A Cortina d’Ampezzóban rendezett alpesi sí világbajnokság azzal kezdődött, hogy az első napokban sorra el kellett halasztani a versenyeket, ezért a tervezett hétfői kezdés helyett csak csütörtökön indult el a vb. A legtöbb vitatémát mégsem ez adta, hanem a szervezők döntései a pályák kialakítása és a versenyek lebonyolítása kapcsán.

Az alpesi síben kiemelkedően nagy szerepe van a külső körülményeknek, az időjárás sokszor részben, vagy teljesen felborítja az úgymond reálisnak nevezhető végeredményt, ami alapvetően a versenyzők teljesítményétől függ. Ez általában egy egyszerű világkupa-versenyen nem probléma, ha valakit az egyik versenyen a körülmények negatívan érintenek, joggal reménykedhet benne, hogy majd máskor épp fordítva lesz, és a dolog hosszútávon kiegyenlítődik.
Egy világbajnokság és egy olimpia már más, itt nincs arra lehetőség, hogy valaki pár héttel később kárpótolva legyen, itt már csak abban reménykedhet a versenyző, hogy karrierszinten kiegyenlítődnek a külső tényezőkből adódó előnyök és hátrányok, itt viszont már olyan kicsi a minta, hogy erre nincs semmiféle garancia. Ez hozzá tartozik a sportághoz, és ezt minden versenyzőnek és szurkolónak el kell fogadnia. A legnagyobb baj azonban akkor van, amikor a szervezők döntései miatt láthatunk igazságtalan versenyeket. Sajnos erre ezen a világbajnokságon több példa is volt.
Killington
Shiffrin történelmet írt, és belépett a rekordok birodalmába
13 ÓRÁJA

Extrém döntések, extrém versenyek


A legtöbbet emlegetett probléma az egyéni parallel és a csapatverseny lebonyolításánál volt. Itt az elsőszámú probléma a piros és a kék pálya közti különbség volt, ami alapvetően a túl meleg időjárásnak köszönhető, így ezt nem feltétlenül kell a döntéshozók rovására írni. Sokkal nagyobb probléma, hogy a versenyszám szabályaiban már eleve kódolva van az aránytalanság, elsősorban azért, mert fél másodpercben maximalizálja az egy futam alatt elérhető előnyt. A vb-n a szám alapvető problémáit még tovább tetézték azzal, hogy a selejtezőben csak egy futam döntött, pont akkor, amikor ilyen hatalmas volt a különbség a két pálya minősége közt. Az pedig, hogy a női versenyben sokáig nem tudták megmondani, hogy van holtverseny a döntőben, és nem számít a célfotó, nos ez kifejezetten nevetségessé tette az új szakág világbajnoki debütálását.
A botrányos egyéni után egy nem túl igazságos csapat parallel versenyt rendeztek Cortinában | Eurosport
Kedden este a botrányos egyéni parallel verseny miatt forrongott a levegő Cortina d'Ampezzóban, az alpesi sí világbajnokság helyszínén. Sajnos a vb programjában már 16 éve bemutatkozó csapatversenyre se tűztek új pályát az illetékesek, de legalább annak a szabályzata volt már annyira kiforrott, hogy így is nagyjából fair versenyt tudtak rendezni, amelyet Norvégia nyert meg.
Azonban ezeknek a versenyeknek egyértelműen nincs akkora sportszakmai értelemben vett súlya, sem akkora presztízse, mint az alpesi sí hagyományos szakágainak. Így sokkal nagyobb probléma, ha ezekben történnek igazságtalanságok. Az mondjuk egyáltalán nem probléma, ha egy pálya tűzése a saját szakágán belül nehéznek minősül. Ez volt a helyzet a női óriás-műlesiklásnál, amelynek második futamos tűzése nagyon embert próbáló volt, ez pedig az egész vb egyik legjobb versenyét eredményezte, ahol 4-5 versenyző is nagyon közel volt a győzelemhez. Végül Lara Gut-Behrami két századmásodperccel előzte meg Mikaela Shiffrint, és szerezte meg második világbajnoki címét. Ha nehéz a pálya az növeli az adott verseny értékét. A világkupa legikonikusabb versenyeit is, mint Adelbodent, Wengent vagy Kitzbühelt is azok nehézsége, illetve az ottani lejtők egyedisége emeli a többi állomás fölé.
A férfi lesiklás pályája is rendkívül szokatlan volt, hiszen annak érdekében, hogy a versenyzők ne gyorsuljanak fel túlságosan, beletettek egy olyan kanyargós szakaszt, aminek egyáltalán nincs helye egy lesiklásban. Amellett, hogy nem baj, ha egy világbajnokság vagy egy olimpia pályája nehéz, fontos, hogy azt a versenyszámot rendezzék meg rajta, amit kiírtak. Így például a lesiklás ne csapjon át Super-G-be. A férfi műlesiklásnál is volt érdekesség, a második futamban az első harminc helyett csak az első tizenöt helyezett jöhetett le az elején, mert túl meleg volt, és a szervezők attól tartottak, hogy a pálya minősége nagyon gyorsan fog romlani. Ez valamennyire érthető, de inkább egy pánikreakciónak tűnt az egész vb-n érkező kritikák után. Azonban azt legalább elmondhatjuk, hogy ez a döntés legalább nem szólt bele a dobogós helyek sorsába, és egy fantasztikus versenyt láthattunk.

cortina-2021-lesiklas-min.jpg

Fotó: Eurosport

Egy haldokló szakág, a kombináció válsága


A kombináció eredeti értelme az lenne, hogy a gyorsasági és a technikai szakágak legjobbjai csapjanak össze egymással, olyan sízők, akiket egyébként nem látunk egymás ellen versenyezni. Ez azonban az elmúlt években egyre kevésbé jellemző, rendre a technika számok felől érkezők nyerik ezeket a versenyeket, pedig ma már csak egy szlalom futamot síelnek a lesiklás után, korábban kettő volt, mint a rendes műlesikló versenyek esetében. Ennek ellenére az elmúlt évek eredményei azt mutatják, hogy sokkal könnyebb nagy különbséget kialakítani azon az egy műlesikláson is, mint a lesiklásban. Így eléggé egyoldalúvá váltak a versenyek, persze, ha egy olyan síző szerepel ebben a versenyszámban, aki minden szakágban kiemelkedő teljesítményre képes, az jó eséllyel pályázik az aranyéremre. Ilyen sokoldalú versenyzőből azonban nagyon kevés van, ilyen például Alexis Pinturault vagy Mikaela Shiffrin.
Kérdés, hogy van-e lehetőség arra, hogy jobban kiegyenlítsék a két oldalról érkező versenyzők esélyeit. Az biztos, hogy ezen a világbajnokságon inkább az ellenkező irányba történtek törekvések. Eleve Super-G-vel kombinálták a műlesiklást, ez nem az első alkalom volt, az elmúlt tizenöt évben rendszeresen rendeznek szuper-kombinációt, habár világversenyen ez ritkább. Aztán egy nagyon nehéz szlalom pályát tűztek, ez utóbbi pedig teljesen ellentétes a szakág szellemiségével, hiszen itt mindig könnyebb pályákat szoktak kialakítani, hogy a lesiklók is le tudjanak jönni rajta. Azzal azért próbáltak kedvezni a Super-G-ben jól szereplőknek, hogy az első szám után nem fordították meg a rajtsorrendet, hanem az első helyezett jöhetett le először a szlalomban. Ez mondjuk most pont nem ért semmit, mert az erős műlesiklók rendre elől végeztek a Super-G-ben, amivel persze nincs semmi gond, ha valaki mindkét számban erős, az megérdemli, hogy jó helyzetből induljon a második futamban is. Itt elsősorban a műlesikló pálya nehézségével volt a probléma, illetve az se tett jót, hogy szuper-kombinációt rendeznek sima kombináció helyett.
Lehetne új megoldásokat keresni, esetleg megpróbálni valamivel hosszabb lesiklást, és az eddigieknél rövidebb műlesiklást beiktatni, ezzel valahogy be lehetne állítani egy egészségesebb egyensúlyt. Fontos lenne, hogy a szakág visszanyerje korábbi presztízsét, és a versenyzők is nagyobb kedvvel készüljenek fel rá, és induljanak el benne. A Nemzetközi Síszövetség azonban nem igazán érdekelt ebben, láthatóan inkább a parallel versenyeket erőltetnék, az eredeti terv szerint az idei vb-n már nem is szerepelt volna a kombináció, de végül az új versenyszámot nem a régi helyére, hanem a régi mellé emelték be, legalábbis egyelőre.

schwartz-shiffrin-kombinacio-min.jpg

Fotó: Eurosport

A kombináció minden viszontagsága ellenére nagyobb sportértékkel bír, mint bármilyen parallel verseny, kár lenne érte, ha elvesztenénk ezt a szakágat. Az alpesi összetett hosszabb ideje szerepel a világbajnokságok programjában, mint az óriás-műlesiklás, hiszen előbbit már a második vb-n megrendezték 1932-ben, utóbbi pedig csak 1950-ben lett a menetrend része. Ráadásul 1936-ban, amikor az alpesi sí olimpiai sportág lett, a kombináció volt az egyetlen versenyszám, amelyben aranyérmet osztottak, igaz 1952 és 1984 között nem szerepelt az ötkarikás játékokon. Az alpesi összetett egyfajta egyensúlyképző is lehetne, ha valóban minden szakág képviselője ugyanakkora eséllyel indulna benne, ha azonban a parallel számok kiszorítják a világversenyek programjáról, akkor végleg felborul az egyensúly a gyorsasági és a technikai szakágak között, hiszen abban az utóbbi specialistái képviseltetik magukat, akiknek már így is több verseny jut a világkupában, és az olimpián is, mivel a csapatverseny már 2018-ban is szerepelt Pjongcshangban.
Beaver Creek
Bármelyik versenyen otthagyhatja a fogát, de tudja, a rajtban már nem szabad erre gondolnia
16 ÓRÁJA
Killington
Csodálatos jelenetek: zokogásban tört ki az interjú közben Mikaela Shiffrin a győzelmét követően
28/11/2021 19:40