Hogyan lett az NFL legmegosztóbb irányítója a leggazdagabb is?

Persze, gondolhatnák egyből, akik tudják, hogy a Dallas Cowboys NFL-csapatának irányítójáról van szó: hiszen a dallasiak magabiztosan, 33-17-re nyerték a Cleveland Browns elleni hétvégi szezonnyitó mérkőzést, Prescott pedig, ha nem is játszott kimagaslóan, hiba nélkül hozta le a meccset az ellenfél remek védelmével szemben.

Ez viszont szinte mellékes tényező lehetett számára amellett, hogy hirtelen nagyjából 240 millió dollárral lett gazdagabb.

A Cowboys ugyanis vasárnap, még a meccs kezdete előtt jelentette be, hogy megállapodott irányítójával egy új, 4 évre szóló, évenként átlagosan 60 millió dolláros szerződésben. Ezzel a 31 éves Prescott nemcsak, hogy bebiztosította magát hátralévő karrierjének legjobb éveire, de egyből a liga legjobban fizetett QB-ja is lett, ráadásul nem is kevéssel. A rekordot eddig a Joe Burrow-Trevor Lawrence-Jordan Love hármas tartotta, évi 55 milliós fizetéssel.

Az NFL-t kicsit jobban ismerőknek itt már szemet szúrhat valami. A fenti négyesből – Prescottot is beleértve – a közvélemény csak Burrowt sorolja egyértelműen a liga legjobb irányítói közé. Maga a dallasi QB ezen a téren kifejezetten megosztó, de rajongói is legfeljebb a top 5 szélére helyezik, míg azt ő nem kedvelők azt is kétségbe vonják, hogy a legjobb tízbe befér. Ráadásul jóval idősebb is, mint hasonlóan kereső kollégái, így azzal sem lehet takarózni, hogy a potenciálját fizetik meg.

Ez akkor azt jelenti, hogy a Cowboyst csúnyán lehúzták a tárgyalás során, és a csapat teljes zsákutcába futott Prescott túlfizetésével? A válasz nem fekete vagy fehér, de a szerződést mindenképpen az NFL törvényszerűségei alapján kell értelmezni, alább pedig erre teszünk kísérletet.

Először érdemes megértenünk, hogy miért is megosztó Prescott. Az irányító 2016-ban negyedik körös játékosként került a ligába, vagyis egyáltalán nem számított kiemelkedő tehetségnek. A helyi legenda Tony Romo viszont a szezon előtt megsérült, az újonc így egyből a kezdőben találta magát, és olyan jól látszott, hogy veterán riválisa felépülése után már vissza sem került a csapatba, az idény végén pedig vissza is vonult.

Azóta Prescott a Dallas kezdő irányítója, a Cowboys pedig stabilan élcsapat alatta. A 2020-as idényt leszámítva, amikor az irányító sokat kihagyott sérülés miatt, a dallasiak egyszer sem zártak negatív mérleggel, az utóbbi három évben pedig egyaránt 12-5-tel végezve, kétszer a csoportjukat is megnyerve jutottak rájátszásba.

A problémák rendszerint a playoffban kezdődnek. Nyolc idénye során Prescott mindössze két győzelmet tudott összehozni az alapszakaszon kívül, a vereség pedig ugyan nem mindig rajta múlott, de egy-két nagyon kellemetlen eredménybe is beleszaladt vezetésével a csapat. Ilyen volt a tavalyi szezonjuk vége, amikor hazai pályán, egyértelmű esélyesként kaptak ki 48-32-re a Love vezette fiatal Green Bay Packerstől, Prescott pedig két eladott labdával egyértelműen kivette a részét a zakóból.

Ezalatt az évek alatt csapatok olyan irányítók vezetésével jutottak el a Super Bowlig, mint Jimmy Garoppolo vagy Jared Goff, akik egyáltalán nem tehetségesebbnek Prescottnál, a Philadelphiába sérülése miatt beugró és végül bajnoki címet nyerő Nick Folesról nem is beszélve. Vagyis egy Prescott-szintű irányítóval igenis lehet messzebbre jutni.

Viszont ha Foles kiugró példáját kivesszük a képletből, az is látszik, hogyan lehetséges ez. Mind Goff, mind Garoppolo mögött az NFL egy-egy kimagasló támadóguruja állt főedzőként, Sean McVay és Kyle Shanahan pedig azért a liga legelismertebb szakemberei, mert közepesnél jobb QB-kal is tudnak eredmények lenni. Ehhez képest Dallasban ez idő alatt Jason Garrett és Mike McCarthy töltötte be ezt a pozíciót, akiknek a megítélése legalább olyan megosztó, mint Prescotté.

A tanulság tehát alapvetően az, hogy Prescott az a fajta irányító, aki köré, ha minden jól megy, fel lehet húzni egy olyan csapatot, amivel talán meg lehet nyerni a bajnoki címet. Ez amúgy Garoppolo és Goff esetében végül a főedző zsenikkel sem sikerült, de mindketten a döntőben maradtak alul – Goff azóta Detroitban ráadásul ismét közel került a SB-hoz –, szóval jóindulattal feltételezzük, hogy másképp is alakulhattak volna az események.

Ő ehhez a szinthez képest már nem fog fejlődni, azt alig néhány héttel ezelőtt a tulajdonos Jerry Jones is elismerte, hogy már mindent láttak Prescottól, amire az irányító képes.

Dallasban viszont erősen vitatható, hogy fennállnak-e ezek a körülmények. McCarthy alkalmasságának kérdését már említettük, de nem ideális az sem, hogy a Prescott-tal a ligába egy évben érkező Ezekiel Elliott a csapat kezdő futója, ahogy az éveken át elitnek számító elkapó sor és támadófal sem tűnnek már top egységeknek.

Mivel a szezon előtt napokkal még úgy nézett ki, hogy mind az irányító, mind a főedző szerződése lejár az idény végén, a Cowboys pedig egyikükkel sem igyekszik hosszabbítani, azt lehetett hinni, hogy a dallasiak megelégelték ezt, és a holtszezon passzivitása annak is szólt, hogy készen állnak robbantani a jelenlegi patthelyzetet.

Azzal, hogy Prescott és a csapat saját posztján legkiemelkedőbb játékosa, az elkapó CeeDee Lamb is új gigaszerződést írt alá, a kép jelentősen módosult. A Dallas most évekre elköteleződött a páros mellett, hiszen ketten együtt évente 91 millió dollárt elfoglalnak a csapat idén 255 milliós fizetési keretéből. Ha a Cowbosynál rövid távon a bajnoki cím a cél – és az ambiciózus Jones nem érné be mással –, akkor a vezetésének hinni kell benne, hogy ők ketten, a megfelelő segítséggel, de alapvetően önerőből képesek sikerre vinni a Dallast.

Innentől valamennyire egyéni szimpátia kérdése, hogy ezt ki mennyire látja így. Az viszont a már említett törvényszerűség hozza, hogy az NFL-ben irányító poszton nem csak a biztos sikert, de annak az esélyét is meg kell fizetni.

Már említettük a liga négy legjobban kereső irányítóját, de a top hatból a szintén idén hosszabbító Goff-Tua Tagovailoa kettős sincs többre értékelve Prescottnál. A különbség, hogy Goffot leszámítva mindenki más az első nagy szerződését kapja, de beszédes, hogy Burrow kivételével mind idén kötött dealekről van szó. A hosszabbítási hullám idénre véget ért, jövőre viszont a bennfentesek információ szerint a Shanahan-iskola újabb diákja, a névtelen újoncból kiemelkedő irányítóvá varázslt Brock Purdy fog még ennél is jobb fizetést kapni.

Vagyis az, hogy most az adott játékosok a liga legjobban kereső irányítói, sokkal inkább a fizetési sapka növekedésével járó folyamatos bérinflációnak és annak a következménye, hogy elég jónak tartják őket egy bajnokesélyes csapathoz, mintsem annak, hogy ténylegesen őket tartanák az NFL legjobbjainak.

Ehhez tegyük hozzá, hogy a liga csapatainak egy nagyobb része ölni tudna egy Prescott (Goff, Tua, stb.)-szintű irányítóért. Ne higgyük, hogy ha Prescott szerződése kifutott volna az év végén, mondjuk a Las Vegas Raiders nem adta volna meg neki ugyanezt a pénzt, ha nem többet. Erre Kirk Cousins idei atlantai szerződése a példa.

A másik oldalról nézve ez a képlet úgy néz ki, hogy a Dallas Prescott-szintű pótlást is nagyon nehezen talált volna. Ha az irányító nem sérül meg, a keret annyira kompetens, hogy legalább közepes eredményeket hozzon, ezzel pedig a magas draft pick – ami önmagában nem is mindig elég a sikerhez – elúszna. Vagyis maradna a piac, ahol jó eséllyel Prescott lett volna a legjobb elérhető opció, csak épp már másokkal versenyezve.

A végkövetkeztetés tehát leginkább az, hogy bár a szerződés okkal megosztó, a Dallasnak nem nagyon volt jobb opciója. Innen részben az ő feladatuk, hogy megfelelő személyzetet – edzőket, játékosokat – rakjanak az irányító köré, másrészt a labda Prescott térfelén is pattog, hogy egy Super Bowl-szerepléssel bizonyítson.

- nyilatkozta a hétvégi győzelem után az irányító.

Kérdés, ez a motiváció elég lesz-e arra, hogy az irányítónak és a csapatnak ne csak egy jó szeptemberi vasárnapja, hanem végre egy igazán emlékezetes szezonja legyen.