Svéd csodatini szögletes ütőjétől volt hangos az idei asztalitenisz-vb

Öt aranyéremből négy Kínába került, az összes megszerezhető 20 éremből 10,5 a világ legnépesebb országáé. A két egyes kategóriát a toronymagas favorit, Fan Zhendong és Wang Manyu megnyerte, tehát – gondolhatnánk – minden a szokásos mederben zajlott a november végén megrendezett houstoni asztalitenisz világbajnokságon.

Mindezt úgy, hogy a világelső Ma Long, aki Tokióban, az olimpián egyesben és párosban, az olimpiák történetének első címvédőjeként ismét megmutatta, ki a korszak legnagyobb játékosa, október végén lemondta a vb-t. Ezzel biztossá vált, hogy nem nyer negyedszer zsinórban világbajnokságot. Ma Long egyébként már nyáron mentális fáradtságról panaszkodott, és az őszi Kínai Nemzeti Játékokon is csak csapatban indult.

Az erős kínai nyomás persze nem annyira erős, mint volt két évvel ezelőtt Budapesten, amikor minden számban a kínai csapat nyert. Sőt mi több, idén olyan fordult elő, ami 2003 óta egyszer sem: valamely számban európai győztest hirdettek. Akkor az osztrák Werner Schlager nyerte a férfi egyest, most a Mattias Falck – Kristian Karlsson svéd páros diadalmaskodott szintén a férfi mezőnyben – az elődöntőben éppen a kínai párost verve.

Való igaz, persze a férfiaknál is Kínából érkezik a toronymagas esélyes, mégis a nőknél erősebb a távol-keleti dominancia. Nemhogy a döntőbe, a négy közé sem jutott nem kínai versenyző, az egyébként szintén bitangerős japán csapatból is csak a nyolc közé tudtak jutni ketten, a vegyespárosban tokiói olimpiai bajnok Mima Ito és Kasumi Ishikawa. A legjobb 16 közé is csak egy nem ázsiai születésű játékos, a romániai Szőcs Bernadette tudott bejutni.

A világbajnokság talán legnagyobb szenzációja azonban a férfi egyes döntőig jutó Truls Möregårdh. A 19 éves svéd játékost elképesztő tehetségnek tartják, akinek tudása már rendkívül korán kiderült. Alig múlt 16 éves, amikor Kína és Németország mögött bronzérmet nyert a svéd csapattal a 2018-as hazai rendezésű csapatvilágbajnokságon, Halmstadban. Ezen a tornán összesen egy meccset játszott, de kvázi tartalékként már ott volt a nagyok között. A következő évben 17 évesen megnyerte a svéd bajnokságot, ahol vb-bronzérmes csapattársai is elindultak.

Az idei, houstoni azonban kétségtelenül eddigi legnagyobb skalpja. Nem kiemeltként négy kiemelten át jutott el a döntőig, akik közül az első komolyabb próbatétel a világranglista 10. német Patrick Franziska volt, akit hét hosszú játszmában tudott végül 4:3-ra legyőzni. A negyeddöntőben a nigériai Quadri Aruna egy fokkal könnyebb ellenfél volt, az elődöntőben azonban a húszszoros (!) Európa-bajnok, kétszeres olimpiai ezüstérmes német legenda, Timo Boll várta. A jövő végül győzedelmeskedett a múlt felett, a 40 éves német játékos már két szett előnyben is járt, Möregårdh azonban 0:2-ről nyerte a mérkőzést.

A nyilvánvaló tehetség mellett az innovációra is szükség volt. Möregårdh ugyanis nem a szokásos kerek, hanem speciális, hatszögletű pingpongütővel állt asztalhoz. Az Aftonbladet nevű svéd napilap beszámolója szerint a Királyi Technológiai Intézet egy tervezőcsapattal olyan ütő előállításán dolgozott, amely vizuálisan is vonzó, és a teljesítményt is növeli. Szorosan együttműködtek a profi játékosokkal, ahol különböző formákat teszteltek lekerekített élekkel és különböző sarkokkal. A fejlesztési munkában több száz különböző változatot teszteltek, apró módosításokkal, hogy megtalálják a tökéletes formát. Két éve keresik a megfelelő formát, és nagyon ügyeltek rá, hogy ne szivárogjanak ki a fényképek és vele az információ. Úgy néz ki, megérte.

Továbbra is dübörög tehát a svéd asztalitenisz, mi sem jelzi mindezt jobban, mint hogy zsinórban a második vb-döntőre delegáltak játékost. Budapesten Mattias Falck volt Ma Long áldozata, most Möregårdh kapta ezt a kitüntetett szerepet Fan Zhendongtól. A különbség – egyelőre – annyi, hogy két éve 4:1 lett a végeredmény, most 4:0. A kérdés azonban sokkal inkább az, ki fér oda Európából Kína mellé, vagy inkább mögé. Az egyre idősebb német nagyágyúk, Dimitrij Ovtcharov, Boll vagy Franziska mögött nem látni az újabb generációt, a világranglista legjobb 200 versenyzője között nincsen 25 év alatt német. Möregårdh azonban bizonyosan ott van generációja legjobbjai között. 4-en vannak ugyanis 20 évesen vagy annál fiatalabban a legjobb 100 között: a 2001-es tajvani Lin Yun-Ju Pekingben és Houstonban lett vegyespáros bronzérmes, jelenleg világranglista hatodik. Párja a vb-n a vele egyidős japán Uda Yukiya volt. A világranglista ötödik, szintén japán Harimoto Tomokazu pedig még csak 18 éves, de ő is most szerezte meg első sikerét, a vegyes páros ezüstérmét.

Ebben a társaságban van jelen Möregårdh, a svédek tehát továbbra is hozzák az eredményeket. Még ha ma már nehezebb is olyan magasságokba érni, a Perspektíva igenis megvan: az 1990-es években Jörgen Persson és Jan-Ove Waldner szintén Svédországból diktálta a tempót.