A testzsírszázalék az isten, de hol marad az ember? – kitálaltak a megszégyenített atlétanők

Frissítve 27/10/2021 - 11:06 GMT+2

Hat atlétanő állítja, komolyan kikezdte az önértékelésüket az egyik legsikeresebb amerikai atlétikai edzésprogram újfajta, adatközpontú megközelítése. Fokozott érzelmi stressznek voltak kitéve és étkezési zavarok jelentkeztek náluk.

Hayward Field

Fotó: AFP

Az Oregoni Egyetem edzésprogramjának korábbi résztvevői azt állítják, komoly testszégyenítést kellett megtapasztalniuk a mindennapok során. Csak az adatok számítottak, semmi más. Úgy tűnik, a testtömeg és a testzsírszázalék az isten, de akkor hol marad az ember?

A neve elhallgatását kérő hat atlétanő az Oregonian hétfői számában beszélt részletesen arról, mi mindenen mentek keresztül, amíg részt vettek a Ducks edzésprogramjában.

Párizs 2024

Ki lehet-e hagyni az olimpiai csapatból a két legnagyobb élő maratoni futót?

29 perce

Az atlétanők azt mondták, az egyetem által használt DEXA Scan hajszálpontosan kiszámította, mekkora testsúllyal és testzsírszázalékkal kell rendelkezniük. A program vezetői komoly nyomást helyeztek rájuk annak érdekében, hogy a kikalkulált számokat tartani tudják.

Mindez fokozott érzelmi stresszt, testképzavart, falási rohamokat okozott náluk, éjszakánként pedig rémálmok gyötörték őket, mely álmok az egyetem ikonikus stadionjához, a Hayward Fieldhez és az esetleges ottani versenyzéshez kapcsolódtak.

A vezetőedző, Robert Johnson 2012-ben érkezett az egyetemre és komoly sikereket ért a növendékeivel. Az elmúlt közel tízéves időszakban a program résztvevői összesen 14 egyetemi bajnoki címet szereztek az egyetemi bajnokságokon.

A Ducks atlétikai szakosztálya az ő irányítása mellett kezdte el használni a legmodernebb teszteket és eszközöket, melyek lehetővé tették az edzői stáb számára, hogy tökéletesen személyre szabott edzéstervekkel lássák el a sportolókat.

„Amikor megkapjuk a DEXA scan számait, azokat felvisszük egy excel-táblába, megnyomunk egy gombot, és már meg is kapjuk az edzésprogram kezdőértékeit” – mesélte Johnson. „Ezzel a módszerrel nagyot léptünk előre a teljesítmény növelésében.”

A Ducks által használt módszereket azonban nem minden atléta látja ugyanúgy.

A program egyik korábbi résztvevője tavaly októberben küldött egy emailt az egyetem atlétikai tanszékének igazgatóhelyettesének, Lisa Petersonnak, melyben kifejtette aggályait a módszerrel kapcsolatban. Mint írta, az egykori csapattársai közül többen annyira féltek a soron következő DEXA scan eredményektől, hogy éheztették magukat.

„Hihetetlenül sok lány küzd súlyos étkezési zavarral a női futócsapat tagjai közül” – állt a levélben. „Elsősorban azért, mert az edzők azt hiszik, a testzsírszázalék a teljesítmény legfontosabb indikátora.”

Hayward Field torony

Fotó: AFP

Az email küldője Petersontól azt a választ kapta, hogy az igazgatóhelyettes továbbítja a levelet, és kivizsgálják a problémákat. Azonban az elmúlt egy évben nem történt előrelépés az ügyben.

Az egyik atlétanő arról számolt be, hogy amikor megkapta az első DEXA Scan értékelését, már másfél éve nem volt menstruációja, amivel a táplálkozási szakértő pontosan tisztában is volt.

A testzsírértéke 16 százalék volt, mire azt az utasítást kapta, hogy le kellene azt vinnie 13 környékére. És bár a javaslat a szakértőtől érkezett, az illető biztos volt benne, hogy az ötlet eredetileg az edzői stábé.

Ezt követően az atlétanő a saját orvosához fordult, aki azt mondta, hogy eszébe ne jusson tovább csökkenteni a testzsírszázalékát. Egyébként az Egyesült Államokban az a hivatalos álláspont, hogy az atlétanők testzsírértéke 14 és 20 százalék között ideális.

„Az orvosom azt mondta, hogy már az akkori értékem is veszélyes volt a szervezetemre nézve. És közben ugye fontos volt, hogy a menstruációs ciklusom minél előbb visszatérjen.”

Az ezt követő időszak mentálisan rendkívül nehéz volt a számára.

„Nagyon sokat aggódtam amiatt, hogy mennyit és mit eszem. Nem akartam azt sem, hogy nagyon megugorjon a százalékom. Napközben tartottam a mértéket, aztán éjszaka sokszor jöttek a falási rohamok, amitől pedig bűntudatom volt, és depressziós lettem.”

„Ilyesmi nem történt velem azelőtt, hogy Oregonba mentem. Soha nem volt gondom a kajával. Teljesen jól voltam, és imádtam enni.

Az atlétanő nem sokkal később kilépett a programból, de még mindig küzd a falási rohamokkal.

Egy másik atlétanőnek azt mondta az edzője, hogy ha a testsúlya meghalad egy bizonyos értéket, sosem lesz belőle olimpikon. Az első DEXA Scan mérése után a táplálkozási tanácsadó azt mondta neki, hogy nem utazhat versenyekre, amíg a testzsírértéke nem megy 12 százalék alá.

„Akkor kezdtem el számolni a kalóriákat” – mesélte.

Naponta mérte magát, és a kijelzőn látott szám az egész napjára rányomta a bélyegét. Az az egy szám határozta meg, hogy sikeresnek érezte-e magát vagy sem.

„Ha a célul kitűzött testsúly fölött voltam, farönknek láttam a lábaim. Ha alatta voltam, akkor egész karcsúnak láttam magam. Miközben sokszor csak néhány deka volt a különbség. Csak akkor értettem meg, hogy ez nem normális, amikor elkezdtem sportpszichológushoz járni.”

Emily Infeld - Hayward Field

Fotó: Eurosport

Az Oregonian által megszólaltatott atlétanők közül négyen is azt mesélték, hogy ha az edzők túl magasnak ítélték a testzsírértéküket, akkor egy plusz edzést le kellett nyomniuk a szobabiciklin. Ez szerintük megbélyegző volt, ráadásul a többieket arra ösztönözte, hogy még inkább figyeljék és sanyargassák magukat.

„Ez a program, ez a hely nem fiatal lányoknak való” – mesélte az egyik atlétanő, aki otthagyta az egyetemet. „A lányoknak már amúgy is épp elég bajuk van a testképükkel.”

Johnson nem reagált a vádakra, de azt elmondta, hogy táplálkozási szakemberek rendszeresen találkoztak az atlétákkal, akik igény szerint sportpszichológus segítségét is igénybe vehették.

„Ha evésroham, vagy ehhez hasonló egészéget károsító viselkedésmód előfordulna, azt bizonyára nyakon csípnénk, és megadnánk a szükséges segítséget, hogy az illető jobban legyen” – mondta Johnson. „Sajnálom, hogy néhányaknak ilyen tapasztalataik voltak. Ha beavattak volna minket, tudtunk volna segíteni. Nem tudunk olvasni a gondolataikban.”

A Ducks csapatában persze voltak olyanok is, akiknek a fent említettektől eltérő élményeik voltak a program módszereivel kapcsolatban. Ilyen volt például a sprinter Rachel Vinjamuri.

„Semmi negatív dolgot nem tapasztaltam” – mondta Vinjamuri. „Pont azon a helyen voltam, ahol lennem kellett ahhoz, hogy kihozzam magamból a legjobbat. Nem volt olyan, hogy büntettek valamiért, inkább csak még keményebb munkára ösztökéltek.”

„Az edzők és a táplálkozási tanácsadók együttműködőek és segítőkészek voltak. Az étkezési zavar gyakori gond az egyetemi sportolók körében, amivel Oregonban pontosan tisztában is voltak, éppen ezért minden tőlük telhetőt megtettek a probléma megoldásáért.”

A testsúly és a testzsírszázalék ugyan fontos mutatók, a legtöbb sportpszichológus azonban vörös zászlót lenget az Oregoni Egyetem által alkalmazott módszerekkel kapcsolatban.

Melissa Todd szerint bármilyen edzésstratégia első számú célja az esetleges károkozás minimálisra való csökkentése kell, hogy legyen.

„A sportolók nem gépek” – mondta Todd. „A maguk teljességében kell szemlélni őket. Nem szabad csak a sportteljesítményre koncentrálni, és közben figyelmen kívül hagyni a teljes képet, magát az embert.”

Brian Baxter maximálisan egyetért kollégájával. Mint mondja, az edzőt legalább annyira kell, hogy érdekelje a sportoló érzelmi és mentális jólléte, mint mondjuk az erőnléte.

„A fizikai test semmit sem ér mentális egészség nélkül” – mondta Baxter. „Sőt, igazából ez utóbbinak kellene az első helyen állnia.”

Juanita Webster-Freeman

Fotó: AFP

Az Egyesült Államokban amúgy rendelkezésre áll egy orvosok által összeállított eszköztár az edzők számára. Ebben meglehetősen egyértelmű intelmek vannak az étkezési zavarokkal kapcsolatban.

„Az edzőknek nem szabad hangsúlyozni a testsúly értékét a teljesítmény növelésénél, sem súlyméréssel, sem a testzsírszázalék meghatározásával, sem extra edzésmunka elvégzésével. Ez ugyanis egészségtelen viselkedéshez, étkezési zavarokhoz vezethet.”

Visszatérve az eredeti, a hat atlétanő által felvetett ügyre, egyelőre annyi történt, hogy Jimmy Stanton, az egyetem szóvivője kiadott egy közleményt. Ebben leírja, hogy a sportolók egészsége és biztonsága a legfontosabb dolog az atlétikai tanszék valamennyi dolgozója számára.

Egyelőre itt tart az ügy, gyaníthatóan folytatás következik.

via The Oregonian

Atlétika