesen megszüntette fizetésüket és a támogatási összeget, mondván, hogy azt a cég a teljesítmény után fizeti, viszont a gyermeküket váró vagy éppen szülésen túleső sportolók értelemszerűen nem hozták a várt eredményeket (vagyis konkrétan nem is versenyeztek).

"Camryn édesanyja vagyok" - kezdte a beszédét. "Szeretném megosztani Önökkel az életem két legrettenetesebb napját. Még mindig iszonyatos érzés, ha visszagondolok."

"Amikor a kórházban voltam, borzasztóan féltem. Tudtam, hogy én kivételes helyzetben vagyok, és nagyjából képben voltam azzal, ami történik, de nem tudtam mindent, amit tudnom kellett volna. És, ha én így voltam ezzel, akkor biztos, hogy rengeteg nő van, aki talán még inkább így van ezzel. Azért kellett eljönnöm a kongresszus elé, hogy életeket mentsünk. Ez az egész jóval túlmutatott a sporton."

"Arra kértem a Nike-t, hogy szerződésben garantálják, hogy nem büntetnek azért, ha nem teljesítek úgy a szülés utáni időszakban, mint előtte" - írta a New York Times-ban megjelent cikkében. "Azt akartam, hogy meghonosodjon egy új szemlélet ezzel kapcsolatban. Ha én, a Nike egyik legpiacképesebb sportolója nem tudom ezt elérni, akkor vajon ki tudná?"

"Folyamatosan őrá gondoltam. Amióta csak tinédzserként bekerültem a sport világába, semmi mást nem tapasztaltam magam körül, csak hallgatást. Én pedig szépen lassan elfogadtam, hogy ez a világ rendje. Mindaddig, amíg én nem kerültem ebbe a helyzetbe. Akkor azt gondoltam magamban, hogy 'Ez nincs jól így. Ez nem helyes.' Azt szerettem volna, ha a lányom egy igazságosabb világban nő fel."

"Remélem, hogy ezen változtatások nyomán a nők szabadabban döntenek majd arról, mikor is szeretnének családot alapítani. Ha megvárják vele a pályafutásuk végét, rendben van, de ha szívesen vállalnának korábban gyermeket, az is rendben van. A lényeg, hogy nem a szponzorok nyomására kell döntést hozniuk, hanem az alapján, hogy mi a jó nekik, és a családjuknak."

"Számomra ez sokkal többről szól, mint a sport. Persze az atlétika a szenvedélyem, viszont az, hogy élsportoló vagyok, lehetőséget adott számomra, hogy megszólalhassak, odafigyeljenek rám, és így életeket változtassak meg. Nagyon boldog vagyok, hogy a dolgok úgy alakultak, ahogy."

"Ezen a területen fejlődtem a legtöbbet. Korábban mindig azon aggódtam, mit szólnak majd, ha elmondom a véleményem. De most a következő generációról beszélünk. Nem akarom, hogy bárki más keresztülmenjen azon, amin nekem kellett. Amikor az örökségemre gondolok, arra, hogy mit hagyok magam után, azt szeretném, ha elsősorban erre emlékeznének. Néha nehéz helyzetbe kell kerülnöd, hogy fejlődni tudj egy bizonyos területen."

"Általában kemény vagyok magamhoz. És igazából ez nem változott. De ez az év borzasztóan nehéz volt számomra, és én nagyon büszke vagyok magamra. Továbbra is kritikus vagyok az atléta énemmel szemben, és úgy érzem, nem fejlődöm elég gyorsan. Ugyanakkor, ha visszatekintek az elmúlt évre, és eszembe jut, hogy nem olyan rég még veszélyben volt az életem, akkor rájövök, hogy hálásnak kell lennem azért, ahol most tartok."

"Egyértelmű, hogy az anyaszerepet kell az első helyre tennem. Szülőként meg kell oldanod mindent, nincs más választásod. Van valaki, akinek az élete tőled függ."

"A másik két szerep, a sportolóé, és az aktivistáé kéz a kézben jár. Az, hogy sportoló vagyok, a munkám. Az, hogy aktivista, egy hatalmas felelősség, ugyanakkor persze kiváltság is. Ha majd újra úgy érzem, meg kell szólalnom egy ügyben, meg fogok."