A tündérmesétől a teljes beégésig: csereirányítók a rájátszásban

Aki követi az NFL történéseit, annak bizonyára nem mond újat Patrick Mahomes sérülésének híre. Az előző hétvége legnagyobb sztorija volt, ahogy a Kansas City Chiefs sztárirányítója mérkőzés közben agyrázkódás gyanújával hagyta el a pályát a Cleveland Browns elleni rájátszás meccsen. A bajnoki címvédő Chiefs ezután a beálló csereirányító, Chad Henne vezetésével őrizte meg addig felépített előnyét és harcolta ki a továbbjutást konferenciadöntőbe.

Mivel az NFL nagyon szigorú protokollt vezetett az agyrázkódást szenvedő játékosok felépülésének biztosítására, a cikk megírásának pillanatában még egyáltalán nem biztos, hogy Mahomes játszani fog a Buffalo Bills elleni vasárnapi meccsen. Ebben az esetben a Kansas a tartalék QB Hennével szál majd harcba a Super Bowlba kerülésért. 

Az eset nem lenne példátlan, az elmúlt években is több csapattal fordult elő, hogy a szezon legfontosabb mérkőzésein voltak kénytelenek csereirányítóval kiállni. Ezek a történetek az esetek többségében egy papírforma vereséggel zárultak az érintett csapatok számára, azonban bőven akadt példa hősies helytállásra és csodás menetelésekre is. Most összeszedtük az utóbbi évek legemlékezetesebb eseteit. 

Van, amikor a rájátszásba bejutni már függetlenül az ott elért eredménytől is bravúros teljesítmény. Pláne igaz ez akkor, ha a csapat történetének első playoff-szerepléséről van szó, mint volt ez a 2012-es Houston Texans esetében. Ebben az évben történt, hogy a 10 meccs után 7-3-as mérleggel álló houstoniak kezdő irányítója, Matt Schaub megsérült, a Texans pedig rövidesen a több tartalék QB közül az 5. körös újonc T.J. Yateset választotta beugrónak. 

Yates szereplése nem is indult rosszul, hiszen a 14. héten a Bengals ellen egy parádés győztes támadást vezetve biztosította be csapata rájátszásba jutását. Itt azonban úgy tűnt, kifogyott a kraft: a Texans a következő 3 meccsét elvesztette, hogy aztán a playoff első körében ismét a Bengalst fogadja. Itt az előzmények fényében komoly meglepetésre jött össze a történelmi első rájátszásgyőzelem, hogy aztán a következő körben a későbbi bajnok Baltimore Ravens jelentse a végállomást. Ez ráadásul nemcsak a Texans, hanem Yates számára is igaz volt, aki többet nem volt kezdőirányító a ligában.   

Ugyanebben az évben jártunk, amikor egy másik beugró irányító úgy tűnt, hogy nem csak sikerre vezetheti a csapatát, de forradalmasíthatja is az amerikai focit. A San Francisco csapatánál Colin Kaepernick a 11. fordulóban váltotta le az agyrázkódás miatt kieső Alex Smitht, a csere pedig hatalmas sikernek bizonyult. Az ellenfelek akkoriban egyáltalán nem voltak felkészülve a passzai mellett a futásaival is veszélyes mobilis irányítók kezelésére, így Kaeperninck sokáig megállíthatatlan volt. 

5-2-es alapszakaszban szerzett mérleg után a 49ers a rájátszás első két meccsét is sikerrel vette, az irányító pedig a Packers elleni győzelem során megdöntötte a rájátszásban futott legtöbb yard rekordját egy QB-tól. A Super Bowlban aztán a Baltimore nekik is megálljt parancsolt, a vereség ellenére azonban San Franciscóban okkal várták optimistán a következő idényt. Kaepernick viszont többet nem tudta megismételni korábbi teljesítményét, évek múlva pedig jóval inkább az általa indított mozgalom, mintsem a pályán mutatott játéka miatt gyakorolt komoly hatást az NFL-re.    

Néha a baj csőstül jön és még a tartalék irányító sem hadra fogható. Ebben a helyzetben találta magát 2016-ban az Oakland Raiders csapata, ahol Derek Carr mellett a rutinos csere Matt McGloin is megsérült, így kénytelen volt a negyedik körös újonc, Connor Cook kezdeni a Houston elleni rájátszásmeccsen. Ezzel ő lett a liga történetének első játékosa, aki a playoffban mutatkozott be kezdőként. A szereplése mondjuk a várt katasztrofális módon alakult, 3 eladott labda mellett összesen 161 yardot és 1 TD-t passzolt, csapata pedig 27-14-re kikapott. 

Nagyon hasonló, de lényegesen pozitívabb kicsengésű történet az idei szezonból Taylor Heinicke esete. A Washington Football Team a szezon során 3 QB-t is kezdetve harcolta ki a rájátszást, hogy aztán a playoffban a kezdőt végül megszerző Alex Smith sérülése miatt egy negyedik, Heinicke vezesse pályára a csapatot. Cookkal ellentétben azonban a 27 éves játékos szépen helytállt, 306 passzolt yardja és egy passzolt valamint egy futott TD-je mellett nem igazán rajta múlott, hogy csapata végül alulmaradt a Tampa Bay ellen.    

Ha a csereirányítók történeteit idézzük fel az NFL-ben, Nick Foles és a Philadelphia Eagles tündérmeséje természetesen megkerülhetetlen. Foles 2017 végén, az addig MVP formában focizó kezdőirányító, Carson Wentz súlyos sérülését követően vette át a csapatot. A hátralévő alapszakasz meccseken hiába ért el 2 győzelmet is, a rájátszás előtt mindenki leírta a korábban bajnokesélyesnek várt Eaglest. Ők azonban mindenkire rácáfoltak.

Foles már az első, Atlanta elleni meccsen sem játszott rosszul, a 15-10-es győzelem azonban még inkább volt a védelem érdeme. A Minnesota Vikings elleni NFC-döntő aztán már hatalmas meglepetésre igazi mészárlásba ment át, a 38-7-es sikerből Foles 3 TD-vel és 352 passzolt yarddal vette ki a részét. Mindez viszont még semmi volt a New England Patriots elleni Super Bowlhoz képest, ahol csapat és Foles szenzációs, hihetetlenül tökös játékkal múlta felül a jóval esélyesebb címvédőt. Foles lett a mérkőzés MVP-je, remek játéka mellett pedig elkapott TD-je külön emlékezetes pontja marad ennek a hihetetlen menetelésnek.    

Joggal gondolhatnánk, hogy az ilyen történetek egyszeriek és megismételhetetlenek. Így aztán amikor egy évvel később Wentz ismét megsérült a rájátszás előtt, Foles pedig ismét átvette a kezdő szerepet, senki nem tudta, mit várjon igazán. Szegény Chicago Bears csapatát lepte meg a legjobban, hogy a csoda nem egy rájátszáson át tartott, a playoff első körében ugyanis Foles utolsó percekben vezetett győztes támadásának (és egy ezt követő kihagyott mezőnygólnak) hála az Eagles kiejtette a Bearst. 

Ezen a ponton alighanem mindenki elhitte, hogy megismétlődhet az előző évi csoda. Jött azonban a New Orleans Saints elleni mérkőzés, ahol az utolsó pillanatban elfogyott a varázslat. Foles ugyan nem játszott rosszul, de 14-20-as hátrányban az elkapója elejtette egy egyébként pontos passzát, ezzel pedig elszállt az esély az újabb fordításra. Az irányító egy újabb évre már nem maradt cserének Philadelphiában, kezdőként viszont azóta sehol nem tudott élni az eséllyel. 

Láthatjuk tehát, hogy a csereirányítók szereplése a rájátszásban meglehetősen vegyes eredményekkel járt az elmúlt években. Hogy Henne - ha pályára lép egyáltalán - mennyire lesz képes felnőni a feladathoz, az előttünk álló hétvége legnagyobb kérdése lesz.