Miként választ edzőt Roger Federer?

Messziről kell indulnunk, hiszen bár a cím egyszerűnek tetszik, mégsem az. Ha jól belegondolunk – egyelőre még távol maradva a tenisztől – a világ versenyszerűen sportoló millióinak csak nagyon kis százaléka, sőt inkább azt gondolom ezreléke, vagy tízezreléke, nem is ismeri azt a fogalmat, hogy edzőválasztás. A csapatsportolók ugye, úgy ahogyan vannak kiesnek, ők maximum az edző buktatásig jutnak, juthatnak el, az edző választása nem az ő kompetenciájuk. (Jó persze akadnak legendák, mely szerint megkérdezték a legendás tízest, hogy mégis elégedett-e a klubvezetés döntésével, de azért aligha ez a jellemző)

Ha az egyéni sportolókat tekintjük, ott is nagyon-nagyon kevesek jutnak el idáig. Gondoljunk csak a magyar úszósportra például. Micsoda botrányok voltak pár évvel ezelőtt, amikor Olimpiai és világbajnokok klubot és ezáltal edzőt váltottak. Ami praktikusan ugye annyit jelentett, hogy nem mentek végig azon az úton, amit a sportági vezetés gyakorlatilag akkor kijelölt a számukra, amikor az édesanyjuk ötévesen levitte őket az uszodába, hanem fogták magukat és beleszóltak a saját életükbe.

Hosszú Katinkáról, Cseh Laciról, Gyurta Daniról beszélek például. Persze ők nem említhetők egy lapon Federerrel, de mondjuk a világranglista harmincadikjával nyilván igen, így aztán pont annyira kellett volna természetesnek lennie az edzőváltásuknak, mint ahogyan edzőt váltott mondjuk Baghdatis, Goffin vagy Babos Timi.

Igen ám, de míg a teniszezők maguk fizetik az edzőjüket, addig ez egy úszónál, atlétánál koránt sincs így, éppen ezért akár még jogosnak is tekinthetjük azt az igényt, hogy valaki más is beleszóljon a választásba a sportolón kívül. Szóval igen, a tenisz az ilyen szempontból is más, aminek persze nem csak előnye, hanem hátránya is akad. Teniszedzők százai tudnának történeteket mesélni olyan szülőkről, akik bele akarnak szólni a szakmai munkába, pusztán csak azért, mert ők állják a cehhet, és teniszedzők százait lehetne felsorolni, akik nem tudnak ezzel a helyzettel mit kezdeni. És ezek az edzők igen gyakran gondolnak irigykedve, azokra a kollégáikra, akik mondjuk úszóedzőnek mentek, mert ott a szülőket legtöbbször be sem engedik az uszodába. Más kérdés persze, hogy amikor a fizetésüket számolják, akkor az irigykedés iránya megint csak megváltozik, de ezt most tekintsük mellékszálnak.