Infarktus a tévé előtt - Kovács Ágnes fantasztikus öröksége

Kristálytisztán megvan a pillanat, amikor elrajtol a 200 méteres női mellúszás döntője Sydney-ben. Már jó ideje csak járkálunk a lakásban el és vissza, a szívünk a torkunkban, a pulzusunk az egekben, a szánk pedig kiszáradva csattog, miközben üvöltünk, hogy ’Hajrá, Ági!’.

A 4-es pályán úszik, és mi iszonyúan drukkolunk neki. Minden magyarnak persze, de hát az embernek vannak kedvencei, akikért különösen szorít, nekünk ő az.

A szokásos, lassabb kezdés Áginál, viszont mellette nagyon megy a kínai, de még inkább az amerikai, sőt, egy másik amerikai kinn a nyolcason is kifejezetten jól halad. Bízunk benne, hogy ezt Ági is látja.

Aggódunk, mert nagynak tűnik a hátrány, a pulzusunk így tovább kúszik fölfelé. A harmadik 50-en csökken ugyan Ági hátránya, de félünk, nem eléggé, és hogy kevés lesz az utolsó 50, és félünk attól is, hogy kettővel mellette Kristy Kowal, az amerikai nem fog elfáradni.

Ági azonban olyan energiával jön el a faltól az utolsó hosszra fordulva, hogy újra elkezdünk reménykedni. 25-tel a vége előtt már egyértelműen látszik, hogy a bő fél testhossznyi hátrány egy jó részét ledolgozza, úgyhogy innentől teljes önkívület otthon a tévé előtt.

Csodálatos az utolsó 25 méter, a benyúlás pedig tanítani valóan tökéletes. Jön a sírás, a libabőr, az eksztázis. Sokáig nem térünk magunkhoz. A mai napig ez a kedvenc magyar olimpiai aranyérmünk.

Fontos ennek a győzelemnek a hátterét is megnézni, mert úgy még értékesebb, nem minthogyha össze kellene, és egyáltalán össze lehetne hasonlítani egymással ezeket a sikereket.

Ági többszörös Európa-bajnokként és a Perth-ben szerzett győzelmének köszönhetően világbajnoki címvédőként érkezett Sydney-be. 2000-et írtunk, Darnyi Tamás és Egerszegi Krisztina, a megelőző generáció legnagyobbjai már visszavonultak, Czene Attila még versenyzett, de a megelőző eredmények alapján úgy tűnt, Ági az, aki nyerhet. Ő volt az aranyesélyünk.

Mert persze mindenki, mindig aranyban gondolkodik, a fentiekből látható, hogy mi magunk is csalódottak lettünk volna akkor egy ezüsttel. Ma ezt egy picit azért már másként gondoljuk, de be kell látni, a magyar néplélekben valahogy ott van mélyen, hogy csak az arany számít. Főleg bizonyos sportágakban.

Hatalmas nyomás volt tehát Ágin. Nyilván elsősorban saját magáért úszott, és minden idegszálával az ő feladatára összpontosított, de azért nyilván sejtette, érezte, hogy tőle várja mindenki, hogy továbbvigye a stafétát, Darnyi és Egerszegi örökébe lépjen, és ő legyen a magyar úszósport következő olimpiai bajnoka.

Csodálatos teljesítmény volt Ágitól mentálisan, hogy még ezt a nagyon komoly terhet is elbírta. Győzött, így lett úszóaranyunk Sydney-ben, Magyarország pedig továbbra is tagja maradt a nagy úszónemzetek szűk körének.

Nem csak a medencében alkotott azonban maradandót. Elsők között volt, sőt, azok közül, akik épp a csúcson voltak, talán a legelső, aki kiment külföldre, az Egyesült Államokba tanulni, és közben persze úszni, versenyezni. Konkrétan az Arizona Egyetemre járt marketing-kommunikáció szakra.

Forradalmi lépés volt ez, hiszen részben szakított a honi úszóhagyományokkal, de legalábbis változtatott a régi iskolán és módszereken, megmutatta, hogy lehet ezt másképp is csinálni. Ezzel ráadásul kitaposta az utat az őt követő generációk számára. Mivel akkortájt ez még egyáltalán nem volt bevett gyakorlat, nem feltétlenül nézte mindenki jó szemmel ezt a lépését, de ő ennek ellenére vállalta az új kihívást.

2001-ben Fukuokában megvédte világbajnoki címét, és bár az athéni olimpián lecsúszott a dobogóról, ő folytatta tovább, hisz 2006-ban Budapest rendezhette az Európa-bajnokságot, amelyen ő mindenképp részt akart venni.

Az Eb-n szerzett három bronzot, amelyekkel ő felhőtlenül boldog volt. Az arca, a mosolya, a nyilatkozatai mind arról árulkodtak, hogy ő maximálisan elégedett, és hálás, hogy ezt megélhette. Különösen azért, hogy magyar közönség előtt háromszor is dobogóra állhatott.

Ági szerencsére a visszavonulása után sem távolodott el a sporttól. Folyamatosan képzi magát, keményen dolgozik, és mindezt szívvel-lélekkel teszi.

Úgy gondoljuk, pályafutása bárki számára követendő példa lehet. A medencés is, meg az is, amit azóta láthatunk tőle.