Sielő vagyok, ezért vagyok itt” –Tóth Zita a világkupa-élményekről és a folytatásról

Miklós Edit után ismét van magyar síző az alpesi si világkupa mezőnyében. A még mindig csak 18 éves Tóth Zita a szezonnyitó söldeni óriás-műlesiklás futamon indult. Az élményekről és a jövőbeli tervekről kérdeztük ausztriai edzőtáborában.

Nem terveztük, hogy elindulok a versenyen. Jól mentek az edzések, jó kondiban éreztem magam, és jól mentek a havas edzések is. Ezért leadtuk ugyan a nevezést, de úgy beszéltük meg, az utolsó pillanatig nyitva tartjuk a kérdést, hogy valóban indulok-e. A söldeni hivatalos edzéseken a múlt hét folyamán azonban nagyon jól ment a síelés, és tetszett a pálya is. Ezért az edzőmmel úgy döntöttünk, megpróbálom. Ennek ellenére ez egy felkészülési verseny a számomra, hiszen ezzel is sok tapasztalatot szereztem az év fő versenyeire: az olimpiára és az ifi vb-re.

Valóban: három évig tanultam Ausztriában gimnáziumban, de az utolsó tanévre hazatértem, és itthon fogok érettségizni magántanulóként.

Ennek leginkább az az oka, hogy nagyon jó csapatot sikerült kialakítani itthon. Sokkal jobban fel tudok készülni itthoni csapattal, jobb lehetőségeket találtunk, mint ha kint maradtam volna.

Két csapatban egyszerre pedig nem tudtam volna maradni, így dönteni kellett.

Többnyire itt élünk Tirolban, itt vannak a havas edzések, néha hazamegyek az iskola miatt. Egy nagyon jó nemzetközi csapat gyűlt itt össze egy korábbi világkupa résztvevő edzővel. Rajtam kívül Ury Bálint a csapat másik magyar tagja. Nagyon motivált valaki, nagyon jó edzéstárs. Ezen kívül van egy olasz lány, vannak osztrákok és németek.

Igen, a segítője pedig Szepesi Bertold.

Didi a főnök, tőle kapjuk a technikát. Berci van velünk többet, ő van ott a rajtban is, és szervez meg minden részletet, ami kell az edzéshez a szállástól kezdve a pályáig mindenben. Egyébként együtt is dolgoznak, közösen tűzik a pályát és hasonló feladatokban együttműködnek.

Nagyon sok mindenben más. Sokkal nehezebb a pálya, ugyanakkor jobb minőségű. A versenyzők itt már tényleg a topkategóriát képviselik, és a körülmények is nagyon profik. Jó érzés odatartozni. Ráadásul itt volt közönség is, amit én még soha nem tapasztaltam felnőtt szinten. Volt egy külön magyar szurkolótábor is, az nagyon jó volt. Ez óriási motivációt adott a jövőre nézve.

A körülmények, a szervezés nagyon hasonló volt, hiszen mindkettő a legmagasabb szint. Egy fontos különbség azonban akad: ott nem volt közönség. Ez sokat számít, ennek a hiánya is, de az is, hogy vannak szurkolók.

A verseny előtt azért kicsit izgultam még. De amikor már a rajtban álltam, rájöttem, hogy ez az, amit szeretek. Felcsatoltam a lécet, és azt mondtam magamban: „Én ezt tudom csinálni. Sielő vagyok, ezért vagyok itt.” Onnantól kezdve nem izgultam, hanem bíztam magamban. Viszont fontos szempont volt, hogy fiatalkorom ellenére ezen a világkupa futamon nagyon sok tapasztalatot tudtam szerezni, amit a jövőben jól fogok tudni hasznosítani. Akár a kristálygömbért...

Mindenképpen tervezünk. Félig-meddig viccesen mondtam is az edzőimnek: annyira jó élmény volt Sölden, hogy most már csak világkupa-futamokon szeretnék indulni. Nagyon jó volt közéjük tartozni. Tehát igen, a közelben lévő Európa- és világkupákon, amennyiben a költségvetésünk is engedi, mindenképpen tervezek indulni.

Egyelőre nem tudom, hogy lesz-e valamilyen kvalifikációs verseny, vagy a szövetség dönt a FIS pontok alapján. Én azért nagyon reménykedem, hogy én leszek az, aki ki tud menni.