Dinasztiát építeni egyszerű dolog: csak egy Belichick-Brady duó kell hozzá

Eurosport

Publikálva 06/02/2018 - 15:36 GMT+1

Elolvastuk a legendás edző és irányító pályafutásáról szóló könyvet.

Fotó: Eurosport

Michael Holley, egykori bostoni újságíró egészen testközelből tapasztalhatta meg, hogyan épül fel az ember szeme láttára egy egész dinasztia. Talán ez az oka annak, hogy amikor 2016-ban kiadták ötödik könyvét, a Belichick és Brady-t, már két kötetet is szentelt a legendás edző munkamódszerének, felfogásának bemutatására. A New England Patriots utolsó két évtizedét felelevenítő könyvét - a hazai rajongók nagy örömére - a Twister Media adta ki magyar fordításban. Könyvkritikánk.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy nincs még egy olyan ország, ahol annyira szeretik a sikertörténeteket, mint Amerikában. Különösen a filmbe illő, minden racionális emberi számítással és elvárással szembemenő, ha úgy tetszik: mesébe illő történeteket. Nos, ha van olyan sportcsapat, amelyiknek a története minden kétséget kizárólag mozivászonra kívánkozik, az a New England Patriotsé.

Képzeljük el azt a forgatókönyvet, melyben adott egy csapat, amelyik soha nem nyerte még meg a hőn áhított Super Bowlt. Egy edző, aki épp annyira megosztó, amennyire tehetséges. Egy irányító, akiben csak a hibákat látták, miközben felbecsülhetetlen értékű erényeire nem figyeltek fel. És persze egy rendszer, amit arra találtak ki, hogy az erőseket gyengítse, a gyengéket pedig erősítse. Majd a film első feléből kiderül, hogy a meg nem értett edző korszakos zseni, a lenézett irányító pedig minden idők egyik legnagyobb sportolója.

NFL

Öt irányító kelt el a draft első körében

27/04/2018 - 11:51

Úgy hiszem, ez lenne az a pillanat, amikor a moziban ülők egy emberként sóhajtanának fel, hogy már megint egy klisékkel teli történetet kaptunk a lehetetlennek tűnő, göröngyökkel teli küldetésről, melynek végén persze a főhősök sikerrel járnak. Egyszersmind mindenkiben ott mocorogna az az érzés, hogy ez bizony a valóságban nem történhet meg. Elsőre legalábbis képtelenségnek tűnik, hogy az oldalvonal mellett és a pályán álló két legfontosabb személy egyszerre legyen minden idők legjobbja a saját szerepében.

Ebben a történetben semmi sem megszokott

Fotó: Eurosport

A Belichick és Brady-könyv olvasása közben joggal merülhetnek fel hasonló gondolatok az olvasóban, pedig még csak nem is kell őrült NFL-rajongónak lenni ahhoz, hogy tudja az ember: a New England Patriots utolsó két évtizedének története pontosan erről szól. Bár a könyv címe azt sejteti, hogy a szerző, Michael Holley a két korszakos zseni történetét dolgozza fel, a kötet valójában épp annyira szól a Patriotsról, tágabb értelemben az NFL elmúlt bő 20 évéről, mint a legendás párosról. A Belichick és Brady ugyanis nem életrajzi könyv. Aki tényfeltáró, kulisszák mögé bepillantó, a dolgok mélyére hatoló olvasmányra számít, az csalódni fog.

Holley célja nem egy oknyomozói igényességgel megírt kötet volt - többek között a franchise körüli botrányok, így a csapatok kézjeleinek levideózása miatt kialakult spygate vagy a labdaleeresztős botrány, a deflategate feltárásával - sokkal inkább egyfajta történeti áttekintés a New England Patriots előző két évtizedéről, ennélfogva nagyrészt olyan sztorik kerülnek előtérbe, melyek többé-kevésbé eddig is ismertek voltak. Mindez azonban nem teszi kevésbé élvezhetővé. Mert bár a végeredményt mindenki ismeri, az odáig vezető út legalább annyira érdekes, mint amennyire a csapat azóta ikonikussá vált, végletekig kiélezett mérkőzései.

Belichick és Brady történetének gyakorlatilag nincs olyan része, ami ne volna érdekfeszítő még egy olyan olvasó számára is, aki kevésbé érdeklődik az amerikai foci iránt. Mert legyen bármennyire is speciális sportág az amerikai foci - vagy ahogy a magyar fordításban rendszeresen hivatkoznak rá: football - ennek a felemelkedés-történetnek univerzális értéke van. Egy átlagos szurkolónak talán fel sem tűnik, mennyi munka áll egy sikercsapat felépítése mögött, és mennyire nem egyértelmű sokszor a szereplők számára sem, hogy a meghozott döntéseik helyes irányba terelik-e a csapatukat.

Ez egyértelműen felszínre kerül a könyvben, és épp ebben rejlik a legnagyobb értéke.

A történet - a címből kifolyólag talán kevésbé meglepő módon - azon a ponton veszi fel a fonalat, amikor Bill Belichick a New England Patriots főedzője lett. Az azóta legendássá vált edzőnek már a kinevezése sem volt mindennapos: a Pats egy első körös draftcetlit küldött érte a New York Jetsnek, ahol egy rövid ideig még főedző is volt, ám első sajtótájékoztatóján be is jelentette, hogy lemond a posztról. Egy ezer sebből vérző, gazdaságilag és játékerőt tekintve is gondokkal küszködő csapatot vett át, ahol gyakorlatilag csak egy dolog tűnt teljesen biztosnak: az, hogy Belichicknek nem kell franchise-irányító után kutatnia.

Egy súlyos sérülés alapozta meg minden idők egyik legjobb csapatát | HosszabbításVannak olyan események, amelyek nem várt következményekhez vezetnek. Ilyen volt a New York Jets 1999-es nyitómérkőzése, ahol egyetlen sérülés elég volt a bajnoki címről szőtt álmok szertefoszlásához, egy legendás edző visszavonulásához, és egy másik legenda megszületéséhez. Az 1999-es szezonban a New York Jets az NFL egyik legerősebb csapatának számított, a legtöbb szakértő Super Bowlba várta a franchise-t.

Ott volt ugyanis Drew Bledsoe, akit 1993-ban a draft első körében választott ki a Patriots, és akivel 10 éves, 100 millió dolláros szerződést is kötöttek. A bostoni közönségkedvencnek számító Bledsoe akkor még nem is sejtette, hogy egy 193 centis, különösen jóképű, tehetséges, de a profikhoz fizikálisan gyengének tartott fiatalember ezt végül másképp gondolta. Aki mindenki másnál jobban beleillett Belichick kemény, alázatos munkára építő filozófiájába. Aki folyamatosan tanulni akart a hibáiból, aki tisztában volt a gyengeségeivel és mindent megtett annak érdekében, hogy legyőzze azokat. Akit a draft 199. helyén szerzett meg a New England. És aki már az első évében világossá tette, hogy egyszer le fogja győzni Bledsoe-t. Ezt a bizonyos fiatalembert Tom Brady-nek hívják.

Egy dinasztia felemelkedése

Miközben Belichick azon fáradozott, hogy megtalálja az ütőképes csapathoz szükséges alkotóelemeket, Brady elkezdte testben és mentálisan egyaránt felkészíteni magát a profi ligára. A sors úgy hozta, hogy a 2001-re második számú irányítóvá avanzsáló Brady a pályán is bizonyíthatott, miután Bledsoe egy Jets elleni mérkőzésen súlyos sérülést szenvedett. Több szempontból is kulcsfontosságú volt az a mérkőzés: ma már szinte elképzelhetetlen, de Belichick akkor 5-13-as mérleggel “büszkélkedhetett” két szezon után, a szezonbeli mérlegük pedig 0-2 volt, ami egyet jelentett azzal, hogy a pozíciója finoman szólva sem volt biztos. Tom Brady ugyan nem volt még az a domináns játékos, akit ma ismerünk, az egyetemi karrierje alapján NFL-re alkalmatlannak tartott játékossal elkezdtek jönni a győzelmek.

Ezen a ponton kénytelenek vagyunk megosztani egy érdekes történetet, ugyanis Bledsoe sérülését követően az egyik sajtótájékoztatón Belichickről egy pillanatra lehullt a médiával szemben mindig gondosan adagolt, kimért, helyenként már-már mogorva ember álarca, és szokatlan nyíltsággal azt mondta a fiatal Brady-ről: “Nos, nem hiszem, hogy John Elwayről beszélünk, hiszen Elwayhez keveseket lehet hasonlítani. De jó karja van, és ez fontos az NFL-ben. Nem hiszem, hogy Tom Brady a legnagyobb problémánk. Bízom benne.” A csapat eközben egy emberként állt a “kölyök” mögé, támadó- és védőjátékosok egyaránt támogatásukról biztosították az irányítót. Brady pedig megfogadta: nem adja vissza a csapatot Bledsoe-nak.

Bár sokan kételkedtek benne – főleg a szakértők – igaza lett, sőt, a lehető legvalószínűtlenebb forgatókönyv valósult meg: a mindenki által lesajnált, idény előtt 5-11-es mérlegre tartott New England felért a csúcsra és megnyerték a Super Bowlt. A sikert 2004-ben a Carolina Panthers – Magyarországon ez volt az első élőben közvetített amerikaifoci-mérkőzés – és 2005-ben a Philadelphia Eagles ellen is megismételték. Ahogyan az a könyvben is előtérbe kerül: akkor lett a New England Patriots több mint egy egyszerű sikercsapat, és váltak dinasztiává, ezzel olyan legendás csapatok közé csatlakozva, mint a ’70-es évek Pittsburgh Steelerse vagy a 90′-es évek Dallas Cowboysa.

Belichick okosabb, mint a legtöbb NFL-ben dolgozó szakember

A könyvben már a legelején leszögezik: az NFL a fékek és ellensúlyok rendszerében működik. Olyan, akár egy utópisztikus társadalom, ahol a győztesek nem nyomják el a veszteseket, sőt, bizonyos értelemben a vesztesek is győztesek. Mert az NFL-t úgy találták ki, hogy az erős csapatoknak nehéz dolguk legyen a csapatépítés során, a gyengéknek pedig könnyű. Ezzel kívánják azt biztosítani, hogy lehetőleg ne jöjjön létre olyan dinasztia, mint amilyen a New England Patriotsé, és ne legyenek olyan vereségszériák, mint amilyen a Cleveland Brownsé. Ahogyan a mellékelt példák mutatják, a rendszer azért megfelelő szakértelemmel (vagy annak hiányával) mindkét irányból kijátszható.

Valahol mégis működik, ezt bizonyítja az a tény, hogy a négy év alatt megnyert három bajnoki cím után a Patriotsnak mintegy 10 évet kellett várni a következő sikerre. Ebben az időszakban a Belichick-Brady párosnak is szembe kellett néznie azzal, ami az átlagos csapatoknál szinte mindennaposnak számítanak: a kudarccal. Már amennyiben kudarcnak lehet tekinteni kilenc pozitív szezont, nyolc playoff-szereplést és két elveszített Super Bowlt. A könyvből nem csak a végső siker mögött álló részletek kerülnek előtérbe, de az is, miért nem ért fel a csúcsra közel egy évtizedig minden idők legjobb irányító-főedző párosa az NFL-ben.

Talán ezek a könyv legérdekesebb részei, mert itt érződik leginkább, hogy mennyire kevés választja el a győzelmet a vereségtől. Bill Belichickről is ezekben a fejezetekben tudunk meg a legtöbbet. Az edző csapatépítésről alkotott filozófiája az egész kötetben középpontban van, más dolog azonban – szinte a nulláról – felépíteni egy győztes társaságot, és más a csúcson tartani az NFL-ben egy csapatot. Bizonyos értelembe véve utóbbi nehezebb is, hiszen a Patriotséhoz hasonló sikerekre áhítozó csapatok vezetői épp akkora lelkesedéssel szedték szét az edzői stábját, mint amennyire nagy érdeklődés volt a játékosai iránt.

Fotó: Eurosport

A könyv alapján Belichick legfőbb erőssége abban rejlik, hogy minden helyzetben képes megőrizni egyfajta távolságtartást, hidegvérű objektivitást, ezért a legnehezebb döntéseket is képes meghozni. A legtöbb sportigazgatóval ellentétben nem kínál gigantikus szerződéseket a követelőző sztárjainak, nem a legnagyobb játékosok megszerzésében látja a csapatépítés alapját, és ami a legfontosabb: egy-két játékost – így Brady-t – leszámítva mindenki pótolható az ő rendszerében. Belichick világában nincs olyan játékos, akit a csapat érdekei elé lehetne helyezni. Ebben rejlik a Belichick-Brady páros legnagyobb erőssége: az irányító nemcsak elfogadta az edző alapelveit, hanem példát is állított azzal, hogy a győzelmeket mindig az anyagi érdekek elé tudta helyezni.

Botrányok, sérülések, kudarcok

Aki ismeri a Patriots elmúlt 20 évének történetét, alighanem nemcsak a csapat győztes kultúrájának kialakulására, de a franchise körüli botrányokra is kíváncsi. 2007-ben robbant ki a Spygate, vagyis a kémkedési ügy. A Patriots operatőrét, Matt Estrellát rajtakapták, amint az ellenfél edzőinek kézjeleit videózza, amivel megszegték a liga videófelvételek készítésére vonatkozó szabályait. A csapatot feljelentették, a liga vizsgálatot rendelt el, amit villámgyorsan, négy nap alatt le is zártak. A New England és Belichick is büntetést kapott, egyúttal az ellenfeleik elkezdték megkérdőjelezni a csapat eredményeit.

Vajon a Belichick-Brady kettős zsenialitása miatt ennyire jók, vagy egyszerűen tudják, milyen játékra kell felkészülniük?

A szerző azonban nem megy bele az ügy mélységeibe, a botrányt összefoglaló fejezet közelebb áll egy Wikipédia-szócikkhez, mint egy tényfeltáró riporthoz. Egy biztos: nem ebből a könyvből fog kiderülni, hogy mennyi szerepe volt a Patriots sikereiben a videófelvételeknek. A történethez az is hozzátartozik, hogy a megsemmisített felvételek és a büntetés ellenére Brady-ék jobban játszottak, mint valaha. Ez volt az a bizonyos szezon, amikor még a tökéletes szezonhoz is közel jártak, ám a legvégén útjukat állta az Eli Manning vezette New York Giants.

Fotó: Eurosport

A későbbi fejezetekben megismerhetjük Aaron Hernandez, a tehetséges, ugyanakkor balhés tight end történetét is, akit annak ellenére is kiválasztott Belichick, hogy általában kerülni szokta a nehéz természetű játékosokat. Hernandez a pályán és az edzéseken elvégzett munka alapján Patriots-kompatibilis játékos volt, de később kiderült róla, hogy kettős életet él, és a nyilvánosság felé mutatott álarc mögött ugyanaz az ember van, akit az egyetemi pályafutását követően vonakodtak a general managerek figyelmébe ajánlani a megfigyelők. 2013-ban Odin Lloyd meggyilkolása miatt letartóztatták, sőt, egy 2012-es kettős gyilkosság ügyében is elítélték.

A Spygate-et követően úgy tűnt, a New England Patriots egyszerűen képtelen bajnoki címet nyerni. Sokan úgy látták, ez igazolja azt, hogy a korábbi bajnoki címeiket csalásnak köszönhetően nyerték meg, elvégre általában egészen minimális különbséggel nyerték meg a meccseiket a döntőben. Amíg 2007 előtt a Patriots javára dőltek el a végletekig kiélezett találkozók, addig a 2008-as és 2012-es Super Bowl-on a New York Giants kétszer is legyőzte a New Englandet. Bár a botrány évekkel korábban robbant ki, 2014-ben még nagyon is téma volt, ráadásul közben egy újabb vád is felmerült a Patriots-cal kapcsolatban. Ez volt a labdaleeresztős botrány, a Deflategate.

Bűnös volt-e a Patriots?

A Deflategate elemzése nagyobb hangsúlyt kap a könyvben, talán azért, mert a három botrányos történet közül itt a legkevésbé tiszta a kép. Amíg a Spygate esetében egyértelmű volt, hogy a Patriots kijátszotta a szabályokat - és az nem volt teljesen világos, hogy ez mennyi előnyt jelent, egyáltalán egyedül alkalmazzák-e a videózást -, és a Hernandez-ügyben sem nagyon kérdőjelezték meg a tight end bűnösségét, addig a Deflategate esetében más a helyzet: a mai napig nem sikerült minden kétséget kizáróan bizonyítani, hogy a Patriots tudott arról, hogy a labdáiban az előírtnál alacsonyabb volt a nyomás, Brady felelőssége pedig pláne nem tisztázott az ügyben.

A Spygate-től a Deflategate-ig: az NFL és a Patriots botrányai | HosszabbításAz alábbi írás az espn.com-on megjelent From Spygate to Deflategate: Inside what split the NFL and the Patriots apart című cikk magyar fordítása. A cikk írója Don Van Natta Jr. és Seth Wickersham.

Holley precíz munkát végez, bőséggel ad kontextust az ügy megértéséhez, még ha kissé egyoldalúnak, helyenként elfogultnak is tűnik a leírása. Utóbbira az alapján lehetne következtetni, hogy a legtöbb kritikát a média kapja, egészen pontosan azok az újságírók, akik már azt megelőzően bűnösnek kiáltották ki Brady-t az ügyben, hogy bármilyen bizonyítékuk is lett volna az irányító ellen. Ez valahol a modern, közösségi oldalakra épülő újságírás hiányosságaira is felhívja a figyelmet, elvégre Chris Mortensen, az ESPN-újságírója által megszellőztetett hírről, miszerint a Colts ellen a Patriots 12 labdájából 11 könnyebb volt, később kiderült, hogy nem igaz.

Ezekben a fejezetekben nem finomkodik Holley, egyértelműen amellett áll, hogy ebben az ügyben nem szabadott volna elítélni a csapatot. Legalábbis a rendelkezésre álló információk alapján.

"Amióta Robert Kraft a tulajdonos, a csapat hetedszer jutott Super Bowlba. Az, ami nem realizálódott Kraftben Glendale felé tartva, hogy az ügyet az NFL központjában robbantották ki. Nem volt nehéz kitalálni, hogy a liga irodája adta a fülest Chris Mortensennek, aki az ESPN-en lehozhatta a sztorit, hiszen mind Mortensen cikke, mind David Gardi Kraftnek írott levele ugyanazt a hibát tartalmazta: a 10,1 psi-s nyomást az egyik labdában. Ettől kezdve világossá vált, hogy a liga és a Colts között már a meccs előtt szóba kerültek a labdák. Ez pedig azért aggályos, mert ezek szerint a Patriotsot tőrbe csalták."

Az ügyben számos furcsaságra lehet bukkanni, többek között a Goodell által kiszabott büntetés alapjául szolgáló Wells-jelentés, melyben nem mondták ki konkrétan Brady bűnösségét. Úgy fogalmaztak: "valószínűbb, mint nem", hogy tudott a labdák leeresztéséről. A könyv számos olyan körülményt sorol fel, ami alapján felmenthették volna a csapatot, ahogyan azokat a döntéseket is, melyek arra utaltak: az NFL-nek az a célja, hogy kis túlzással bármilyen indokra hivatkozva, de megbüntessék a New Englandet. Mint ismert, hosszas jogi procedúrák után végül Brady leülte a négymeccses eltiltását, a szezon végén pedig számtalan rekordot megdöntve, megnyerte ötödik gyűrűjét is.

Boston újra hinni kezdett

Még Magyarországról nézve sem könnyű megérteni, mi mindent jelent a New England Patriots a bostoniaknak, pedig kár lenne tagadni, hogy Brady-ék nélkül valószínűleg nem lenne ennyire népszerű itthon az amerikai foci. Belichick és Brady párosa nem csupán a saját területén alkotott maradandót, de hitet adtak a város többi sportcsapatának is, amelyek a Patriotshoz hasonlóan, képtelenek voltak felnőni a város lakóinak igényeihez. 2002 februárjában úgy írtak történelmet, hogy még csak nem is sejtették, milyen hatással lesznek más sportágakra is.

"Tizenöt évvel korábban egy olyan városba érkeztek meg, amely lassan már elhervadt az éltető sportsikerek híján, a Red Sox meg egész Amerikában a lúzerség szimbóluma volt. Generációk születtek meg és haltak ki baseballbajnoki cím nélkül. A Yankees minduntalan megkeserítette az életüket, és a régi nagy dicsőségekről még nagyon idős emberektől sem hallhattak személyes élménybeszámolót. Egyszer túl sok ember volt egyszerre a jégen a Canadiens ellen. Máskor elveszítették az NBA-lottót, így Tim Duncan Texasba került. A bostoni sportcsapatok önbizalomhiányossá és frusztrálttá váltak. Aztán megíródott Belichick és Brady közös történetének első fejezete, és a klubszínekben pompázó pólók és mezek alatt megdobbantak a New England-i szívek."

Többek között erről is szól a legendás páros története.

NFL