A gatyáját is leperelhetik a meccs közben nekivetkőző, és botrányosan távozó amerikai focistáról

Hány és hány olyan élethelyzet van, amikor rákérdezünk: mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás. A sportélet egyik legfrissebb erre irányuló kérdését az amerikai futball szolgáltatta nekünk. Végéről kezdve annyi történt, hogy a Tampa Bay Buccaneers elkapójaként (is világhírű) Antonio Brown nekivetkőzött, kidobta a szerelését a New York Jets elleni meccsen, majd kirúgták. Vagy előtte kirúgták. Vagy ezért kirúgták. Mindez van talán annyira érdekes történet, hogy elemezgessük egy külsős sportjogász szemével.

Minden sportágban – így az amerikai futballban is – a játékos munkavégzésre irányuló jogviszonyban áll a klubjával. Nem kell megijedni, nem leszünk annyira szárazak, mint a kezdő háziasszony túlsütött rántottszelete, de néhány jogi hozzávalót muszáj előkészítenünk. Ez legtöbbször munkaviszony, vagyis a sportoló munkavállalója a klubnak, vagy valamilyen szerződéses jogviszonyon keresztül végzi a munkát. Innen érdekes a történet, hogy miért is vált meg az egyik – visszatérve a tyúkra –aranytojást tojó tyúkjától a Bucs. A klasszis verziója szerint olyan komoly lábsérülése van, hogy még darabok is leváltak a bokájáról. Erről orvosi dokumentációja volt, sőt ezt Bruce Arians vezetőedző ismerte. A meccsen jelezte, hogy nem bírja tovább, cserére van szükség. A vezetőedző viszont nem cserélte le, így a maga részéről feladta az osztályharcot. A klub, vagy talán precízebben Arians úr verziója szerint Brown már a félidőben indulatoskodott amiatt, hogy nem kap elég labdát. Sértődöttségében le akart jönni, amit a vezetőedző nem engedett, erre ő cirkuszt rendezett, így nem volt más út, mint a kirúgás.

Ha valaki munkáltató vagy megbízó, vagyis a főnök jogszabályellenes vagy károkozásra irányuló utasítást ad, akkor azt meg kell tagadni, vagy a figyelmeztetés után az utasító kárára elvégzi. Olyan – még mindig a szárnyas vonalnál maradva – madár viszont nincs, hogy egy súlyosan sérült játékosnak játszania kell annak ellenére, hogy a súlyos sérülésről mindenki hitelt érdemlően értesült. Tehát ha Brown tájékoztatta a Tampa Bay Buccaneerst, hogy sérült és nem tud játszani, akkor kétség nem fér hozzá, megtagadhatta a játékot. Sőt, továbbmenve nemcsak ő tagadhatta meg a játékot, hanem egyenesen a Bucs-nak kellett volna olyan helyzetet teremteni, hogy az elkapó ne játszhasson.

Viszont itt megnyitandó a kapcsos zárójel: vajon a klub tényleg hitelt érdemlően tudott-e a sportoló sérüléséről. Mert nem létező probléma ellen nem lehet védekezni. Ebben az esetben Arians úrnak valóban jó lehet a verziója, lát egy utasítást nem teljesítő munkavállalót, ami nemcsak az amerikai bajnokságban, hanem a sarki fűszeresnél is kezelendő munkaügyi konfliktus. Ha a játékosnak nincs valós, munkaügyi szempontból releváns irata a saját sérüléséről, vagy ezt nem teszi a munkahelyén közkinccsé, akkor emiatt a vezetőt nem lehet felelősségre vonni. Továbbmenve, az edzőnek nem kötelessége nyomozni a játékosai után, hogy vajon sérültek-e, vagy sem. Ez elmegy egy óvodában, de célorientált felnőtt világsztárok esetében erre sem idő, sem kapacitás, sem szükség nincsen.

Azért kérdés, hogy a tyúk vagy a tojás volt-e előbb, mert ennek az ügynek nem a nekivetkőzős számmal volt vége. Szinte bizonyosan elindul a pereskedés, aminél egy irányadó szempont lesz: mikor értesült a klub a játékos komoly sérüléséről, vagy rosszabb esetben volt-e a játékosnak komoly sérülése. Ha megvan ez a rajtvonal, akkor már könnyen megítélhető, hogy a Bucs, vagy Brown viselkedett méltatlanul a New York Jets elleni meccsen.