Japán csoda Tokióban

A győztes Mima Ito, Mizutani Jun páros minden szépségét felvonultatta a játéknak. A vegyes páros legnehezebb része, hogy a felek lelkileg össze tudjanak kapcsolódni. Szemmel láthatóan ez sikerült a japánoknak – de ennél még több is. Az ellenfelük a verhetetlennek hitt – Budapesten is világbajnokságot nyerő – kínai Liu Si-ven, Hszu Hszin páros volt, akiknek az eredményeit felsorolni is nehéz lenne. Kétségtelen, hogy a világ legjobb vegyes párosáról van szó, akik tudásban, játékkészségben magasan a világ fölött állnak.

De akkor mégis, mi vezetett a japán győzelemhez?

Az első két szettben érvényesült a papírforma. Kijött a tudásbeli különbség, simán nyerték a kínaiak. A folytatásban viszont történt valami, mert a japánok három szettet hoztak sorozatban. Kulcsmomentum volt Mizutani, a japán férfi játékos, aki eksztázisban játszotta végig a mérkőzést, szinte rossz ütése sem volt, valamint lehetetlen helyzetből is pontokat mentett. Mizutani nem akarta elvinni egyedül a showt, nem nyomta el Itót, hanem a játékával és lelkiekben is támogatta a társát. Ez talán a legnehezebb a vegyes párosban.

Ito ragyogóan tartotta magát, és szemmel láthatóan élvezte a játékot, képes volt hét szetten át magabiztos maradni. Szemben a kínai női játékossal Liu Si-vennel, akinek egy ilyen hosszú mérkőzés során törvényszerűen voltak hullámvölgyei. Itónak viszont egyáltalán nem, és itt jött ki a két páros közötti különbség, mert Hszu Hszin nem tudta átsegíteni párját a hullámvölgyön, és ő is átesett a törvényszerű rosszabb szériákon. Liu Si-vennek kellett legalább két szett, amíg újra rátalált a saját játékára, és addig a japánok átvették a vezetést.

Ugyanakkor kulcsa volt a japán sikernek az is, hogy Mima Ito fonák oldalon szemcsét használ és kiválóan tudta vele hatástalanítani Hszu Hszin tollszáras, asztal alól felhúzott kiflipörgetéseit, valamint a szerváit. Tehát ezzel kivettek egy alapjátékelemet a kínaiak fegyvertárából. De mindez kevés lett volna a győzelemhez: ehhez az kellett, hogy Ito végig merje játszani a saját játékát – ami szemmel láthatóan a másik oldalon nem működött.

Amíg a kínaiak átgázoltak a fordulókon, addig a japánok sokszor görcsöltek, a németek ellen hét meccslabdát hárítva jutottak tovább. Ezek az élmények kellettek ahhoz, hogy Ito és Mizutani összerázódjon, és éppen akkor, amikor a leginkább kellett, a döntő szettben olyan lazán játsszon, mintha csak most kezdődne a mérkőzés. 8:0-ra elléptek, és elérték azt, ami nagyon ritkán sikerül valakinek – elbizonytalanították a kínaiakat.

Bravúros japán siker Tokióban – sőt diadal – az olimpia elején, amellyel valószínűleg alaposan felbosszantották a kínaiakat. Hátra van még a két egyéni, és a két csapatverseny, s mindenki biztos lehet benne, hogy a két ősi rivális, Japán és Kína, még néhányszor össze fog csapni.