„Vesztes háborút vívunk a klímaváltozással” – a szakértő sötét jövőt jósol a sísportnak

Sorra törlik az alpesi síversenyeket, elsősorban a hóhiány és a túlságosan enyhe idő miatt. A férfiaknak egy óriásműlesikló-versenyt már tudtak rendezni Söldenben, a nők azonban még el sem tudták kezdeni a szezont. Talán majd november 19-én Leviben. A globális felmelegedés már a jelen, a szemünk előtt zajlik, és évről-évre rosszabb a helyzet. A klímaszakértő felvázolta a várható kilátásokat.

Reto Knutti klímatudós, klímafizika professzor meglehetősen sötéten látja az alpesi sísport jövőjét.

Meglepte önt, hogy 2022 októberének végén szinte lehetetlen volt versenyeket rendezni a gleccsereken?

Egyáltalán nem. Valójában a kérdés az, van-e értelme továbbra is októbertől márciusig tervezni a szezont.

Lillehammer

„Száz kilóval lettem könnyebb!” – Sofia Goggia úgy érzi, végre teljes sízővé vált

17 órája

Miért?

Azért, mert a klímaváltozás már a valóságunk; látható és mérhető. A hóhatár 400 méterrel került feljebb az elmúlt 100 évben. A szüleim még 600-700 méteren is síeltek, miközben ma 1000 méter alatt a dolog teljesen reménytelen. És ennek a folyamatnak koránt sincs vége.

Amikor gleccserekről beszélünk, jóval 2000 méter feletti csúcsokra gondolunk.

A gleccserek folyamatosan húzódnak vissza, ami az idén különösen szembetűnő volt. És ez megállíthatatlan. A gleccserek a múlt, ezt meg kell értenünk.

A 2022-es nyár extrém forró volt, majd az ősz is viszonylag meleg időt hozott. Ez most egy kirívó eset volt, és a következő években minden visszatér majd a rendes kerékvágásba?

Jó néhány állomásunkon ez volt a valaha volt legmelegebb október. Természetesen a következő években lehet majd csípős idő ebben az időszakban. De ha a melegedés folytatódik, akkor lehet, hogy csak minden második évben lesz majd elég hűvös ahhoz, hogy mesterséges hóval tudjuk pótolni az igazit.

Ez azt jelenti, hogy egyre kisebb a valószínűsége, hogy ebben az időszakban versenyzésre alkalmas pályákat lehet majd építeni?

Igen, kifejezetten jó esély van erre, és ez az esély egyre csak nő. A kérdés az, hogy a szervezők mennyire vállalják a kockázatot, hogy három évből csak kétszer, vagy rosszabb esetben minden második évben tudnak csak versenyt rendezni. Ebben rengeteg munka van, és a költségek is egyre nőnek.

Alexis Pinturault, Sölden

Fotó: Getty Images

Mikor kezdődött problémává válni a felmelegedés?

Világviszonylatban a hőmérséklet az elmúlt 100 évben folyamatosan emelkedett, extrém kiugrások nélkül. Azonban Európában a telek 1988-tól kezdődően lettek jelentősen enyhébbek, miközben egyre kevesebb hó esett.

A söldeniek a Rettenbach-gleccser felső részét hóágyúzzák, létrehoznak hótárolókat is, sőt, a jeges részeket fehér gyapjúval is befedik, hogy védjék a napsugárzástól. Van ezeknek a próbálkozásoknak értelme?

A sízők szempontjából minden bizonnyal lehet, de ez egy nagyon komplex dolog, rengeteg munkát igényel és nagyon sok pénzbe kerül. Mondjuk egy 30 méteres részt lehet így kozmetikázni, de azt gondolni, hogy így meg lehet menteni a gleccsert, teljesen abszurd. Ez egy háború a veszteségek ellen, amelyet a végén biztosan el fogunk veszíteni.

Sok gleccsert használhatnak a turisták ősszel. Ez veszélyes?

A síturizmus nem tesz kárt a gleccserekben. Amíg ott vannak, lehet őket használni, de ne fogjuk be a szemünket a valóságra, és ne higgyük azt, hogy ez majd mindig így lesz.

Sölden

Fotó: Getty Images

Pedig most pontosan ilyen hozzáállást tapasztalhatunk mind a nemzetközi szövetség, mind az idegenforgalomban érdekeltek részéről.

Néhány éve beszéltem az egyik síközpont vezetőjével, aki azt mondta, hogy ők egy sífalu, ebből élnek, mindig is így csinálták, és a turisták továbbra is ezt akarják. Én megértem őt, de ha egyszer túl meleg van, akkor túl meleg van. És amikor eső esik hó helyett, akkor eső esik. Eljön majd az a pont, amikor ezt már nem lehet tovább csinálni. Ma még sokan úgy gondolják, a probléma megoldható lesz valahogy technikailag. De a természet erősebb.

Az elmúlt évek nem azt mutatták meg, hogy a technikai újítások felhasználhatók a klímaváltozás elleni harcban?

Csodálatos, mi minden lehetséges manapság. Lehetséges például síelni olyan helyeken, ahol mesterséges hó nélkül nem lehetne, ez tényleg nagyon szép. De eljön az a pont, amikor ez már nem fog működni. Rengeteg pénzzel persze lehet talán késleltetni a dolgokat. De szerintem ezek a befektetések nem lesznek fenntarthatók hosszútávon.

A versenynaptár évek óta a klasszikus síközpontokra épül. Ez meddig működhet így?

A hóhatár a következő 40-50 évben valószínűleg további 400 métert emelkedik. Ez jó néhány hagyományos versenyhelyszín dolgát megnehezíti majd. A hó rendelkezésre állósága szempontjából azonban van még egy fontos dolog, amiről sokan megfeledkeznek. Az idegenforgalom számára az kell, hogy nagyjából 100 napon keresztül legyen viszonylag jó a lejtő. Ha néhány napig esik az eső, hát esik, nincs jelentősége.

Egy versenyhelyszín szempontjából viszont az rettentően fontos, hogy akkor legyen jó a pálya, amikor a verseny van. Azonban annak, hogy épp azon a hétvégén túl meleg lesz, vagy esik az eső, egyre nő a valószínűsége. Ilyenkor pedig a pályának, és így a versenynek is annyi.

Lech Zürs

Fotó: Eurosport

A klímaváltozás káros hatásait eddig a hóágyúzással nagyjából sikeresen ellensúlyoztuk. Ez lesz a modell a jövőben is?

Ha elég hideg lesz, és elég gép áll rendelkezésre, működhet a dolog. De ha túl meleg van, akkor ez kivitelezhetetlen. A fizika törvényeit nem lehet semmibe venni.

Sokan abban látják a megoldást, hogy két héttel el kellene tolni a szezont.

Ez lehet egy jó irány, de két hét nem elég szerintem. Attól függ, mennyi pénzt akarnak beleölni, és az a pénz honnan érkezik. Svájc valaha sínemzet volt, de az most már nem igaz, hogy itt minden a síről szólna. Vajon még mindig ugyanakkora a lelkesedés a versenyek iránt? Ez ugyanis az előfeltétele annak, hogy szponzorokat találjanak.

A síközpontoknak is a zsebükbe kell nyúlniuk, ha versenyben akarnak maradni.

Én Gstaadból származom, úgyhogy jól ismerem az ottani helyzetet. A téli turizmus veszteséges, ugyanis egyre kevesebben akarnak síelni, miközben az eszközparkot cserélni kellene. De gond van a hóbiztonsággal is. Elvben, ha beszállnak az adófizetők is, versenyben lehet maradni, de kétlem, hogy volna értelme évtizedeken keresztül így finanszírozni az egész infrastruktúrát.

Marco Odermatt, Sölden 2022

Fotó: Getty Images

Figyelembe véve a klímaváltozást, egy most születő gyereket megtanítana síelni?

Én magam is szeretek síelni, léceken nőttem fel. Higgyék el, engem bánt a legjobban, hogy itt tartunk. Én megtanítottam a gyerekeimet síelni, és ők a mai napig imádják ezt a sportot. Úgyhogy én ezt továbbra sem adnám fel.

Rendben van, de mit kellene tenni, hogy legyen jövője is a sportágnak?

Fontos kérdéseket kellene megválaszolni. Hol lehet majd síelni 20 év múlva? Hová érdemes befektetni, és hol érdemes fenntartani az infrastruktúrát? Ha 20 év múlva a liftek egyharmada már nem fog működni, akkor ott promotáljuk a téli sportokat, ahol nagy valószínűséggel még akkor is lesz hó. Röviden tehát: kevesebb berendezés kell majd és magasabban a tengerszint felett.

Akkor a síelés többé már nem egy népszerű sport lesz, hanem egy luxustevékenység?

Már most is ez a helyzet. Egy kilométernyi műhavas lejtő egymillió svájci frankba kerül. Nőnek az igények és az árak is. Én továbbra is síelek, mert nekem sokat jelent, de sok család számára ez már megfizethetetlen.

via NZZ

Alpesi Sí

Játssz velünk a Helly Hansen és az Eurosport közös játékán!

egy napja

Lillehammer

Shiffrint egy 22 éves lány foszthatja meg attól, hogy ismét történelmet írjon

Tegnap - 11:47