Újjászületés New Orleansban – 15 éve térhettek haza a Szentek a Katrina hurrikán után

2005 augusztusában a Katrina hurrikán óriási károkat okozott egész Louisana államban, New Orleans területének több, mint 80 százaléka víz alá került az áradások miatt. Aki tudta elhagyta az államot, de sokan ezt nem tehették meg, így a Saints otthonaként szolgáló Superdome átmenetileg 15-20 ezer embert kellett, hogy elszállásoljon. A leírások szerint pokoli volt az élet, hiszen a viharos szél két helyen is megrongálta a tetőzetet, valamint a közszolgáltatások kiesése miatt nem volt folyóvíz sem a csarnokban.

A környéken lassan állt helyre a rend, a Saintsnek pedig muszáj volt költöznie a következő szezonra. Végül az edzőközpontjukat San Antonióba helyezték át, a hazai mérkőzéseiket pedig megosztva San Antonioban és az LSU Tigers pályáján, Baton Rouge-ban játszották. A szezon „természetesen” katasztrofálisan sikerült, többen pedig attól tartottak, hogy a Szentek már sosem térnek vissza. A tulajdonos Tom Benson végül 2006 januárjában bejelentette, hogy a Superdome szeptemberre készen fog állni, hogy a csapat újra NFL meccseket játszhasson benne. Az eredeti időpont szeptember 24. lett volna, a 3. héten az Atlanta Falcons ellen, de liga vezetősége is ráérzett arra, hogy valami nagy dolog van készülőben, így egy nappal később, hétfő esti rangadó keretében történhetett meg a hazatérés.

A 2005-ös gyengén sikerült szezon után a csapat újraépítése is elkezdődött. Új edző került a Saints élére Sean Payton személyében, mellette pedig olyan korszakos játékosokat választottak ki a drafton, mint Reggie Bush, Roman Harper vagy a sokáig a klubtörténet legeredményesebb elkapójának számító Marques Colston, valamint megszerezték a sokak által leírt, komoly vállsérüléséből felépült Drew Breest is.

A szezon első két meccsén idegenben magabiztos győzelmekkel kezdtek, így 2-0-s mérleggel készülhettek 2004 decembere óta az első igazán hazai meccsükre. Az egész város focilázban égett, nem volt kérdés, hogy a 70 ezres csarnok tele lesz. A rendezők a Green Day és a U2 közös produkciójával indították a meccs előtti showt, mindenki a nagy meccsre várt.

A csapat hangulatát a fenti Sean Payton idézetnél jobban nehéz lenne leírni. A meccs előtt szombaton gyakorolhattak először a Superdome-ban, utána pedig Payton különleges videóval készült. Egy teljesen lesötétített szobában a Katrina hurrikán okozta károkról és a helyi emberek szenvedéseiről vetített le egy összeállítást. A csapattagok közül sokan személyesen is érintettek voltak, így nem csoda, hogy extra motiváltan léptek pályára hétfőn. Az Atlanta Falcons végül csak statiszta szerepet tölthetett be.

A később szimbolikussá váló első touchdownt egy Falcons punt után szerezték meg a hazaiak. A középen áttörő Steve Gleason blokkja után sikerült a visszahordás. Egy amerikai foci mérkőzés közvetítése során ritka, hogy egy percig ne szólaljon meg a kommentátor, de a pontszerzés után nem volt rá szükség. A csarnok hangulata egészen hátborzongató volt, a nézők jelentős része zokogott.

A szokásos meccs utáni ünneplés során Payton felajánlotta a labdát azoknak, akik a legjobban rászolgáltak:

A Saints végül története addigi legjobb idényét produkálta, 10-6-os alapszakasz után eljutottak egészen a konferencia döntőig. Két évvel később sikerült a Super Bowlt is megnyerniük, így joggal mondhatjuk, hogy ez a szezon egy új korszak kezdete volt.

Gleason punt blokkjával beírta magát New Orleans történelmébe, de az ő története sokkal több, mint egy NFL játékos sikeres pillanata egy nagyon fontos meccsen. 8 szezon után (amiből 6-ot játszott a Saints fekete-arany szerelésében) vonult vissza az aktív játéktól. 2011 januárjában ALS-t diagnosztizáltak nála. Az idegrendszeri betegség során a motoros neuronok pusztulása miatt a beteg lassan a lábujjától kezdve lebénul, majd, ahogy egyre feljebb terjed a betegség az önálló légzésre sem lesz képes.

A diagnózis felállításakor Gleason számára 5-10 évet jósoltak az orvosok. A sors kegyetlen fintoraként hat héttel később megtudták, hogy a felesége első gyermekükkel terhes. Gleason ekkor rövid videókat kezdett el forgatni, hogy a fia később megismerhesse édesapját, még egészségesen. Végül ebből dokumentumfilmet forgattak, amit több észak-amerikai filmfesztiválon is bemutattak.

Sokan már temették a korábbi profi focistát, de azóta újból kiderült, hogy ő nem az a fajta, aki feladná. Alapítványt hozott létre, amivel az ALS betegségben szenvedő sorstársait segítik, valamint a Microsofttal együttműködve kifejlesztettek egy olyan szoftvert, aminek a segítségével a szem mozgatásával tudnak a bénult betegek kommunikálni.

New Orleans városa és a Saints csapata sem felejtette el korábbi védőjét, aki 2012-ben szobrot kapott a Superdome előtt. Gleason szavai, amivel ezt megköszönte, nem is írhatnák le jobban a személyiségét:

Steve Gleason már több, mint 10 éve él a betegségével, ezzel az orvosok kegyetlen jóslatát is túlélte. Két gyermek édesapja, de emellett emberek ezreinek tette jobbá az életét és nem csak a pályán nyújtott teljesítményével. Az utóbbi években az USA Kongresszusa előtt sikerült elérnie, hogy az általa fejlesztett és használt beszédkészítő számítógépet minden ALS-ben szenvedő beteg ingyen kaphassa meg. Törekvéseiért a civil polgárok számára adható legmagasabb kitüntetést kapta meg, mindössze hetedik sportolóként.

Steve Gleason továbbra sem lobogtatja a fehér zászlót, a Saints összes hazai meccsén az első sorból követi az eseményeket. Továbbra sem mondott le a „trash talk” lehetőségéről, a bemelegítés alatt az ellenfél játékosait próbálja megfélemlíteni.