„A szívem, az elmém és a testem is ezt akarta” - visszavonul az atlétika élő legendája

Kálmán Laci

Publikálva 04/03/2022 - 17:39 GMT+1

Bejelentette visszavonulását Valerie Adams, a női súlylökés élő legendája. A kétszeres olimpiai, négyszeres szabadtéri és négyszeres fedett pályás világbajnok a tavaly nyáron Tokióban szerzett bronzérme óta fontolgatta, hogy befejezi 22 éves, rendkívül sikeres pályafutását. Mint elmondta, a teste egyértelműen jelezte, hogy megérett az idő, hogy új fejezetet nyisson az életében.

Valerie Adams

Fotó: AFP

A többszörös világ- és olimpiai bajnok könnyeivel küszködve jelentette be, hogy befejezi kivételesen sikeres karrierjét.

"Időbe telt, míg megérett bennem a gondolat, míg valóban megértettem és megéreztem, mire is vágyom igazán" - mondta Adams. "Végül a szívem, az elmém és a testem egyaránt választ adtak a kérdéseimre. Úgyhogy ideje befejeznem.

"Rengeteg örömöt adott a számomra, hogy Új-Zélandot képviselhettem az elmúlt 22 évben. Mindaz, amit elértem, bizonyítja, hogy ebben az országban megvan minden, ami ahhoz kell, hogy a világ legjobbja lehess."

Párizs 2024

Ki lehet-e hagyni az olimpiai csapatból a két legnagyobb élő maratoni futót?

23/04/2024 - 20:24

A tokiói súlylökő döntő után azt fontolgatta, hogy elindul egy következő versenyen, Birminghamben. Majd hazatért a buborékból, hogy aztán otthon ismét karanténba vonuljon. Mindez fizikálisan és mentálisan is megviselte, így végül nem utazott el Európába.

"Ez az időszak hosszú volt és kemény... Aztán újrakezdtem az edzéseket, de ahogy teltek a hetek, a fejemben egyre jobban kikristályosodott, mit is akarok igazából. Az idő megérlelte a dolgokat. Nehéz, de a szívem mélyén tudom, hogy a visszavonulás a helyes lépés."

„Boldog vagyok és béke van bennem a döntésemmel kapcsolatban, de azért eltartott egy ideig, míg eljutottam idáig. Nem lesz könnyű az átmenet, de készen állok, és már nagyon várom az új kihívásokat, bármi is legyen az."

Többször is elismételte, hogy a feje, a szíve, de különösen a teste nagyon hálás a bejelentéséért.

"Őszintén szólva, hosszú ideje rettegtem már ettől. Nagyon szorongtam és ideges voltam a mai nap miatt. De most megkönnyebbültem és boldog vagyok, hogy megtettem"

Sőt, a fizioterapeutája is örült, amikor elmondta neki, hogyan döntött.

"Végül is az olyanoknak kell engem egyben tartani, mint ő. Ezt senki sem látja, de neki köszönhettem, hogy versenyezhettem. A nyers érzelmeket, ezt a sok fájdalmat senki sem látta, de ez nem is tartozik másokra. Annak mindenesetre nagyon örülök, hogy anno fiatalon vállaltam ezt a kihívást, és belevágtam ebbe az egészbe."

Látja, hogy mennyire messzire jutott a sport az elmúlt bő két évtizedben. Örül annak, hogy úgy hagyhatja abba, ahogy ő akarja, és boldogan adja át a stafétabotot az utána következőknek. Ettől függetlenül biztos benne, hogy az atlétika örökre része lesz az életének.

Szívem, lelkem beleadtam ebbe a sportba, egészen kiskorom óta imádom mind a mai napig. Gyönyörű és izgalmas, néha nehéz és könyörtelen, de mindig őszinte.

„Mindenkinek, aki a súlylökésre adja a fejét, drukkolni fogok. Kísérje áldás a küzdelmeteket, ahogy az enyémet is mindig kísérte. Erőt és bátorságot kívánok ahhoz, hogy valóra tudjátok váltani az álmaitokat.”

Valerie örül, hogy több ideje lesz a családjára, és hogy testvére, Lisa edzéseit még nagyobb figyelemmel tudja majd irányítani. A húga célja, hogy kijusson a következő paralimpiára. Mint mondja, Lisa ugyanolyan csökönyös és akaratos, mint ő.

„Imádom azt a kapcsolatot, ami köztünk van, és remélem, hogy az elkövetkezendő időszakban a szeretet tovább mélyül köztünk.”

Pályafutásából két dologra különösen büszke. Az egyik a pekingi olimpián nyújtott teljesítménye, ahol mindent sikerült úgy megvalósítania, ahogy eltervezte. A másik pedig a 2011-es tegui világbajnokság, ahol világbajnoki csúcsot ért el.

Két olimpiai aranya mellé Rióban ezüstöt, Tokióban pedig bronzot nyert. Tavaly ő vitte hazája zászlaját a záróünnepségen.

„Remélem, hogy egy napon a gyermekeim, Kimoana és Kepaleli érteni fogják majd azt, amit csináltam. És azt is remélem, hogy olyan büszkék lesznek arra a pillanatra, amennyire én voltam.”

A Tokióban szerzett bronzérmével az édesanyáknak is reményt akart adni. Meg akarta mutatni, hogy anyaként is rendkívül sokat lehet elérni.

Remélem, hogy sikerült inspirálnom az atlétanőket szerte a világon. Igenis lehetséges, hogy valaki gyermeket szül, majd visszatér a legjobbak közé. Bízom benne, hogy ez a bronzérem elegendő bizonyíték erre.

via Radio New Zealand

Atlétika